Levelezőn, felsőoktatási szakképzés esetén is alakulhat ki egyetemi barátság másokkal?

Nekem nem voltak annyira jó tapasztalataim a levelezőn. Órák között vagy órák után néha egy kicsit beszélgettünk, de aztán mindenki ment haza a családjához. Amíg tartott az egyetem, sokat leveleztünk és segítettük egymást a tanulásban, de végzés után azonnal szétszéledt a társaság, s nem maradt meg egyetlen kapcsolatom sem. Ennek mondjuk az is lehetett az oka, hogy nem ugyanarról a településről valók voltunk, s egy családos, dolgozó ember nemigen akar fenntartani kapcsolatot egy olyasvalakivel, aki 50 kilométerre vagy még többre lakik.

#11 ez ugyanígy van nappalin is, viszont azért bőven vannak 20-30 év körüliek is levelezőn, másrészt sose tudod a jövőben összefutsz-e valakivel, vagy, hogy mit hoz neked az ismerettség. Nekem is egyik csoporttársam által jó kapcsolataim alakultak ki, ha munkát keresnék a városában, tudna segíteni, szóval ki tudnak jó kapcsolatok alakulni így is simán.

#12: Náluk is voltak 30 alattiak szép számmal a levelezőn; ám aki főállásban dolgozik egész héten, majd fáradtan beesik péntek délután és szombaton a konzultációkra, annak az jár a fejében egész idő aladt, hogy az órák végignyüstölése után mikor érhet végre haza, hogy kicsit pihenhessen. Többségében messze laktunk egymástól, s mindenkinek megvolt a kialakult baráti köre, így a tanulás-segítő érdek-kapcsolatokon felül a hallgatótársaim nem voltak érdekeltek barátságok kialakításában. Mindenki úgy volt vele, hogy véget érnek a tanulmányaink, majd elfelejtjük egymást. S így is történt. Én próbáltam két olyannal is levelezgetni tovább, akivel jobban voltam, de egy ponton túl egyszer csak már nem válaszoltak többé a leveleimre.

Ki mondta, hogy napi szinten beszélgetős kapcsolatok lesznek egyetem után is évek múlva? Ez se gimibe, se nappalis egyetemen sincs így. Én pl. sok gimis osztálytársamat azt se tudom merre van, faceről is törölte magát valamelyik. Még osztálytalálkozót se sikerült megszervezni. Bőven jó kapcsolat az, ha veletlen szembejön veled az utcán évek múlva, akkor megismer és köszön, megkérdezi mi van veled stb. Ennél többet aligha várhatsz. Minden szakon általában egy-két emberrel alakul ki szorosabb kapcsolat, ami esetleg kitart évek múlva is, vagy esetleg üzleti társulás stb. kialakul, ez is előfordul.

#14: Ha egyetlenegy olyan csoporttársad sem volt azon a levelező képzésen, ahova jártál, akivel egy településen laksz, sőt szinte mindenki hozzád képest távolra való volt, akkor igencsak kicsi az esélye annak, hogy bármikor is a hátralevő életedben véletlenül összefuttok az utcán, vagy bármikor közötök lesz egymáshoz az életben. Ezt a csoporttársaim is felfogták velem kapcsolatban, ezért nem is akartak végzés után kapcsolatot tartani velem. Akik ugyanabból a városból érkeztek, azok között persze kialakulhattak tartós ismeretségek, már csak azért is, mert együtt utaztak haza az órák után. De ha valaki egyedül érkezik egy környékről az adott évfolyamon az adott levelezős szakra, annak nem sok az ilyesmire az esélye.

Én esti mester szakos vagyok, a szaktársaim fele anyukám lehetne korosztály, a másik fele pedig vidékről járt fel, mégis erős közösség alakult ki. A szünetekben együtt ebédeltünk, az órák után beültünk inni valamit. Születtek erős barátságok is.

#15 jól vagy már te negatív. Csak azért, mert te értelmes kapcsolatokat se tudtál kialakítani, nekünk ne magyarazd már itt, hogy márpedig így meg úgy nem lehet maradandó barátságokat kialakítani. Valszeg emiatt az ellenszenves negatív hozzáállásod miatt nem válaszoltak egy idő után a csoporttársaid. Nálnuk meg annak ellenére, hogy nagy egyetemről van szó, nem ilyen kis helyi közösségeket magába foglaló egyetemről, mégis többek egyetem után is jóba vannak, és van, hogy írunk egymásnak közös csoportba is, munkáról is stb, ha épp valakinek van valami, meg én pl. saját városombelit is itt ismertem meg, akit korábban sose láttam máshol.

#17: Láthatóan nem olvastad el azt rendesen, amit írtam. Nem azt írtam, hogy nem LEHET tartós kapcsolatokat kialakítani, hanem azt, hogy ilyen szándék ellenére sem mindenkinek sikerül. Nekem is volt, akivel nagyon jóban voltam, barátkoztunk órák között és után. Volt, aki a magánéletét is megosztotta velem, tanácsokat is kért. Gondolod, ha ellenszenves lettem volna, barátkoztak volna velem? Azonban miután szétszéledt a társaság, úgy két év múltán ezek a barátságok mind kimúltak, hiába próbáltam a kapcsolatot levelezgetéssel fenntartani. Messze laktunk egymástól, nem találkoztunk, s a magánélete és a munkahelye mindenkit helyhez kötött. Bár nem teljesen törvényszerű, de puszta levelezgetéssel egy barátságot igen gyakran nem lehet évekig fenntartani, egyszerűen mert elkopnak a kötődések, elkopnak a kellemes beszélgetések emlékei, s nincs, ami összetartson bennünket, nincsenek közös élmények. Az emberek gyakran továbblépnek a múlton. Én ezt tapasztaltam.

A nappali szakosok is ugyanúgy továbblépnek. Sőt, mivel a nappali szakon hatalmas évfolyamok vannak, és rengeteg óra, ezért nincs egy állandó “osztály”, ahova tartoznál. Na ez a levelezőn egyből jobb, mivel minden szombaton ugyanazokkal ülsz együtt 3 éven keresztül. Aki ebből semmit nem tud kihozni, az tényleg antiszoc.

#18 senkit se érdekel a károgásod 😂