Szerintem sem fair, hogy semmit sem emeltek a PhD ösztöndíjakon és most már a minimálbér hatályát se éri el az értéke?

PhD ösztöndíjakat nézek, ez szerintem elég egyértelmű.

De ha ennyire nem akartok hinni, akkor itt vannak a linkek

svájc, ETH Zürich ~50 ezer frank/év

[link]

német Max Planck kutatóintézetek 2700 eruo/hó

[link]

anglia, Oxford minimum 17000 font/év

[link]

amerika, UC Berkeley minimum 34000 USD/év

[link]

Na akkor ezekből szerintetek hol nem lehet megélni, meg nem adnak ennyit?

És persze, nem azt mondom, hogy nem lehet magán pénzből is csinálni. Itthon is mehetsz állami ösztöndíjasra, vagy fizetheted magadnak az egész egyetemet.

Szlovákiában a PHD rendes munkának számit és havi kb. 800

euró jár érte

#11: Az a gond a felhozott példáiddal, hogy ezek hihetetlenül nehezen elnyerhető ösztöndíjak, amelyeket évente csak néhányan kapnak meg. Skóciában is van ilyen PhD ösztöndíj, a Carnegie, amely bármely skóciai egyetemen folytatott PhD tanulmányokhoz pályázható, s valóban az is hasonlóan magas éves juttatást biztosít, azaz valóban simán meg lehet belőle élni. S tudod, hányan kapják meg? Évente 12-en, egész Skóciából! Csak egészen kimagasló tehetségeknek van esélyük ilyen ösztöndíjakat elnyerni, amelyeket épp azért alapítottak, hogy a jövő legígéretesebb tudósait magukhoz csábítsák a világ minden tájáról, illetve a saját kivételes tehetségeiket megtartsák. Ha nem tudsz valami egészen különlegeset felmutatni, ezekre az ösztöndíjakra abszolút semmi esélyed. Sok ezrével pályáznak ugyanis ezekre az ösztöndíjakra, a világ minden tájáról, emiatt a verseny hatalmas, és a reális esélyek minimálisak.

Én nem ezekről a zseniknek fenntartott ösztöndíjakról beszéltem a #9 hozzászólásomban, hanem azokról a brit egyetemi ösztöndíjakról, amelyek elnyerésére akkor is van némi esélyed, ha csupán egy nagyon jó minőségű pályázatot nyújtasz be, és a professzoraidtól kiváló ajánlóleveleket hozol. Más szóval a jelentkező PhD hallgatók legjobb 10-20%-ába sorolnak az adott egyetemen. Az átlagos egyetemek ugyanis ennyi PhD hallgatónak tudják a tandíj elengedését megengedni maguknak, cserébe, hogy a jobb doktorjelöltek őket válasszák egy másik egyetem helyett. Én is egy ilyen brit egyetemi PhD ösztöndíjat nyertem el, s annyira szerencsém volt, hogy egy jobb ösztöndíjat kaptam, ami nemcsak a tandíjat engedte el, hanem némi költőpénzt is kaptam. De ebből például még azt nem tudtam azt sem megengedni magamnak, hogy minden nap az egyetemi menzán ebédeljek. Hó végén sokszor csak babkonzervet ettem ebédre, mert az volt a legolcsóbb. Mivel az ösztöndíj szigorúan 3 évre szólt, s ha azt túllépem, utána nemhogy nem kapok pénzt, hanem egyenesen fizetnem kell a megfizethetetlen tandíjat, ezért hajtanom kellett, mint a güzünek, így jövedelemszerzés céljából dolgozni sem tudtam. Egy másik opció, ha valakit nem sorolnak a jelentkezők közül a legjobb 20%-ba, hogy elmegy dolgozni, fizeti a tandíjat (amely levelezősöknek alacsonyabb), és mondjuk 8 év alatt lesz meg a PhD-ja.

Egyszóval nehogy valaki azt higgye, hogy Nyugat-Európában kolbászból van a kerítés a PhD hallgatóknak. A zsenik számára fenntartott presztizs-ösztöndíjak kivételével az összes többi ösztöndíj meglehetősen szerény.

