Megéri gyógyszerésznek tanulni?

Mint minden szakmát, minket is elég rosszul érintett a gazdasági válság, úgyhogy a "régi szép időknek", amikor egy frissen végzett gyógyszerészt 5-6 állás várt és egyes helyekre kb. lasszóval fogtak minket, olyan tavaly szeptember-október óta vége. Ennek ellenére továbbra is úgy látom, hogy egy jó szakembernek könnyű elhelyezkednie, főleg ha némi nyelvtudása is van hozzá és továbbra is biztos egzisztenciát tud teremteni magának. A többi kémia-biosz típusú, hasonló szakokhoz képest sokkal jobbak az elhelyezkedési lehetőségeink, esetlegesen a fizetésünk is, de ezzel együtt természetesen egyes munkakörökben (pl. gyógyszertár) a felelősségi körünk is. Az erkölcsi megbecsülés hááát elég vegyes, a betegek részéről drasztikusan romlott az utóbbi kb. 5 évben, viszont a szakma (pl. orvosok, nővérek) elfogadja és megbecsüli a tudásunkat, egyre több klinikán alkalmaznak pl. klinikai gyógyszerészt, aki az orvosokat segíti a vizitek alkalmával a gyógyszereléssel kapcsolatos döntéshozatalban.

Viszont, mivel így tetted fel a kérdésedet, szerintem fontos leszögezni, hogy ez is hivatás, akár az orvosi. Ha szakmaként tekintesz rá, akkor soha nem fogod tudni szeretni, soha nem leszel jó benne, tehát ha csak az anyagi haszonszerzést nézed benne, akkor nem éri meg gyógyszerésznek tanulni. Kell hozzá egy jó adag szakmai alázat és elszántság, az orvosokhoz hasonlóan évekig kell képeznünk magunkat, de változatos és élvezetes munkát végezhetsz akár közforgalmú gyógyszertárban, akár kórházi gyógyszertárban, akár kutatóintézetben, akár klinikai kutatásszervezőként, hatóságnál, kormányhivatalnál, gyógyszergyártás különböző területein (analitika, gyógyszertechnológia, termelésirányítás, törzskönyvezés, minőségbiztosítás, kutatás&fejlesztés, stb.). Ha alapvetően a gyógyítás, de nem a diagnosztizálás része érdekel, akkor ez a neked való hivatás :)

Elnézést, hogy OFF-olok, de az első válaszadótól szeretnék kérdezi, úgy vettem ki a szavaiból, hogy gyógyszerész.

Tehát idén én is megjelöltem ezt a szakot másodikként. Azelőtt sosem merült fel bennem ez a lehetőség, de tavaly nem sikerült a felvételim és ezért idén elmentem gyógyszertári asszisztensnek tanulni, ahol a gyógyszerész oktatók és a sok sok patikai gyakorlat révén megtetszett a dolog. Viszont az a 10 féle kémia, meg biomatematika meg hasonló tárgyak eléggé elrettentőek. Első helynek az orvosit jelöltem meg, de érzem, hogy legalább annyira szívesen lennék gyógyszerész is, mint orvos. Csak a hozzá vezető út nem tetszik annyira. Hogyan bírtad végig csinálni? Mégis mennyien buknak ki? Milyen alapokkal érdemes neki vágni? Mennyire fontos, hogy az ember értse is és magoljon is? Ez utóbbit úgy értem, hogy nagyjából milyen arányban oszlik el a magolás és a megértés a tanulás terén?

Első vagyok.

