Ha rossz vagyok valamiben és több alkalom után sem fejlődök, akkor miért csináljam tovább az adott dolgot?

Itt nem azzal van a baj, hogy nincs semmi amiben örömödet lelnéd, vagy rossz lennél valamiben, hanem sírós rinyagép vagy. Szét kéne rúgni egyszer-kétszer a valagadat az életnek és rájönnél, hogy ha valóban befekteted az energiádat valamibe annak meg is lesz előbb-utóbb az eredménye.

Nincs semmi, amit szeretnél csinálni? Semmi?

Akkor bólogatáson kívül most mit is vársz a válaszolóktól...?

Az a bajod, hogy depis vagy. Ezen mi nem segíthetünk, ha sötétnek látod a világot keríts egy barátnőt, menj el vadászni, motorozni, horgászni, kutyázni, fesztiválozni.

Ismertem egy ilyen srácot, ő a tévé előtt szeretett ülni és azt nézni. Minden mást elrontott, amit csinált, de őt nem zavarta, vidáman élt a kanapén ülve.

Boldogtalan vagy, és nincs rá indokod. Senki se attól boldog, hogy a teljesítmény vágya hajtja. Ha az sem okoz örömet, ha a természetben heversz és hallgatod a madarakat meg a levelek suhogását, akkor az agyad nem termel elég örömhormoont. Az pedig ugyanúgy betegség, mint mondjuk a gyomorfekély. Elmész orvoshoz, pszichiáter a neve, adnak olyan gyógyszert, amivel kívülről megkapja az agyad azt a cuccot, amit nem képes termelni. Ha erre azt mondod, nem akarsz bogyót szedni, akkor nyilván meg vagy sértődve a világra, és bosszúból öngyi lennél. Nos, ha az önpusztításon gondolkodókat időgéppel elvinnék a jövőbe, és megmutatnák nekik, hogy kábé két napig szomorkodik a temetés után mindenki, és nem omlanak össze, sőt, egy hgét után a legközelebbi hozzátartzók is tudnak mosolyogni, rögtön rájönne, hogy fölöslegesen nyírta ki magát.