Tényleg ennyire rossz állatorvosnak tanulni?

Elmesélem, csak sajnos biztos nem fogom tudni visszaadni ennyi év történését egy válaszban. Én úgy mentem oda, hogy nekem ez volt az egyetlen valós opcióm, én erre az egyetemre akartam menni. Igazából nem volt egy pont, amikor megváltozott a viszonyuláson az egyetemhez, szépen lassan alakult át. Viszonylag későn jöttem rá, hogy valami mást kellett volna annó választani, így a beletett évek (esetleges visszafizetendő milliók) és a B terv hiánya miatt maradtam. B tervem azért nem volt, mert magát az egyetem rendszert gyűlöltem meg, nem tudtam olyanban gondolkodni, hogy máshova átmenjek.

Ami kezdettől megvolt az a tájékoztatás hiánya. Ez a tanulmányi osztályra és a legtöbb tanszékre igaz. Minden olyan, mintha mindig ez lenne az első évfolyam, sohasem kellett volna eddig ezeket lebonyolítani. Pl sokszor kellett könyörögni, hogy a szóbeli vizsgák tételcímeit írják már meg. Volt, hogy már lement egy hét a vizsgaidőszakból, amikor sikerült a véglegest megírni.

Igazából mindent össze lehetne foglalni abban, hogy rossz az oktatás. Egyrészt sok rossz előadó van. Minden félév elején megfogadtam, hogy na most nagyon figyelni fogok, folyamatosan jegyzetelek, hogy ne csússzak meg. El nem tudom mondani, hogy hányszor volt a “ezt a diát most nem fogom elmondani, mert kicsúsztunk az időből, majd otthon nézze meg mindenki, még hátra van 20 dia, azokra se lesz időnk, de ez nagyon fontos dia, jól nézzétek meg otthon, de itt most nincs idő elmondani”…ennyi idő alatt pont elmondhattad volna és ez volt a további 20 diával.

A diasorok azért hosszútávon szerintem nem a legjobbak (főleg félévekkel, évekkel később, ha keresel valami infót), főleg ha nem írnak rá mindent, közben időhiány miatt meg nem mondják el. Könyv az alig van valamiből, ami van az meg sokszor a vizsgáztató tanárnak nem megfelelő információt tartalmazza. De örülni kell, ha időben megkapjuk a diasorokat, sokszor nem volt miből tanulni, mert nem töltötték fel.

Rengeteg a felesleges információ, az alapok meg hiányoznak. Olyan betegségeket kell megtanulnunk, olyan technikákról hallunk, amik nincsenek is az országban, de az alap oltásokról alig tanultunk, pedig azokkal a legtöbben naponta többször találkozunk.

A gyakorlati oktatás meg egy vicc. Sok gyakorlat csak kiscsoportos előadás. Volt olyan is, ahol az oktató bejött, benyomott egy korábbi covid alatt felvett online gyakorlati előadást és otthagyott minket, hogy nézzük meg. Esetleg 1-2 hallgatónak van lehetősége kipróbálni, a többiek meg nézik. Néhány példa a gyakorlati oktatáshoz: biopszia, bőrkaparék vétel narancsról, herélés lufin, újraélesztés, intubálás ikeás plüsskutyán. Oké volt, ahol valódibb gyakorlat volt, de azok is 1-1 alkalom mindössze és legtöbbször felügyelet nélkül, tehát nem volt ki korrigáljon. Emiatt az egyetemen kívül onnan kell kezdeni a rendelőben, hogy kell beadni egy injekciót helyesen.

Sokszor úgy éreztem, hogy az egész a szerencsén múlik. Nem egy olyan írásbeli vizsga volt, ahol úgy éreztem megírása után 1-5ig bármi lehet. És volt is olyan, ahol 2x megbuktam, majd 3. alkalomra 5 lett, pedig már lényegesen többet nem tudtam hozzá tanulni.

És ezek mellett van a lelki része, a kimondottan gonosz tanárok és hogy milyen viszonyt tudsz kialakítani a hallgatótársakkal.

Meg minderre jön, hogy mi lesz végzés után. Azért ha már elvégeztem, adok neki pár évet, hátha megtalálom az utam benne, de az elmúlt vizsgaidőszakokban sokszor eszembe jutott, hogy inkább el kellett volna menni Lidlbe dolgozni. Nyugodtabb, kiszámíthatóbb, sokkal kevesebb felelősség és valószínű jobb fizetés. Elég sok olyan állatorvosról olvastam, aki nehezen tud megélni. Engem, mint kezdőt, csak 4 órában fizetnek ki minimálbérben, de összességében még 8 óránál is többet vagyok bent, hogy gyakorlatot szerezzek.

Szia!

Szerintem is elkeserítő az oktatás. Szinte mindennel egyetértek, amit az első válaszoló mondott. Tájékoztatáson tényleg lehetne változtatni. Sokszor úgy vannak vele a tanszékek, hogy majd felsőbb évről tájékozódunk, de vagyunk egy páran, akiknek nincs közvetlen kapcsolata felsőbbévesekkel.

Az oktatással sok problémám van. Nagyon logikátlan a felépítése, hogy mi-mire épül rá.

Pl 3ad évben van gyógyszertan, de 4-5-öd évben tanulod meg a betegségeket, emiatt van hogy nem is tudod hova tenni az egyes gyógyszereket.