"11-es nem érdemes a 10-zel vitatkoznod, mert ő nem fogja fel, hogy 2014-ben 140 meg 180 ezer forint megfelelt egy teljes fizetésnek, de még 2020-ban is. Viszont ez a mostani infláció teljesen ellehetetlenített egy csomó kutatói területet, mint pl: a bölcsészeti ágak ahol nincsenek nagy pénzek, vagy egyáltalán semmi"

Sajnos Neked nem jutott el PhD hallgató létedre sem a tudatodig, hogy a 140 és 180 ezer forintos ösztöndíj érték számított kimagaslónak 2014-ben, viszont ez továbbra is csak egy "ösztöndíj" ami a hallgató ösztönzésére / motiválására szolgál, nem arra hogy a megélhetését biztosítsa. Az infláció hatására állt be olyan szintre az ösztöndíj értéke, hogy nehezen lehet belőle megélni, épp úgy mint a külföldi PhD képzések ösztöndíjából külföldön. Inkább hálásnak kellene lenni, hogy a 2010-es évek közepén olyan magas volt a doktori ösztöndíj Magyarországon hogy az egy főállású munkavállaló bérét elérte, mivel külföldön ilyen magas összeg ritka esetekben kerül folyósításra, ahhoz nagyon kimagasló tehetségnek kell lenni, Magyarországon pedig a PhD hallgatói státusz volt az egyetlen feltétel.

"Csak volt, aki otthagyta a PhD-t mert erről nem volt szó, hogy ennyire rossz lesz a helyzet."

Erre csak annyit tudok mondani, hogy aki nem képes egy ösztöndíjat megkülönböztetni egy fizetéstől és annyi gazdasági alapismerettel vagy jogi alapismerettel nem rendelkezik, hogy tisztában legyen azzal, hogy bármelyik pillanatban megszüntethető a doktori ösztöndíj folyósítása vagy megváltoztathatók a feltételek, az jobb is hogy nem fog "dr." prefixummal rendelkezni, mert az alacsony kompetenciájával rossz fényt vetne az intelligens szakemberekre, akik kiérdemelték a cím viselését az intelligenciájuknak hála.

#14-es

Nem teljesen. Ha megnézed őket, akkor mindenki aki bekerül kap ennyit ezeken a helyeken. Persze nehéz bekerülni, de ha PhD-t csinálsz, akkor aktívan próbálsz előtte minél jobb lenni, és készülsz a felvételire. Persze lehet, hogy no-name helyeken nem adnak pénzt PhD mellé, de akkor nem kell oda menni.

#15-ös,

ha PhD fizetés lenne a neve, akkor nem panaszkodnál, csak amiatt, mivel a nevében az van hogy ösztöndíj? A pénz amit adnak elégnek kéne lennie, mivel a PhD alatt a kutatással kell az idődet tölteni, nem azzal, hogy egyéb munkát végzel.

#16 Ha kutatással akar foglalkozni az illető, arra ott vannak a különböző kutatóintézetek kutatócsoportjai akikhez csatlakozva egyrészt normális fizetésért dolgozhat úgy hogy maximálisan rugalmasak és támogatják a PhD képzésen való részvételt, másrészt szakmailag is fejlődik és mire elvégzi a PhD képzést lesz szakmai tapasztalata is.

Persze lehet a minimumot teljesíteni és csak a doktori képzést csinálni, de akkor ne csodálkozzon hogy a jövedelme is minimális, mivel az ösztöndíj nem azt a célt szolgálja, hogy a hallgató abból finanszírozza a mindennapi életét.

Példának okán én is dolgoztam a PhD képzés alatt ami szakmailag nagyon nagy mértékben hozzájárult a későbbi karrieremhez és a sikeres bértárgyaláshoz, jelenleg pedig a húgom is egy kutatóintézetnél tevékenykedik a PhD képzése mellett, ahonnan SZJA kedvezmény miatt nettó 420 ezer forintot keres, ezen felül pedig kapja a PhD ösztöndíjat, valamint a publikációi után még bizonyos kisebb összeget.

