Van még értelme hozzákezdeni? (orvosi)

Szerintem azért kételkednek ennyien ebben a "politológia helyett hirtelen orvosi" dologban, mert a legtöbben nem hirtelen találják ki ezt a dolgot. Sokan már kicsi koruk óta tervezgetik, aki meg nem, az is maximum a "gyógyszerészet vagy orvosi" között filózik. Nem pedig a politológia és az orvosi között, ami mondanom sem kell, ég és föld.

Ráadásul a biosz és kémia érettségi sem egy magyar meg egy töri. Míg a töri közepemre gyakorlatilag egy árva szót sem tanultam, úgy lett ötös, addig a kémia közepemre elsős gimis korom óta készültem tudatosan és még úgy is megizzasztott. És akkor még nem is beszéltünk a biosz emeltről... az meg aztán végképp nem arról szól, hogy benyalod a könyvet. De erre úgyis nagyon hamar te magad is rájössz.

Aztán ott van az elhivatottság. Tudom, hogy ez nagyon közhelyesnek hangzik, pedig borzasztó fontos. Enélkül gyakorlatilag végig fogod szenvedni az egyetemet, és 6 év hosszú idő. Legtöbbször az tartja mindenkiben a lelket, hogy ez az álma, és csakazértis megcsinálja.

Van, hogy hetekig tanulsz valamire reggeltől estig, és mégis megbuktatnak, majd tanulsz B vizsgára még 2 hétig éjjel nappal és MEGINT megbuktatnak. Ilyenkor azért már kiborul az ember.

Aztán később a betegek: Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az ember elképzeli. Bizony van, hogy elküldenek a fenébe, és ilyenkor te nem tehetsz semmit. Azon kívül, hogy az önbizalmad a béka segge alatt lesz, még izgulhatsz is, mert ugye szigorlatra mindent tudni kell csinálni...

Ezekkel azt akarom mondani, hogy egyáltalán nem olyan ez az egyetem mint amilyennek először elképzeljük. Ennek ellenére lassan végzősként, nem választanék semmi mást.

Neked ráadásul itthon is kell maradnod 12 évig, ami rengeteg idő ahhoz, hogy felháborítóan kevés pénzért és rengeteg ügyeleti óráért itthon dolgozz.

Tudom, hogy ez most úgy hangzik, mint aki megbánta, hogy orvosira ment, pedig egyáltalán NEM! Nekem ez életem legjobb időszaka, élvezem, hogy van lehetőségem mindent megtanulni, a társaságot, a közös tanulásokat meg bulizásokat és ha egy beteg hálásan rád mosolyog, annál nincs is jobb érzés.

De ez nem olyan döntés, amit az ember csak úgy hirtelen hoz meg.

Szóval ha mindent jól átgondoltál, akkor hajrá és sok sikert!