Másodiknak: az orvosit legalább annyira utálnád, ezeknél a hivatásoknál szerintem tilos a belefektetett erőt nézni, illetve a tantárgyakat. Négy éve végeztem a Semmelweis Egyetemen, természetesen gyógyszerészként, szerencsére bennem az orvossá válás gondolata sem merült fel soha :) Azért szerencsére, mert akikben igen, azoknál azt látom/tapasztalom, hogy ha szeretik is a szakmát, akkor is van bennük egy folyamatos megbánás, hogy miért nem orvosok lettek. Egyszerűen szeretnének közvetlenül a beteggel és a betegségével foglalkozni. A két szak teljesen, tökéletesen más. Az orvos a szűken vett klinikum, ő az, aki diagnosztizál, mi pedig a patikában vagy ellenőrző-tanácsadó munkát végzünk, vagy a gyógyszerellátást (kórház), gyógyszerminőséget (minőségbiztosító, auditor) biztosítjuk. Végig azt kell nézned, hogy nagyon akarod azt a diplomát, ki kell tűznöd magad elé a célt, hogy igen, itt és itt fogok dolgozni vele, és ha ezt az öt évet kibírom valahogy, akkor 40 évig azt csinálhatom, amit igazán szerettem volna.

A biomatematika egy nagy nulla, csak szép a neve, Szegeden ugyan kicsit erősebb, mint a pesti oktatás, de ha le tudtál érettségizni matekból, akkor nem jelenthet gondot. A kémiák: ez az egyetlen magolós rész, alapvetően amúgy az orvosihoz képest sokkal kevésbé magolós a szakunk. Itt a képleteket, egyenleteket tényleg meg kell tanulni, de ugyanebbe egyébként az orvosin is belefutnál (ott pl. a biokémiájuk ilyen, és nekik alapozó tárgyak sincsenek hozzá). Hát nem mondom, hogy nem volt nehéz, szerintem az évfolyam nagy része valamilyen kémiai jellegű tárgyon bukott ki, .. azaz inkább adta fel. Kevés az, aki tényleg a tanárok miatt bukik ki, olyan viszont elég sok van, kb. 30-40%, aki félévet kell, hogy ismételjen. Sokan itt feladják - egyébként szerintem az általános orvosiról is saját hibájukból hullanak ki. A másik buktató a diploma megszerzése előtt még a nyelvvizsga szokott lenni, ezt egyébként akár orvosira, akár gyógyszerészetire mész, érdemes már érdemes előtte letenni. Minden tárgyunkból a megértésen van a fő hangsúly, magolni tényleg csak a képleteket kell, a reakcióegyenleteket, stb. is értve kell tanulni, "felhasználva" hozzá azokat az alapképleteket, amiket viszont bemagoltál, szóval max. 5% magolás - 95% értve tanulás. Nagyon jó kémiai alapok kellenek hozzá, a fizikai, biológiai alapok csak segítenek egyes tárgyakból (pl. biofizika, fizikai kémia, kolloidika, gyógyszertechnológia), de alapvetően el lehet lenni nélkülük. A tanárok alapvetően segítőkészek: ha az egyetemi anyagból nem értesz valamit, akkor tényleg szívesen elmagyarázzák, természetesen előadás/gyakorlat után, a középiskolás anyagot viszont elvárják, hogy tökéletesen tudd. A matek Pesten am. szerintem ezért is volt ilyen nevetségesen könnyű, mert tündériek voltak belőle a tanárok, de egyébként maga az anyag sem nehéz, egyáltalán nem épül a gimnáziumban tanultakra.

Egyébként az orvosihoz vezető út tetszik?.. 0o Csak mert akkor szerintem a szakorvossá válásnak, a rezidensi éveknek mindenképpen nézz utána. Mindkettő kemény szak, mi viszont 5 év után teljes értékű diplomát kapunk, ők viszont a diploma után még évekig nem csinálhatják azt, amit szeretnének, ill. a kórházi hierarchia is elég igazságtalan. Ha a szakorvosi helyek kiválasztása még mindig tanulmányi átlag alapján megy, akkor pedig elképzelhető, hogy mondjuk nem lehetsz gyermekorvos, amiért tanultál, csak mondjuk gerontológus. Mindkét szak kemény, tényleg egy pillanatig sem szabad belegondolnod, hogy jelenleg mennyi felesleges dolgot tanulsz. Aztán úgy harmadév végére azon veszed majd észre magad, hogy kifejlődött benned az "ösztönös" képesség arra, hogy 2-3000 oldalas anyagokat néhány nap alatt tanulj meg, úgy, hogy a tudás meg is marad :)