Szociálpedagógia, betegekkel, fogyatékosokkal, idősekkel IS kell foglalkozni? Esztergom, PPKE-VJK vagy AVKF-VÁC?

beteg / fogyatékkal élő gyerekkekkel a képesítés szerint is igen! A szocped a tanterv szerint mindenféle gyermekvédelmi illetve azt érintő munkára készít fel, ebbe pedig a fogyatékossággal élő gyerekek is beletartoznak. Lehet később nem fogsz/akarsz majd velük dolgozni, de a suliban fogsz tanulni ennek a mikéntjéről, valószínű lesz minimum egy intézménylátogatásod is olyan helyen- helyeken ahol fogyatékosságga élő v. beteg gyerekek vannak, ha a gyakorlatokat végül nem is ilyen helyen szervezed le...

Idősekkel a képesítés szerint nem foglalkozik szociálpedagógus, de a szoc.munkás igen. Mivel Magyarországon nincsenek lefixálva a képesítési határok, így kb. csak az van hogy "szociális diplomával az álábbi területeken lehet dolgozni".... Tehát felvesznek szocped diplomával oda amit eredetileg csak szocmunkás munkakör lenne, de szoc.munkás diplomával is felvesznek oda ahová eredetileg szocpedes végzettségű kellene. A két képzés lényegében nagyon hasonló. Épp ezért ha a szocped nem is készít fel idősgondozásra, de a későbbiekben betölthetsz ilyen állásokat ha éppen úgy hozza az élet...

Ha Esztergom vagy Vác között kéne választani, akkor én Esztergomra mennék!

nem arról van szó, hogy gyenge, de Vác kisváros.. így szocped szempontból nem praktikus oda menni.

Kell majd menni kötelező intézménylátogatásokra, mivel Vácon alig van valami, így nehéz lesz megoldani, esetleg majd utazgatni kell más településekre... Ugyanez lesz a gyakorlatnál is... Ott még inkább, mivel korlátozott, hogy hány gyakornokot vesznek fel... nem beszélve arról milyen macerás mindennap máshová utazgatni, hogy majd be tudj járni gyakorlatra...

Esztergom nagyobb város, értelemszerűen több minden van ott...

ha azt akarod, hogy megbecsüljék a munkádat, akkor nem jó választás, nem fogják megbecsülni, jóformán semmilyen oldalról!

Nagyon nagy elhivatottság kell!

Sokan ugye közlik minek ezekkel az emberekkel foglalkozni, de sok esetben a kliens csoport se hálás, mert úgy érzi odapofátlankodsz és zaklatod őket, beleszólsz az életükbe... Nagyon nehéz ezeknek az embereknek a bizalmába férkőzni, és elérni, hogy légy köztük valaki... Magyarázd meg valakinek, hogy jobb ha kiemelik a gyerekét, vagy jobb a gyereknek egy intézetbe, ha már nem jár iskolába, meg csokikat lopkod a tescoból... Magyarázd meg neki, hogy segíteni akarod őt, amikor legtöbb esetben nekik úgy jön le, hogy bünteted őt, hiszen te vagy az aki felügyel rá, mondjuk egy nevelőintézetben, ahol ő korlátozva van , mert nem mehet el...

Elhelyezkedési szempontból azt mondom, hogy finanszirozási problémák miatt nem egyszerű (kevesebb embert tudnak felvenni mint amennyit kéne), ugyanakkor nagy igény van az ilyen végzettségű emberekre tehát nem lehetetlen!

Olyannal még nem találkoztam, aki egyáltalán nem tudott elhelyezkedni szociális területen, holott aktívan állást keresett. Általában ezek az emberek csak megszerezték a diplomát, de nem is vágytak erre... Olyan persze akad bőven, hogy valakinek nem sikerül azonnal elhelyezkedni, de ezek az ismerőseim idővel mind találtak munkát a szakmájukban!

Ha félsz ezektől az emberektől, akkor ne tedd... Nem bántásból mondom, de csak megütnéd magad...

Félsz beszélgetni egy négy osztályt végzett bűnözö tizenéves gyerekkel? Egy beállt kábítószeressel? Egy hajléktalannal? Kikerülöd őket, ha jönnek veled szemben az utcán, megijedsz, hogy majd elveszik a cuccaidat? Nem tudsz mit mondani neki?

Mi úgy tanultuk a főiskolán, és ez nagyon így van, hogy ezen a területen pontosan azt verik meg, aki fél...

Előbb utóbb ezt megérzik rajtad. Na meg, hogy akarsz valakit rávenni arra, hogy működjön együtt veled, ha félsz tőle...

Nekem volt ismerősöm, akit késsel hajkurásztak egy roma telepen, nekem is mondtak már olyat, hogy "képen vágnak ha nem fogom be", (pedig lány vagyok )közben csak azt magyaraztam egy gyereknek, hogy talán iskolába is kéne járni valamikor, meg jó lenne, ha legalább a nyolc osztálya meg lenne...

Nagyon nagy elhivatottság kell ehhez a szakmához, ezt vagy teljes meggyőződéssel lehet csinálni vagy sehogy...

Ha szolgálni szeretnéd az embereket, az nagyon szép dolog (viszont mindenkinek meg kell találni azt ami leginkább illik a habitusához...) menj az orvosira, légy tanító, ügyvéd, lelkész, ápoló, gyógypedagógus...

ha beteg, fogyatékkal élő gyerekekkel akarsz foglalkozni, akkor a gyógypedagógus jobb választás. A fogyatékkal élő gyerekeknél a szocpedagógus inkább ügyintéző meg nevelő, de a gyógypedagógus szélesebb tudással rendelkezik...

Általában úgy lehet meghatározni, hogy a szociálpedagógus feladata a nevelés, prevenció, ügyintézés

Addig a gyógypedagógus feladatait pedig kiegészítik ezek mellett: oktatás, terápia is!

Sajnos ha úgy érzed nem tudnál mit mondani ezeknek az embereknek, nem tudsz hogyan viszonyulni hozzájuk, akkor az baj, mert ezt nem tanítják a főiskolán. Nincsenek ilyen könyvek, hogy kinek mit mondj, hogyan kell szót érteni vele, erre valahogy rá kell érezni...

A tanító szakról csak annyit, hogy én még nem hallottam komoly tesi alkalmasságiról, szerintem kár ráparázni, boldog- boldogtalant felvesznek oda...

(én egy alapítványnál dolgozom, utcai szociális munkát végzünk, csellengő tizenévesekkel)