Ki minek megy további tamulni, milyen irányba s miért?

Elméleti fizikusnak, kutatónak.

Amiatt mert szeretem ezt a kutatási dolgot, hogy érdekes jelenségeket kell keresni, és rájönni a magyarázatukra. És fizikusként mindig tanulni kell emiatt sose lesz unalmas a munka, plusz sokat lehet utazni a világ minden tájára konferenciákra.

Szívsebésznek mert ki kellett használni az óriási tálentumot és hatalmas intelligenciát valamint kézügyességet amivel születtem, mert nagyon kevés ember van megáldva ekkora tehetséggel.

Másfelől szóba sem jöhet hogy ilyen értelmes és jóvágású Úriember olyan szintre süllyedjen hogy holmi büfészakot vagy értéktelen OKJ képzést végezzen így evidens volt hogy az orvosi képzést fogom teljesíteni.

Még a mérnöki képzéseken gondolkoztam, de ott olyan alacsony volt a ponthatár, hogy félő volt, hogy túl nagy lesz a szellemi deficit köztem és a hallgatótársaim között és csökkentett értelmi képességűek is bekerülnek, úgyhogy ezen indíttatásból végül nem mechatronikai mérnöknek mentem, pedig gond nélkül elvégeztem volna azt is.

Hosszú sztori lesz, de úgy érzem, hogy érdemes elmesélnem,

csak hogy lásd, hogy nem lehetetlen átpártolni "az utolsó pillanatban" egy olyan irányba, amire előtte nem is gondoltál.

Kiskoromtól kezdve sokat olvastam és rajzoltam, úgyhogy be lettem skatulyázva humános beállítottságúként. Általános alatt folyamatosan valami művészeti irány és a pszichológia között filóztam, később pedig megszületett a fejemben, hogy művészetterapeuta leszek. Elkezdtem egy művészeti gimit, majd mivel kiégtem belőle + költöztünk is, az új helyen humán tagozaton kezdtem.

Igazából ezt sem éreztem az én utamnak, de végigszenvedtem 10.-et, majd jött a faktválasztás. Előtte végig magyar/töri/angol lettek volna a lehetséges opcióim, majd az utolsó pillanatban ofőm rábeszélt, hogy menjek rajzra, majd úgy voltam vele, hogy ha már úgy is változtatok, felveszem a kémiát, mert nagyon szerettem. Kémia nem indult akkor, mert kevesen jelentkeztek, áttettek bioszra, ami annyira nem érdekelt az elején.

Így továbbra is adott volt, hogy művészetterapeuta leszek, tehát vagy pszichológiára kell bejutnom egyetemre, vagy valami művészeti ágazatra. Elég komolyan készültem rá, jártam nyílt napokra, de valahogy azt éreztem továbbra is, hogy ez így nem jó.

Ezek után kórházba kerültem, kiderült, hogy van egy jóindulatú daganatom és elég depresszív lettem, ezért a szüleim elvittek egy pszichiáterhez. Az elején nagyon utáltam, az állami rendszer egyszerűen borzalmas, túl van terhelve, sok a kiégett gyerekpszichiáter. Ahogy jobban lettem jött a gondolat, hogy mi lenne, ha pszichiáter lennék, mert úgy éreztem, hogy lehetne ezt máshogy is csinálni. Szóval ezek után nagy nehezen, 12. szeptembere előtt egy hónappal megvilágosodtam hogy amúgy sokkal jobban járnék ha orvosira mennék. Ezek mellett a betegségem miatt a rákkutatás, nőgyógyászat is elkezdett érdekelni, szóval ezt láttam legcélszerűbbnek.

Mivel egy év alatt nem tudtam volna egyedül gyakorlatilag a nulláról felkészülni a kémia emeltre is, ezért kihagytam egy évet, dolgoztam, készültem a kémia érettségire, letettem a jogsit, nyelvvizsgáztam, majd végül felvettek orvosira.

Ha megteheted, neked is ajánlom az egy év kihagyást ha nem vagy benne biztos, hogy milyen szakra szeretnél menni, szerintem nincs értelme egy olyan szakot elkezdeni amiben nem látod a jövőd.

Én pénzügy-számvitel szakon végeztem, őszintén szólva kereseti szempont alapján döntöttem ez mellett. Nem vagyok annyira reálos beállítottságú hogy IT, mérnöki vonalat bevállaltam volna, eü szimplán nem vonzott, illetve a bölcsész, természettudomanyi, művészi pályáról elég vegyes dolgokat hallani. Úgyhogy úgy voltam vele hogy egy gazdasági végzettség úgyse árt, az üzleti szakok közül meg ezzel van a legtöbb lehetőség.

A pénzügyi rész végül nem jött be, de a számvitel és a kontrolling igen úgyhogy kontrollerként helyezkedtem el végzés után, kicsit több mint 5 éve.Munkahelyet váltottam már egyszer közben de nekem bejött ez a szakma.

Magánéletben én se vagyok túl határozott, de munka kapcsán nálam fejleszthető volt. Nagyon sok területtel kell együtt dolgozni úgyhogy vannak esetek amikor muszáj határozottan fellépni velük szemben különben nem csinálnak meg feladatot, nem adnak időben infókat valamint van amikor ki kell állni egy döntés mellett. Elején nekem is a komfortzónámon kívül volt, de azért nem úgy kell elképzelni hogy rögtön a mélyvízbe dobnak illetve muszáj néha ilyen helyzetekbe kerülni hogy fejlődhessen az ember.

Amúgy dióhéjban a kontrolling feladata egy vállalat pénzügyeinek tervezése, ezeket folyamatosan készítjük hosszabb és rövidebb időtartalomra, ez a nehezebb része illetve amikor "valósággá" válik akkor össze kell a terveket hasonlítani a tényekkel és az eltérések okait felderíteni. Úgyhogy kell egy valamennyire reál beállítottság mert számokkal sokat dolgozunk, de a "nyomozás" része ami érdekes és elég változatos, hogy éppen mi ment félre, hol, hogyan/mennyire tudjuk helyrehozni.