Meg kell szeretnem a kémiát, egyszerűen muszáj! Valami tipp?

Miért muszáj?

Én újra és újra beleszeretek a kémiába ahányszor csak belegondolok, hogy mennyire felfoghatatlan, már-már misztikus dolgokkal foglalkozik. Volt egy előadás, amiben a nanotechnológiáról volt szó. Itt szemléltették, hogy milyen nagyságrendről is van szó. Először méteres nagyságú képet (egy légy volt valami bokron), aztán egyre közelítettek a légyre - a szemére - az összetett szem részeire - aztán megjelentek valami szőröcskék a felületén - sejtszint - molekulák - atomok... Egyszerűen lenyűgöző az egész. Belegondolni, hogy a világot alkotó tárgyakban, anyagokban a részecskék nem is érintkeznek egymással. Sőt, mégcsak nem is agyagi jellegű megfogható dolgok. Mindig úgy képzeljük el, mintha egy atom magja sok golyóból állna és körülötte kering a többi golyó. De természetesen nem így van. És az borzongató érzés (számomra), mikor belegondolok, hogy ennyire megfoghatatlan dologból hogyan épülhet fel mégis egy annyira kézzelfogható, mint egy asztal vagy emberi test, vagy bármi.

Most ezért ne nézzetek hülyének, lehet, hogy kicsit filozofikus megközelítés. :D

Ne úgy fogd fel, mint egy tantárgyat, amit meg _kell_ tanulni. Fogd fel úgy, hogy ez a világ - mert tulajdonképpen erről van szó. A biológia is valahol kémia. Próbálj úgy tekinteni rá, hogy ez egy nagyon érdekes dolog, ez az, ahogy a világ működik, ahogy a dolgok keletkeznek, minden, amit a kezedbe veszel. Próbáld meg valamihez kötni az elméleti dolgokat, rácsodálkozni, hogy ez hogy működik, stb.

A számításokkal meg sajnos meg kell szenvedni. De ha valaminek ráállsz a logikájára, utána már könnyebb lesz, meg élvezni fogod, hogy érted és meg tudod csinálni. Legyen ez előtted, hogy majd milyen boldog leszel, ha már menni fog. Mondjuk tudom, hogy addig kissé nehezek egyes dolgok.

(Egyébként én is hasonló cipőben járok, mint te.)

Nem kell szeretned. Csak túl kell élni:D:D

Egyébként minél jobban sikerül megértened, annál jobban fogod szeretni:)

Másodéves orvosis vagyok, az elsőéves orvosi kémiát nagyon utáltam:) Aztán vhogy csak összehoztam egy négyest. A bikém már egy fokkal jobb, de még ez sem a szívem csücske. De úgy, hogy már egy csomó mindent megtanultam, és a zh-im is jól sikerültek, már nem is tűnik olyan szörnyűnek:)