Megbántam, hogy tanárnak mentem 420 ponttal.?

Volt tanárként írom, hogy jól gondold meg!

A státusztörvény hosszú időre tönkretette a magyar közoktatást. Belátható időn belül nem nagyon várható változás.

Ha szereted a harcot, akkor maradj, ha nyugodt életet szeretnél, akkor menj!

Ha minden áron tanár (is) akarsz lenni, akkor azt is teheted, hogy elvégzel bármit, és utána gyorstalpalón szerzel tanári diplomát.

Annak így lehet adni esélyt, hogy egyszer normális oktatásirányítás lesz kis hazánkban.

Hát ...

Te döntesz.

Önmagában az, hogy az emeltjeid hogyan sikerültek (amire egyébként teljes joggal lehetsz büszke), nem predesztinál téged arra, hogy a gyógyszerészetit el tudod végezni. Általában igaz, hogy nem bejutni nehéz, hanem bentmaradni; bármelyik „tanulós” szakot nézve nagy a lemorzsolódás.

Szóval előfordulhat, hogy a tanárit el tudod végezni, míg a gyógyszerészetit nem. Ilyen szempontból nem biztos, hogy rosszul döntöttél. Ez persze csak akkor tud kiderülni, hogyha mindkettőben kipróbálod magad.

Sajnos viszont, ahogy fent is írták, jelenleg a tanári végzettség nem egy életbiztosítás. Szégyellned pedig nincs miért magad.

Ja, az, hogy mennyi pontod van, semmit se jelent, nekem ismerősöm 96%-os emelt matekkal kb. harmadjára ment át műszaki szakon a matekon, már majdnem hagyta az egészet, aztán csak meglett.

Mondjuk az tény, hogy egy tanáei szakon is tudnak olyan anyagmennyiséget számonkérni, hogy azért a rabszolga munkáért elgondolkozik az ember, hogy mindegy lenne ha kicsivel többet tanulna, és lehetne ugyanennyi idő alatt jogász, orvos, gyógyszerész, vagy egy sima Bsc közgazdász is jobban érvényesül.

Minden elismerés annak, aki ennyire szánalmas körülmények közt is hajlandó 6 évet tanulni, mert gyakorlattal együtt úgy tudom ennyi egy tanári. Ez az idő itthon nemtom megtérül-e anyagilag valaha. Szóval már ez is demotiváló, hogy minek szopjon az ember ennyit egy szakon, ha úgyse fizetődik ki.