Tényleg igaz, hogy nem érdemes tanárnak menni? Ennyire rossz?

Akiket most felvettek egyetemre, azok többsége azért, mert irtózatosan alacsony volt a ponthatár. Majd arról is szeretnénk ám statisztikát, hogy mennyien maradtak a képzésen, mert szerintem bőven lesz lemorzsolódás, amint szembesülnek a követelményekkel.

Illetve a másik rész azok, akiknek "csak" egy valamilyen diploma kell a kezükbe.

Tanárként írom, hogy én sem javaslom ezt a szakmát sajnos:( A pénz is probléma, de sokkal rosszabb megélni az óriási méretű társadalmi gyűlöletet. Hogy az oktatás úgy valahogy tengődik (infrastruktúra-hiány, értelmetlen tantárgyi követelmények, stb.), hiába mondjuk el folyamatosan a problémákat. A gyerek-anyag is megváltozott, de ebben is alig van segítség, pedig nagyon sok SNI-s, BTM-es, mentális problémákkal küzdő gyerek van, de ezt így oldd meg, ahogy tudod. Pedig erre lenne kitalálva, hogy pedagógiai asszisztenseket bevonni, bővíteni az iskolapszichológus-rendszert stb.

A fizetés most kezdő szinten nem annyira rossz, de itt meg is áll a történet. Én 9 évre is a kategóriám legalsó értékét kapom jelenleg, azaz a bruttó 538-at, ami azt jelenti, hogy ez ugyanannyi pénz, mint aki a 2. évét tölti tanárként. Szóval itt meg is szűnik kb az előremenetel, ez nagyon nagy bérfeszültség azért. És még tőlem idősebb kollégák is szembesülnek ezzel.

A teljesítmény-értékelés (ami akár lehetne egy jó ötlet is motivációnak) egyelőre egy káosznak látszik. Semmilyen konkrét pénzről nem esik szó benne.

13

Ugyanígy érzem magam 3 diplomával, 2 nyelvvizsgával (nem vagyok nyelvtanár), ped1 minősítéssel, 9 év tapasztalattal. Sajnos semmilyen előmeneteli rendszer nincs:(

És én tantárgyam is olyan, amiből nem akasztanak le minden sarkon ám tanárt, de persze a képzés is elég specifikus (szakma, nappali középiskolai rendszerben).

>Akik most mennek/tanulnak tanárnak milyen? Fiatal tanárok milyen a szakma? Nagyon nehéz fegyelmezni, komolyan vesznek?

-Fiatalként nehéz volt fegyelmezni, így 55 évesen már ügyesebb vagyok :) Mint minden, ez is tanulható, tehát hogy fehér öves kommunikátorból fekete öves legyél. Nem biztos, hogy a küzdősport jó hasonlat, mert nem kell mindenáron győznöd, elég ha a belső nyugalmad megmarad. Kezdőként az ember hajlamos magát hibáztatni (azért nincs tekintélyem, mert nem vagyok jó tanár), ami egy negatív spirált is elindíthat. Engem egy iskolaváltás óvott meg attól, hogy már az elején otthagyjam a pályát.

Azt hiszem fegyelmezni régen se volt könnyű, Móra Ferenc írta pl.: "Az ötödik osztályban foglaltam először széket, de mire a küszöbről fölértem a katedrára, ifjú szívemben megfagyott a vér. Most értettem meg először, mi az a rejtelmes Kréti és Pléti, aminek az Ótestamentum emlegeti a hettiták és filiszteusok csordáját. Köhögtek, tüsszögtek, krákogtak, vinnyogtak, cihegtek, süvítettek, vonyítottak a fiaim. Fogadták a vakmerő új tanárt. Ők is tekintélyt akartak bennem ébreszteni maguk iránt. Határozottan jobban sikerült nekik, mint nekem. Azt hiszem, korai őszülésem akkor kezdődött. Szólni nem tudtam, csak intettem nekik, hogy üljenek le, és reszkető kézzel húztam elő az osztálykönyvet. Ahogy kinyitom, platty, ráesik valami. De nemcsak esik, csobban is, mint mikor a kecskebéka vízbe ugrik. Az is volt, egy kisebbfajta kecskebéka. Az első padból ugrott ki, a szélső gyereknek a szájából. Abból láttam, hogy mindenki nevet, csak ő mered rám egy római patrícius méltóságával."

#17 Annyira nem keresnek rosszul, mint mondjuk a garantált bérminimum, csak a diplomás átlagbérhez képest. És ugye az egy valós alternatíva annak, aki pályaválasztás előtt áll. Nekem pl. azt javasolta apám, hogy tanuljak inkább fogorvosnak - és fel is vettek volna a felvételi pontjaim alapján annakidején. Most valamivel jobban élnék, de azért így, hogy tanár vagyok, idén is voltunk Horvátországban nyaralni. Sok pályamódosító ex-kollégám szintén jobban keres, még azok is, akik állami alkalmazottak. Kivéve mondjuk a köztisztviselőket, mert egy kollégám elvégezte a jogot, utána köztisztviselőként dolgozott a gyámhivatalban, de visszajött tanítani, mert most így jár jobban. Szóval meg lehet éppen élni, de

1. ez nagyon függ az élethelyzettől. Én vidéken élek, van saját nagy lakásom (még az ingatlan-árrobbanás előtt vettem, ma már nem tudnám megvenni...), a legtöbb dolgot megcsinálom magam, nem hívok szakembert. De ha Budapesten albérleteznék ugyanennyi fizetésből, ugyanekkora családdal, az máról holnapra való kicentizett megélhetést jelentene.

2. kérdés, hogy maradt-e a tanári pályának olyan vonzereje, ami ellensúlyozza a más diplomás pályákhoz képest az alacsonyabb bért. Én pl. azért nem lettem fogorvos, mert nem szeretek fájdalmat okozni az embereknek. Szeptembertől, ha a törvény szerint kötelező lesz elvennem a tanulók mobilját, az úgy fog nekik fájni, mintha a fogukat húznám :) Szóval a "szeretek tanítani" érzést sajnos egyre nehezebb elérni, a környezet, a feltételek egyre inkább ez ellen dolgoznak. A folyamatos értékelési, minősítési rendszer... Pl. ha többet akarsz keresni, akkor jobbnak kell lenned, mint a kollégáid, ami nem az együttműködést, kollegialitást segíti és alapvetően negatív hangulatot kelt. Szűkült a tanári szabadság, a néha képtelen elvárásokhoz kell igazodni. A bürokratikus szivatások is nőttek, régebben ha iskolai ügyben közlekedtél, akkor elég volt a buszjegy az elszámoláshoz, most névre szóló számla kell a buszsofőrtől, ráadásul mind a tizenpár iskola neve ugyanúgy kezdődik (X megyei SZC), így a sofőr listából se tudja kiválasztani, be kell pötyögje a számbillentyűs gépén, stb. Utána újabb munkaóráid mennek el azzal, hogy stornó számlát intézel, mert nem megyei, hanem vármegyei - és ezeket valamiért az oktatónak kell csinálni, nem a háttérszemélyzetnek.

Nekem érdemes volt tanárnak állnom, mert szeretem csinálni. Lehetne a fizetés jobb is, de akkor sem áll szándékomban váltani.

Szerencsére ahol én tanítok, egy egyházi intézményben, kevés a tiszteletlen, rossz magaviseletű diák.