A gyengébb tanulók kerülhetnek majd be többségben a tanárszakokra?
Elég sok nívós szak emelt érettségit kér, legalább egyet, ha nem kettőt. Szinte az összes osztatlan képzés (általános orvos, gyógyszerész, jogász) feltétele az emelt érettségi. A mostani tanárhiány miatt a tanárszakokra általában nem kérnek emelt érettségit. Így jóformán aki egyetemre akar menni, de nincs elég pontja egy nívós szakhoz (vagy egy teljesen átlagos szakhoz, ahol emeltet kérnek), akkor az a tanárszakokon fog landolni, amelyet a többedik helyen jelölt meg pót-pót-pót tervként?
Nagyon kevés az olyan diák, aki első helyen jelentkezik tanárképzésre, sőt a tehetségesek más szakokat jelölnek meg elsőként, ahová fel is veszik őket.
Eltörölték a 280-as minimumponthatárt, a tanárképzéseken kb. kicsivel 300 fölött mozgott. A szeptemberi frissen felvettek esetében néhány szaknál 260 körüli (!!) ponthatár született, ami az utolsó felvett hallgató pontszáma.
Az, hogy valaki bekerül egy egyetemre a pontok alapján nem jelenti, hogy el is tudja végezni.
Ahogyan a pontok is leginkább csak azt mutatják, hogy mennyire akarnak oda menni az emberek.
#14: Kihullottak vagy otthagyták?
Nagyon nem mindegy, hogy még időben észbekaptak és egy jobb megélhetést biztosító szakra váltottak, azért nem fejezték be a képzést vagy tényleg nem bírták a gyűrődést.
"Én úgy tudom, a tanárok legfőbb célja a diákjaik érettségire való felkészítése"
. Rosszul tudod.
"Mégis hogyan tudna ennek eleget tenni az, aki maga sem birkózott meg az érettségivel kellő mértékben, hanem csak átbotorkált rajta?"
. Úgy, hogy az ember változik, főleg az attitűdje.
Én az érettségire egy hétvégét készültem. Egyszerűen sosem tanultam, mert minek? 12 éven át szinte minden tárgyból 4-5 voltam úgy, hogy csak az órán figyeltem (egyedül a történelemmel volt gondom, mert az untam). De ha kellett volna, akkor se tudtam volna rávenni magam a tanulásra.
Leérettségiztem mégis, nem is rossz eredménnyel. Aztán továbbtanulásnál jöttem rá, hogy valami nem oké, így nem fog menni tovább: beiratkoztam egy tanulásmódszertan tanfolyamra, egy évvel később másik szakra felvételiztem, és nem volt gondom egyetemen. Közben sok emberrel találkoztam, aki jobb eredménnyel felvételiztek, de félúton feladták.
Végül tanári képesítést is kaptam, bár csak pár évet dolgoztam ebben, közben más diplomát is összeszedtem, és IT terüelten dolgozom. De mégis mi volt az előnyöm? Megismertem ezt az oldalt is, megértettem, hogy nem olyan evidens minden diák számára, hogyan is kell tanulni, és sok tanár éppen ezt rontja el.
"Nagyon nem mindegy, hogy még időben észbekaptak és egy jobb megélhetést biztosító szakra váltottak, azért nem fejezték be a képzést vagy tényleg nem bírták a gyűrődést."
De akkor most akik csak oda kerültek be azok észbe kaptak és átmentek egy másikra miután oda is éppen, hogy csak bekerültek?
Nem olvastam végig a válaszokat, de a kérdéshez két dolgot tennék hozzá.
Először is, szerintem attól még, hogy valaki a gimiben nem olyan jó tanuló, és az érettségin sem teljesít kiválóan, attól még az egyetemen lehet kiemelkedő.
Én utáltam a gimit, és nagyon utáltam kamasznak lenni. Az érettségin végül minden ötös lett, csak a matek négyes (utóbbival nagyon szenvedtem), de nem voltam hajlandó már emeltezni semmiből. Örültem, hogy túléltem.
Aztán bekerültem az egyetemre, ahol a tanáraim zseninek tartottak, mindkét diplomám dicséretes lett, a master diplomamunkámat meg ki akarták adatni könyv formában.
Szóval szerintem önmagában az érettségi eredmények még nem definiálják az embert, sem a képességeit. Kamaszként az ember amúgy is sokszor csak létezni próbál, vagy a szülei nyomasztják, hogy olyan irányba menjen, amibe nem akar, vagy totálisan lázad és mindenre tesz magasról.
A másik oldal meg, hogy sajnos a saját szememmel látom, hogy tényleg brutál a tanárok értelmi színvonala. Már két éve olyan munkakörben dolgozom, ahol sokszor fordulnak meg tanárok, akár a diákjaikkal, akár magánemberként, és iszonyú. Hisztiznek, nem tudnak köszönni, bunkók, kiabálnak, nem tartják be a szabályokat, nem figyelnek stb. Szóval ja, sajnos van egy ilyen tendencia. Persze tudnék ellenpéldát mondani, de abból van a kevesebb, és minden tisztelet kijár nekik, mert szar lehet tanárnak lenni.
Igen, lehet hogy bekerülnek, azonban ott lesznek elvárások. meg kell írni beadandókat, le kell vizsgázni nehéz tárgyakból stb. De az még semmi ahhoz képest hogy mekkora felelősséggel jár a tanárság. Ha valaki annyira nem képes hogy legalább normális, átlagos jegyeket szerezzen középiskolába, az nem fog tudni tanítani, nem lesz elég kitartás benne ahhoz.
Persze ha teljesen csak gyerek megőrzés lesz akkor végülis tök mindegy.
"De akkor most akik csak oda kerültek be azok észbe kaptak és átmentek egy másikra miután oda is éppen, hogy csak bekerültek?"
Attól, hogy a ponthatár alacsony, egyáltalán nem biztos, hogy mindenki kevés ponttal került be. Az csak az utolsó felvett hallgató pontszáma, a többieké simán lehet akár 100 ponttal is magasabb (nekem pl 432 pontom volt). Illetve azt se mondta senki, hogy az a 14 ember mind utolsó helyen jelölte a tanárit. Biztos vagyok benne, hogy jó néhányuknak nem csak B vagy C opció volt ez a szak, hanem (naivan) bíztak benne, hogy az 5 év alatt elindul valamilyen pozitív változás ezen a téren.
(Amúgy meg bármikor lehet javítani az érettségit és ha csak 1-2 tárgyra kell koncentrálni, akkor sokkal jobb eredmények szokotak születni.)
De én csak arra próbáltam rámutatni, hogy ezek a statisztikák eléggé elferdítik a valóságot, mert ezer oka lehet annak, hogy valaki nem fejez be egy szakot, nem csak az, hogy "kihullott".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!