Hogy állítsam le magam?

Én is ilyen vagyok, de köszönöm szépen vannak barátaim, van párom, és szerető családom, könnyen barátkozok, és jut időm fősuli mellett minden másra is. :)

Egyszerűen képtelen vagyok leállni, ha 5,2-es az átlagom, és tudom hogy mindenki másnak csak 4 egész körül van az évfolyamon, akkor is addig megyek, amíg a legjobbat ki nem hozom az átlagomból. Ha pl tudom hogy 5,6-ra is lehetőségem lenne simán, hát miért ne próbálnám meg? Szerintem valahol ez így van rendjén, én úgy gondolom diák vagyok, és amíg van vizsgaidőszak, van javítási lehetőség, és nekem amúgy sincs jobb dolgom, miért ne mehetnék be egy-két vizsgára próbálkozni? A tanárok is egész máshogy állnak már hozzám, mert látják, hogy érdekel, hogy van célom, hogy szeretnék jó lenni az általuk tanított dologban... Számomra ez fontos. Mondjuk én eltudom viselni ha más jobb nálam (kivétel egy csoporttársamat), és nem akadok ki akkor sem, ha valamiből 2-est kapok, feltéve ha tudom, hogy azért a kettesért én a belemet is kidolgoztam, és nem tudok jobbat kihozni belőle. Ha kitudnék, akkor megyek és megpróbálom kijavítani, mert a lelkiismeretem nem nyugodt, ha meg sem próbálom! :) A fősulin idiótának néznek, nem értenek meg, folyamatosan kapom a beszólásokat olyan csoporttársaktól is, akikkel amúgy jóban vagyok. Ez rosszul esik, de nem fogok az ő véleményükre alapozni. Úgy gondolom ebben az országban már azzal sem feltétlenül jutsz álláshoz, ha köztársasági ösztöndíjas voltál három évig, kitüntetett diplomát kaptál, és x félévet külföldön töltöttél szakmai gyakorlatként, nemhogy 2-esekkel túlélve az iskolát... Én azon vagyok hogy a legjobbat hozzam ki magamból, ez a feladatom, ez a munkám (pénzt kapok érte :)), akkor pedig dolgozok is! :)

én is mindig mindenben első akartam lenni, az országos tanulmányi versenyen, a versmondó versenyen, a tanulásban, a férfiaknál .... de rájöttem tizediknek lenni a legjobb :D

vagy valami ilyesmi, neked való :D