Ez még megvalósítható?

19/L vagyok. Soha nem sportoltam, mindig rossz voltam tesiből, mert lusta voltam (ezt értsétek hármas négyes jegynek), ha ugy mentem haza hogy izomlázam van egy kicsi mozgástól, akkor mindjárt levoltam sajnálva hogy jaj de kis gyenge vagyok nekem nem szabad megerőltetni magam, meg mindig is gyengének tartottak meg féltettek a szüleim még a széltől is... Én ennek most nagyon nagy kárát látom, mert nem csak fizikailag érzem magam gyengének hanem lelkileg is, de iszonyúan. Jó alakom van, nem vagyok kövér, de ezek csak testi adottságok. Annyit teszek érte, hogy minden este elmegyek futni, néha tornázok, sok vitamint eszek, de igazából mivel vékony vagyok, nem látszik rajtam. Tavaly elkezdtem PTE-BTK-ra járni, és most idén ősszel lennék másodéves, de úgy érzem, hogy nem akarom mégsem. Már hosszú ideje tetszik a rendőr szakma, de úgy érzem, lehetetlen lenne nekem oda bekerülni. Pedig akkor többnek érezném magam, ha edzenék, ha készülnék, stb... És persze nagyon odavagyok a veszélyes helyzetekért, és a küzdősportokért is. (karatézom egy ideje). Az anyukám az sajnos nagyon tunya, lusta, el van hízva, soha nem sportolt, mindig felmentése volt testnevelésből, szóval ha rajta múlna még futni se mennék ki, így is mindig megszól érte, hogy minek az nekem... Azért félek igazából ettől, mert tavaly a gimnzáiumi osztálytársaim közül is felvételiztek oda, akik minden nap edzettek, és jók voltak testnevelésből, mégsem kerültek be. Nagyon hangoztatták, hogy nehéz volt az erőnléti. Igazából nem tudom hogy hogyan kellene rá készülnm, vagy hogyan kezdjem el ezt egyáltalán, vagy hagyjam az egészet, felejtsem el??