20 évesen rájöttem, hogy orvos szeretnék lenni. A probléma az, hogy már másodéves vagyok egy másik szakon. Érdemes belevágni a felkészülésbe?

igen van értelme, hogyha nem léped meg akkor azon fogsz agyalni, hogy mi lett volna ha...... és csak szenvedsz.

ha meg megpróbálod és nem jól sül el akkor legalább megpróbáltad szóval...

Szerintem nem olyan durva azért az orvosi. Jó, én még csak elsős vagyok, de jóval nehezebbre számítottam. Tudom, hogy az elkövetkezendő évek még nehezebbek lesznek (sokkal nehezebbek), de bőven bele is fér :)

Egyébként én is 20 éves vagyok, bár én egyből ÁOK-n kezdtem. Én a helyedben mindenképp megpróbálnám, kedves kérdező. Amúgy nem kell sokáig függened a szüleidtől. Az első két évben szükséged lesz a támogatásra, de harmadévtől már fogsz tudni munkát vállalni. Meg ott a diákhitem, sajnos én is rá fogok szorulni. Mondjuk édes mindegy, mert úgyis mindenképp tervezem, hogy min. pár évig külföldön dolgozom a diploma megszerzése után, az ottani fizetésből meg lazán vissza tudom törleszteni a hitelt. Próbáld meg, nehogy később megbánd:)

Sziasztok!

Én is épp így vagyok az orvosival, kihagytam egy évet és most másik egyetemre járok, ami ugyan hasznos, de nem az, amit igazán szeretnék. Igaz még csak most leszek pár hét múlva 20... Művészeti szakközépiskolában végeztem szóval nagyjából semmi közöm az orvosihoz :), de úgy gondolom, hogy ha igazán elszánt vagyok, mindent megteszek érte, nem lehetetlen, hogy felvegyenek, bent maradni biztosan jóval nehezebb lesz majd. Én is passziváltatom a következő félévem, és már egy jó ideje elkezdtem készülni emelt érettségikre, nyelvvizsgára. Nagyon-nagyon szeretném, hogy összejöjjön :)Szurkolok neked is, ha megpróbálod!

Szia!

Én azt hiszem teljesen hiteles választ tudok adni mivel megjártam ezt az utat már. Annó 3. félévemet tapostam egy ápolói főiskolán de tudtam, hogy nem akarok majd benne dolgozni viszont baromira szerettem a tárgyakat és sokszor az elvártnál is többet foglalkoztam velük, mert érdekelt azonban mentős akartam lenni, az orvosi mindig csak egy utópiaként élt bennem. Aztán egy mentős ismerős azt mondta, hogy nagyon kemény az államvizsga, ha már arra szánom magam hogy mentős leszek tanuljak kicsit többet és nagyobb megbecsülésben lesz részem és jobban megéri(nem csak anyagilag). Akkor eldöntöttem, hogy felkészülök kémiára és emelt bioszra. Elsőre nem sikerült, egy nyelvizsgát tudtam letenni a kémia is jó lett de az emelt biosz nem lett elég, nem álltam meg, újra próbáltam ami már jóva jobb lett(be is kerültem vele) de még biztosabbra akartam menni és ősszel(1éve) csináltam még egy emelt bioszt ami gyengébb lett. Végül nagy izgalmak árán bekerültem, és a lényeg hogy nem adtam fel annak ellenére hogy nem vagyok agytröszt hivatásomnak éreztem és fogom is érezni a munkám során, sok agytröszttel ellentétben aki meg simán bekerül de azt se tudja mit keres ott csak jól tanul vagy éppen "valamit kell csinálni". Személyes példa a kollégiumi szobatársam. Szerencsémre szüleim nemes célnak tartják, és támogatnak mindenben most vagyok első vizsgaidőszakomban, 3-4 évvel idősebb vagyok csoporttársaimnál de semmi probléma nincs belőle, és egyelőre tudom hozni a szintet sőt egy-két embernél jobban is akik simán bekerültek. Szóval az, hogy ki hogy érettségizett semmit nem jelent, van hogy 5-ös gimisek bukdácsolnak. A Javaslatom az, hogy ne lépj be a magyar társadalom birka sorába, hogy olyat dolgozol amit nem szeretsz és így mész nyugdíjba majd rá jössz hogy milyen szar is az életed, megsavanyodott képpel kelsz fel mindennap mikor dolgozni kell de nem tudod mi a baj és elválsz. Mindegy hány éves vagy, következetesen gondolj arra hogy megéri 1-2 készülni(vagy amennyi kell) arra hogy életed végéig azt csinálhasd amit szeretsz minthogy 45 évig moslék hangulatban gürcölj a megélhetésért. Én annyira elhivatott vagyok, hogy nem érdekel hogy Magyarországon kell, hogy dolgozzaok, én szeretem a hazámat és Magyar embereket akarok gyógyítani ők fizetik azért az adóból a taníttatásomat és a TB-t, hogy én ellássam őket, és nem érdekel mennyit keresek mert nem a pénzért csinálom, hanem azért mert imádom csinálni(van tapasztalatom kórházi munkából elég hogy tudjam, aki kételkedne benne). Belőled van kevesebb de te igazi hivatású orvos lehetsz. Nagyrészük akikkel beszélek meg ismerek innen egyáltalán nem látom elszántnak őket csak vannak és hát segíteni akar az embereken de semmit nem tud hittel megfogalmazni, hogy miért jó. Vannak akik 30 évesen csinálják az orvosit, ha minden jól megy én is annyi leszek mire elvégzem, de nem izgat nem kell megfelelni annak a társadalmi kényszernek, hogy jaj már 30évesen csak kéne gyerek csak kéne egy házastárs (másik magyarázata a válásoknak). Leírtam mindent ami most kijött ja és a közhelyek, bátraké a szerencse, aki mer az nyer és minden ember a saját sorsának kovácsa! :D Üdv.