Óbudai egyetem vagy BME?

#9

"Gondoljatok bele, hogyha valaki elmegy a sokkal nehezebb vikre és időben elvégzi de totálisan stresszes lesz neki az egész időszak, akkor azt mivel kárpótolja neki az, hogy ő a vikre járt?"

Én szívesen válaszolok erre, a képzés minősége.

Igen, ha 2. osztályban csak addig jutsz matek órán, mint amit elsőben vettek a diákok, akkor nem lesz nehéz a matek óra és mindenki tudni fogja, hogy 3+3 az mennyi.

Viszont az egyetem nem szórakozásból van. Bizony tanulni jár oda az ember, és tényleges különbség van egy ÁTLAGOS BME-s és ÓE-s végzett között.

Lehet ezt nem szeretni, lehet azt mondani, hogy egyetem-egyetem, de attól még nem lesz igaz. Ahogy különbség van a középiskolák között, pedig mégis ugyanaz a NAT, úgy különbség van az egyetemek között.

Az ÓE az családiasabb légkörű, mert a Kandón két campusra bomlanak a hallgatók. Van Józsefváros és van Óbuda (te választod hova mennél, de mindenkinek van 1-2 óra a másik telephelyen is). Emiatt nem olyan zsúfoltak az előadók, nincs olyan orbitális mennyiségű tömeg, plusz a tanárok is sokkal megszólíthatóbbak, nem azt érzed, hogy csak egy Neptun kód vagy.

A BME a tipik gigászi egyetem egy campuson. Rengeteg hallgató, egyik épületből kell rohanni a másikba órára, inkább vagy csak egy 6 karakteres kód a rendszerben. Persze felsőbb évfolyamokon már más a helyzet BME-n is.

Kinek melyik jön be jobban.

Én az ÓE-n végeztem villamosmérnöki BSc-t, tanterv szerint, 4-es összátlaggal és kiváló oklevéllel. Nem volt könnyű, rengeteg munkát igényelt az akkori teljes munkaidős állásom mellett, de általánosan el tudom mondani, hogy a befetetett munka megtérült: jelenleg már MSc-s hallgató vagyok ugyanitt, és van egy jól fizető állásom. A szakirány, amin végeztem, nagyon hallgatóbarát volt, szinte kollegiális volt az oktatók hozzállása, és a mostani, jó nevű céghez is az egyik tanárom ajánlott be, mivel némileg kiemelkedő volt a teljesítményem egyéb műszaki-tudományos dolgokban is, az alap tanulmányi eredményeimen felül.

Én magam szándékosan nem vettem célba a BME-t, ugyanis hiába nagynevűbb egyetem, az általános (és számomra reál) munkaerőpiacon főként a szakmai tapasztalat, a rezümé és a kapcsolati háló számít, ezeket sikeresen ki tudtam építeni az ÓE-n és a munkámban amellett, hogy közben tanultam a szakmát és a szakterületemet. Véleményem szerint, pályakezdőként ugyan nagyobb löket a BME-es diploma az iparban, de sok olyat hallottam az évek során nagy cégek mérnökeitől, hogy a BME-en végzett pályakezdőket gyakorlatban sokkal nehezebb a reális munkavégzés talajára lehozni, mivel kifejezetten elmélyült és elméleti aspektusú képzést kapnak, "életszagú" helyzetekkel pedig csak a képzés után találkoznak először, ami megnehezíti és elnyújtja az alkalmazkodásukat. Én magam sokkal inkább olyan BSc képzést szerettem volna, amely gördülékenyen teljesíthető, támogatja a mielőbbi, alkalmazkodóképes és jó bérezésű munkábaállást a szakterületen, és emberileg kifejezetten megközelíthetők az oktatók és az ő kapcsolataik - ezért is választottam az ÓE-t. Természetesen nem azt az általánosan elfogult véleményt akarom hangozatni, hogy "a Kandó a király, a BME-n meg feleslegesen szívatnak pfff..." - és fordítva: "A BME az igazi mérnökképzés, a Kandó meg egy technikum...", mert egyik sem reális és csupán nézőpont kérdése.

Amennyiben igazán műszaki-tudományos, már-már kutatói elmélyültséggel szeretnél a villamosmérnöki szakmával foglalkozni, akkor a BME a jó választás, mert itt nagyon alaposan kiképeznek erre, a lehető legtöbb részletre vonatkozólag, csak bírni kell a tananyag részletességét és az igazán szigorú számonkéréseket mindamellett, hogy a pár félév csúszás szinte garantált BSc-n, a megterhelés miatt, majd pedig ajánlott ugyanitt minimum még MSc-t is végezni. Ha viszont az ÓE-t választod, és nem egy kettes/hármas átlaggal, illetve 3-as oklevéllel, 12 félév alatt végzed el, hanem "jó" eredmények mellett (itt a tananyag mondhatni "könnyebben teljesíthető", ugyanis nem túlzottan részletekbe menő, inkább esszenciális, és a komoly elmélyültség iránti igény megköveteli a plusz önszorgalmat), aktívan igyekszel már a szakirányválasztás környékén komolyabban belefolyni az akadémiai életbe, kapcsolatokat építeni, konferenciákon részt venni, akkor a bármelyik egyetemen "átlagosnak" nevezett hallgatókkal ellentétben bőven el lehet nyerni a BME által is nyújtott szakmai presztízst, az ÓE-n is.

Összefoglalva: A BME(-VIK) nagybetűs, vérbeli EGYETEM, az elmélyült, tudományos megközelítésű képzés előnyeivel, viszont a reális, életszerű gondolkodásmódbeli hiányosságaival és a tekintélyelvűségével, az ÓE-KVK pedig a kiemelkedő teljesítményű és felfogású hallgatókat nagyban támogató, kollegiális hangulatú, a reális mérnöki munkavégzésre felkészítő, azonban hiába átfogó, de elnagyoltabb elméleti ismereteket adó, kiforratlanabb, valójában egy erős műszaki főiskolából alakult egyetem.

Én nem bántam meg, hogy a Kandót választottam, mert a céljaimat sikerült elérnem: értékes diploma, remek eredménnyel, tantervi idő alatt / kifejezetten jól keresek egy olyan cégnél, ahol sokrétű fejlődési lehetőségem is van / akadémiai életbeli tapasztalatot, és ehhez tartozó kapcsolati hálót szerezetem / valóban kollegiális kapcsolatokat sikerült kialakítanom az olyan oktatóimmal, akiknek a szaktudását tisztelem, és ők is elismerik az eddigi eredményeimet. A választás személyiség-, ambíció- és képességfüggő. Majd' minden szülő a BME-re szorgalmazza a gyerekeit, hogy ők váltsák meg a világot (velem is ez volt anno...), azonban a szülői "jótakarás" mellett, éretten kell gondolkodni és reálisan, a személyes célok elérése érdekében dönteni.

#15

Pusztán végzettség alapján, gyakorlat nélkül az ember csupán papíron mérnök, továbbá mérnök és mérnök között is óriási különbség van (a végzettség fokától teljesen függetlenül).

Akkora tudásbázis épült fel az elmúlt ~30 évben, hogy a műszaki képzésben nem lehet még egy MSc hallgatónak adott szakirányon sem átadni mindent.

Mivel az iskola és a végzettség megszerzése nem a vége, hanem az eleje a mérnökké válás rögös útjának, ezért adott mérnök felkészültsége, mérnöki érettsége a hozzáállásán (ömaga fejlesztése), a körülményeken (munkakör, technológia, források) és a szerencsén múlik.