Vagy kb minden tárgyból dobálóznak fertőző betegségekkel a tanulmányaid során, de igazából csak 5öd év végén, járványtanon derülnek ki, hogy mik is ezek a betegségek pontosan. (Oké másod és harmad évben van külön virológia és bakteriológia (minek külön azt nem tudom), de valamiért soha senki nem tudja ezeket a betegségeket. Ha az évfolyamban senki nem tudja, akkor az szerintem nem a hallgatókat minősíti, hanem az oktatatókat.)

Patoszból van 4 félév, pedig bőven elég lenne 2.

A gyakorlati oktatás egy nulla. Kisállat gyakon tényleg ikeás plüsskutyákat nyomkodunk újraélesztés címszó alatt, illetve almákat szúrkálunk. Ügyeleti héten (mindenkinek van 1 kötelező hete/ félév) nem igazán mutatnak nekünk semmit, sokszor nem magyaráznak, cserébe ha valamit elrontunk, akkor leszidnak.

Ami még nagy probléma, hogy nagyon nyomatják a lexikális tudást. Még 5öd év végén is van olyan tantárgy, ahol magoltatnak velünk, ahelyett hogy a gyakorlatra fektetnének nagyobb hangsúlyt.

Nem igazán látom ezeknek az értelmét, főleg úgy, hogy manapság mindenki zsebében ottvan a telefon, ami pik-pak megmondja, hogy egyes esetekben mit kell tenni.

Sok tantárgyból nem mondják meg, hogy mi miért van, csak hogy ez van, tanulnod meg vagy hivatkoznak arra hogy ezt ebből meg abból a tárgyból már tanultad, nézd meg ott.

Ekkor szoktam elolvasni a könyveket, amiket ajánlanak. De ahogy fentebb írták nem mindenhez van magyarnyelvű könyv, illetve nincs rájuk idő, hogy órára és gyakra is bejárj, közben olvass el van hogy 600-800 oldalas könyveket.

Egyik órán megkérdezték tőlünk, hogy kezdő állatorvosként mennyit fogunk szerintünk keresni. A helyes válasz a kicsivel többet, mint a minimálbér volt.

Azt hiszem mondanom se kell, hogy mennyire el vagyok keseredve. Ha újrakezdhetném, akkor biztos nem mennék ide újra.

Az állatorvosit annak tudom ajánlani, aki már tudja teljes mértékben, hogy ezt akarja csinálni és nem csak habosbabos elképzelései vannak arról, hogy egy rendelőben cuki kutyákat és macskákat fog simogatni.A hivatástudat és az elhatározás nagyrészt közrejátszik abban, hogy az ember nem hagyja ott az egyetemet.

Az első évben vannak boncolások, itt már kiderül, hogy kinek van tényleg "gyomra" hozzá. Az első megterhelő vizsga szerintem az anatómia szigorlat, ahol az derül ki, hogy mennyire tudod beosztani az idődet és mennyire tudsz tanulni. Megnehezíti a dolgokat, hogy van a többi tantárgyból is gyakorlat, beugró, kiugró, stb., így gyakorlatilag hétről hétre mindenre is készülni kell.

Az egyetem nem egy leányálom, nekem már sok csoporttársam hagyta itt a mentális egészségének megőrzése érdekében. Van olyan része az oktatásnak, amivel én sem értek egyet és valóban vannak borzalmas tanárok (most neveket és tanszékeket inkább nem sorolnék). De vannak nagyon jó tanárok is, akik örömmel tanítanak és értik is, amit tanítanak. Tőlük tényleg örömmel tanul az ember, nekem személy szerint a virológia is ilyen volt, így az előttem szólóval nem értek egyet. A virológia tanulmányok során szerintem kapunk egy olyan alapot, amely sokat segít a későbbiekben. A tanárok tényleg felkészültek, értik, amit tanítanak és át is tudják adni! Én tényleg nagyon élveztem ezeket az előadásokat. Ugyanakkor van olyan tárgy is, amely szerintem a későbbiekben nagyon fontos lenne, de nem oktatják le jól.

Én nagyon élveztem a gyakorlatokat, igen, még a Hetesiket is, ahol Üllőn a nagyállatokkal foglalkoztunk. Ha úgy fogja fel az ember, hogy ez az, amit élete végéig csinálni szeretne, akkor is nehéz, de valamivel könnyebb. Közrejátszik továbbá a csapatszellem. Nem mindegy, hogy milyen az évfolyam, mert elkell egy-egy támogató szó, egy-egy megosztott jegyzet, stb., stb. Csak így lehet átvészelni.

Egyébként az egyetem is klassz, könyveket azonban valóban adhatnának ki. Nekem tényleg egy álmom vált valóra, hogy idejárhatok, de én úgy jöttem ide, hogy semmilyen fals elképzelésem nem volt. Tudtam, hogy gennyben, ürülékben, vérben és egyéb váladékokban, parazitákban úszva kell majd dolgoznom. És hát vannak olyan emberek, mint én, akiknek ez nem akadály és még élvezik is. Szóval, ha az elhatározás megvan és minden csúfságával és szépségével együtt képes vagy felmérni, hogy valóban ezt szeretnéd csinálni, akkor szerintem te is szeretni fogod.