Ha valaki orvosi után elmegy Phd-hallgatónak, annak a 3 év Phd után még először le kell töltenie szintén a 3 év rezidensit?

Miközben atom nagy stressz az egész. Nekem ne mondja senki, hogy akkora fun dolog a PhD vagy a rezidens...

-----

Nos igen, az orvosira csak az menjen,aki bírja,aki tudja, hogy végigcsinálja.

Az orvosi nem atomfunság. Nem erről szól.

Ha csak arra hajtasz, hogy neved elé vakarj egy déert,akkor arra van eccerűbb mód is.

Aki nem bírja az orvosi tanulás stresszjét,az ,hogy fogja bírni az ügyeleteket, a 8 órás műtéteket?

Mondjuk a SOTE PhD-re lehet más diplomával is jelentkezni (akár műszaki).

Most inkább a kutató-orvosi pályáról beszélek, nem akik praktizálnak.

Persze a kísérletes munka sokkal kisebb felelősség, de azért jó nagy stressz így is... gyakori 10-14 órás napokkal, úgy hogy orvosként bukod a praxist ha kutató maradsz. Ha meg mérnökként mész oda, akkor meg az ipart. Iparban a jó mérnököket vagy programozó hamar, akár 3-5 év alatt is senior poziba kerülhetnek ami 6-800 nettó itthon is már. Nyugaton meg ennek többszöröse, 1,5-2M is...és ehhez csak BSc diploma kellett.

Szóval ehhez képest irtó nagy áldozat egy PhD szerintem, főleg ha kutató akarsz maradni. Szerintem aki megcsinálja orvosi után 4-5 évvel a PhD-t, az már nem fog nagyon praktizálni, vagy rezidensként szívni. Akiket ismerek azok kutatók maradtak, és posztdokként esetleg kiegészítő ipari munkákkal, szabadalmakkal folytatták a pályát.

Egyébként a programozás alapszinten szerintem kötelező kéne legyen PhD-n kutatás alatt. Tényleg nagyon sok PhD-st és egyéb posztdokot láttam, akinek a munkaideje napi 5-6 óra azzal ment el, hogy manuálisan, Excel táblákba ide oda másolgatva, analizálgatta a mérési eredményeket... miközben ez a munka kiváltható egy 10 soros szkripttel.

Jó túlzás, hogy kötelező lenne, de rettentő hasznos. Az összes biológus ismerősöm elkezdte alapszinten tanulgatni. Még a lányok is... a sztereotípiával ellentétben nagyon is jók benne.

...és akkor már is akár 60-80 óra alatt megvan a havi PhD munka. :) lehet egyszerűsíteni.

Hacsak nincs az emberben szakmai alázat, vagy tudományos kíváncsiság,elhivatottság, az emberiség megsegítésének vágya, Nobel-díjra hajtás stb stb.

Nem minden a pénz.

23-24 évesen még én is így gondolkoztam... aztán ahogy öregszik az ember, és kezdi látni a korlátait... kezd rájönni, hogy egy kutatói pályafutásba max 2-3 nagy dobás fér bele, és az is sok sok évbe kerül (plusz sok vakvágányba...) - ha pedig laborvezető szintre jutsz, ahol végre nem másnak a kutatását kell tolnod, akkor színtérre kerül, hogy kiket ismersz, kikhez kell dörgölőzni a grantekért... és a végén menedzser leszel magad is, cégként kell vezetned a labort, mert széthullik... a kutatás már rég ebbe az irányba ment el.

Szóval azt mondom szép dolog a tudományos lét, de nagyon hamar évek alatt ki lehet benne égni...és ott állsz 30 évesen albérletben laksz, mert még nem tudtad kifizetni a második Fundamentát, hogy egy óriás adósságba verd magadat.

Miközben a volt csoporttársaid praktizáló orvosok, senior szoftverfejlesztők vagy villamosmérnökök saját céggél egészséges értelmiségihez méltó alap életfeltételekkel. Mint lakás, egy autó amiben nem halsz meg, mert szétesik... és néha egy-egy utazás, ami feltölt és segít újult erővel visszatérni a munkába.

...és azért lássuk be, nyugaton ennek megvannak bőven a feltételei. Igaz nem is állami bértáblák szerint osztják a pénzeket.

Engem sem érdekel sem a vagyon, sem a meggazdagodás, sem pedig a luxus vitorlás utak etc... csak egyszerűen az érzés, hogy megbecsült, társadalom és a teljes emberiség számára értékes munkát végzünk.

A bártáblák miatt pedig fel sem merül az, hogy mindenkinek egyesével kéne megvizsgálnia a kutatási témáját, tevékenységét, és az elért eredményeit... ez jót tenne a kutatói önbizalomnak is.

Mert ugyan azt a PhD bért kapja egy napi 10-12 órás kísérletes valódi haszonnal járó téma után a kutató, mint egy nyilvánvaló kamu téma után. (Pl láttam egy ilyen PhD témát: "A Playboy jelenség kulturális és társadalomtörténeti összefüggései"... A nők megjelenítése a Legjobb film Oscar-díját 1970-2005 között elnyert filmekben"

Ezzel nem leszólva a társ.tudományokat, mert sok jó cikk születik,..csak azért na... ehhez képest egy orvosi vagy neurobiológiai PhD óriási kontraszt.

Én is tudok olyat, hogy

alapdiploma tanító

Egyetemi szint kulturális menedzser és akkor ebből phd-zik

meg sportmenedzser phd

legközelebb már grillezésből is lehet phd-zni

Egyik ismerősöm konzulense a "Zsidóviccek hatása a korabeli társadalomra" címmel doktorált.

...én meg örülök, ha 5 év alatt sikerül az elsőszerzős impaktot összeszedni, mert olyan szigorú a követelmény, hogy egyszerűen nem engedik ki a cikket Zs-kategóriás lapokba. Sok olyanról is tudok, akinek lelőtték a témáját idő előtt az 3-4 év után, mert kész elfogyott a pénz és vakvágány. Annál torokszorítóbb nincs, amikor a legjobb éveidet erre áldoztad és vége, eltűnik a PhD-d a kukában, ami helyett mehettél volna iparba, vagy rezidensnek.