A saját és a környezetem példáira támaszkodva mondom azt, hogy aki akar és hajlandó is tenni a szakmai fejlődéséért annak van lehetősége rá. Aki pedig lógatja a lábát és nem csinál semmi egyebet a tanulmányai mellett az is egy járható út, de ne sírjon hogy kevés az ösztöndíj vagy nem tud megélni belőle, mivel ő választotta magának ezt a helyzetet.

Nem, szerintem se igazságos, úgy pedig végképp, hogy még a szakképzősök is sokszor 30-40 ezer Ft-os ösztöndíjjal rohangálnak.

De ha belegondolunk, még az egyetemi tanárok sem kapnak félmilliós fizetést, akik már mondjuk adjunktusi vagy docensi címet is megkaptak már.

#16: "Persze nehéz bekerülni, de ha PhD-t csinálsz, akkor aktívan próbálsz előtte minél jobb lenni, és készülsz a felvételire. Persze lehet, hogy no-name helyeken nem adnak pénzt PhD mellé, de akkor nem kell oda menni."

Láthatóan hiába írtam le neked a #14 hozzászólásomban, hogy ezekre a nemzetközi csúcsegyetemekre a jelentős jövedelmet is nyújtó doktori ösztöndíjak elnyerése a lehetetlen határát súrolja, mert zseniknek vannak fenntartva, valamiért ezt nem akarod vagy nem tudod elhinni. Azt gondolod, elég a törekvés, hogy minél jobb legyen a pályázatod. Hát tévedsz. Hiába írsz akármilyen jó minőségű pályázatot ezekre a doktori ösztöndíjakra, csepp leszel a tengerben. Angolul szinte minden hallgató tud a világon, s ezeknek a világszinvonalú csúcsegyetemeknek óriási vonzerejük van nemcsak Európában és Amerikában, hanem egész Ázsiában is, beleértve az egymilliárdos népességű Indiát is. Szinte mindenki a világon, aki komoly tudományos karriert akar építeni, és kiváló kvalitásokkal rendelkezik, első körben ezekre a nagy hírű egyetemekre akar bekerülni doktorandusznak. Ezeken a pályázatokon nemcsak pár tucat versenytársad van, mint itthon, hanem több ezer, akiknek egy jelentős hányada valóságos lángész. Ez az, amit nem mérsz fel, amikor azt gondolod, hogy az embernek csak hajtania kell, s az elég lesz a bejutáshoz. Nem lesz elég, hidd el. Zseninek kell lenni.

Gondolom, egy magyarországi egyetemen vagy doktorandusz hallgató, s ez az oka annak, hogy nem szembesültél még azzal a kegyetlen valósággal, hogy még a legjobb magyarországi egyetemek is nemzetközi összehasonlításban a középszert képviselik, az oktatás és a követelmények terén éppúgy, mint a kutatási teljesítmény terén. Én itthon az ELTE-n tanultam, s egészen addig azt hittem, az egy jó egyetem, amíg ki nem kerültem külföldre, ahol rögtön leesett az állam, és kinyílt a szemem, hogy hoppá, ilyen színvonal is létezik. (Pedig nem is a legjobb brit egyetemek egyikére mentem ki, hanem egy olyanra, ami úgy a huszadik hely körül szokott tanyázni a brit egyetemek ranglistáján, de még ezzel is előbbre van a világranglistán, mint bármelyik magyarországi egyetem.) Ha az ember itthon marad, könnyen épít illúziókat a saját tehetségességét illetően. A nemzetközi színtéren, a nemzetközi versenyben egész más a mérce. S egy nem nemzetközi csúcsegyetemnek számító, ám viszonylag jó brit egyetemen elnyerni egy szerényebb doktori ösztöndíjat is sokkal jobb, mint kizárólag a jól fizető presztizs-ösztöndíjakra pályázgatni, majd sikertelenség esetén végül itthon maradni.