Érdemes úgy pszichológiára menni, hogy nem szeretem az embereket?

Hát nem teljesen értem miért akarsz olyan szakra menni ami az emberekkel foglalkozik ha nem szereted az embereket. Kb mintha egy IT-s nem akarna számítógépen dolgozni....

Megúszni nem tudod, ha nem is klasszik pszichológusnak mész hanem mondjuk egy reklámcéghez akkor is kénytelen vagy emberekkel foglalkozni és velük együtt lenni, meg nyilván egyetem alatt is a gyakorlati órákon.

Arra gondolsz, hogy az emberek működése érdekel, analizálni őket, viszont közvetlenül nem szeretsz velük kommunikálni, közöttük lenni?

Természetesen vannak így is területek, amiken dolgozhatnál, elsősorban kutatóként.

Ismerek olyat is, aki többek között azért vezet magánpraxist, mert sokkal jobban szeret egyszerre csak egy emberrel foglalkozni, míg egy kórházi munka számára túl sok embert jelentett egyszerre, nem bírta azt a “zsúfoltságot”, és hogy folyton jött-ment rengeteg ember.

De azért hozzátenném, még ha introvertált is vagy, a szociális szorongást valamilyen szinten akkor is le kell győznöd - egyrészt az egyetemi tanulmányok során is kell csapatmunkában végezni, gyakorlatot végezni stb., ez megkerülhetetlen, másrészt az életet se lehet szorongva élni. Sokan a szorongásuk miatt fordulnak pszichológushoz, így nyilván neked is meg kell küzdened a sajátjaiddal ahhoz, hogy megfelelő segítséget tudj nyújtani.

De, mint írtam, kutatóként nem kellene annyit emberekkel foglalkozni. (De pl. doktori tanulmányok alatt is kell órákat tartani az egyetemen, stb.)

#7 A legtöbb dologban abszolút egyetértek, de azért nem feltétlen lát el az ember magánban kevesebb embert, mint pl. egy kórházban. Vannak, akik kórházban csak egy-egy osztályon dolgoznak, nincs nagy tömeg vagy mászkálás. Más meg kénytelen szinte reggeltől estig feltölteni magánban az időpontjait, hogy meg tudjon élni. Szóval értem, amit mondasz, de ez szerintem nem ilyen egyértelmű összefüggés.

Ezen felül pedig a magán nem egy pályakezdő munka. Nyilván nagyon sokaknak ez a célja ezzel a szakkal, de egyetem után normális pszichológus munkahelyet keres, ahol tanulhat, tapasztalatot szerezhet, képződhet (további képzések elvégzésével). Mondjuk a kórház szintén nem egy könnyedén elérhető munkahely, de kezdőként magánba menni felelőtlenség.

A kutatói munkát a korábbi válaszaimban én is pont azért nem írtam, mert az sem olyan ugyebár, hogy ülsz egy irodában, aztán olvasgatsz szépen csendben. Folyamatosan konzultálni kell a témavezetővel, többnyire ki kell menni "terepre", és beszélni, interjúzni, kérdőívezni kell a kutatás kiválasztott populációjával. Egy többszáz embert is jelenthet. És igen, tanítani is kell a PhD képzés során, nekem több órámat PhD hallgatók tartották az egyetemen. Ráadásul a doktori képzéssel is két irányba szoktak menni általában: vagy maradnak az egyetemen tanítani és kutatni, vagy ők is átnyergelnek a képzés után a klinikum/tanácsadás irányába. Szóval ezzel sem nagyon lehet megúszni az emberek közelségét.

Amúgy tetszik, ahogy elkezdted a válaszodat, #7, valószínűleg tényleg így gondolta a kérdező. Csak ugye ez olyan, hogy nem tudod az emberek működését egy könyvből megismerni. Vagyis de, de nem pszichológusként. Egy idegen nyelvet sem tudsz úgy igazán ismerni, ha nem használod, csak könyvből tanulgatod a nyelvtant. Ugyanígy, ha valóban, alaposan ismerni, érteni szeretnéd az embereket és a cselekedeteiket, akkor bizony ki kell merészkedni közéjük.