Orvosi egyetem vagy pszichológia? Bővebben lent.

"De szörnyen lusta vagyok." --> ennél a mondatodnál megállva már azt mondanám, hogy ne menj orvosira.

Baromian iszonyatosan hihetetlenül sokat kell tanulniuk... :S Szinte éjjel-nappal, szó szerint :S Van egy közeli jó ismerősöm, aki gimiben éltanuló volt, végig kitűnő, érettségije is kitűnő, rengeteg versenyen részt vett, nyelveket beszél, mondhatni egy zseni, baromi okos... De az orvosi azért még neki sem megy kisujjból, iszonyat sokat kell tanulnia, se buli, se nők, semmi, csak a tanulás... :S

Szóval ha lusta típus vagy, semmiképp sem ajánlanám, én is ilyen típus vagyok, nekem se menne. Ugyan nem vagyok hülyegyerek, sőt, de azt tudom, hogy egy orvosit nem tudnék elvégezni, mert nincs az az isten, aki engem rávesz, hogy többezer oldalakat betanuljak egy-egy vizsgára...

A pszichológiához nem tudok igazán hozzászólni.

20/L

Melyiket érzed úgy, hogy a hivatásod lenne?

Orvosnak menni tényleg melós, de az egyik legszebb hivatás. De ha nem érzed azt az elkötelezettséget, akkor felesleges erőltetni. No meg ha nem akarsz tanulni.

A pszichológia egy fokkal talán könnyebb, de ott is nagy felelősséged van. Ráadásul Dunát lehet rekeszteni pszichológusokból, mire oda kerülsz, vajon találsz majd munkát?

"Minden vágyam, hogy orvos legyek. "

Akkor? Ha ez az álmod, akkor azt kell választani.

De ha ennyire bizonytalan vagy, akkor lehet nem is ez az álmod, nem?

Egyébként a gimi és az egyetem összehasonlíthatatlan.

Én is szörnyen lusta voltam a gimiben. Utáltam tanulni. De szerencsére nem is kellett, mert nagyon gyorsan megértettem a dolgokat, és legtöbbször elég volt, ha óra előtt átnéztem. Érettségim is jó lett, simán bekerültem.

Egyetemen persze már nyilván nem lehet lustálkodni, mert tanulás nélkül képtelenség elvégezni. De itt valahogy más:) Már látom a célt, nem annyira távoli, mint gimiben volt. A tárgyak nagy része érdekel is, így lényegesen könnyebb. De ami meg nem érdekel, azzal úgy vagyok, hogy "ezt az akadályt is le kell győznöm ahhoz, hogy elérjem a célom".

És annál meg nincs jobb érzés, mikor olyan dolgot értesz meg, tanulsz meg, sajátítasz el, ami érdekel, aminek hasznát látod, ami mindenki szerint baromi nehéz és a legtöbb ember nem ért hozzá:)

Nem mondom, a lustaság még most is bennem van, nehezen kezdek neki a tanulásnak, de már kitapasztaltam, hogy mikor van az, mikor nem lehet tovább halogatni a dolgot. Mikor le kell ülni és tanulni kell:D

Az meg, hogy nincs idő semmire...hülyeség.

Nekem is van életem. Eljárok szórakozni, ha nem is annyit, mint más velem egykorú. A hétvégéim sem csak tanulásból állnak, mivel azt szinte teljes egészében a barátommal töltöm. Ritkán kell lemondanom a tanulás miatt.

Persze a vizsgaidőszak (meg a demó(=ZH) időszakok elég durvák. Több hetes folyamatos tanulás. De azért egy kikapcsolódásra mindig kell időt hagyni:)

Anno engem is érdekelt a pszichológia, de már tuti nem mennék arra. Imádom az orvosit!:)

"Baromian iszonyatosan hihetetlenül sokat kell tanulniuk... :S Szinte éjjel-nappal, szó szerint :S "

Azért nem kéne átesni a ló túloldalára. Éjjel nappal. Hogyne. Mikor alszanak? Ja, nekik nem kell aludniuk.