Milyen iskolákat végezzen el a Fiam, aki tengerbiológus szeretne lenni?

"Tavaly nyár óta nagyjából. ... Ezelőtt minden olyan szeretett volna lenni, ami egy átlagos gyerek is: tűzoltó, rendőr, autószerelő...stb.

Ez miért fontos?"

Mert szerintem túlságosan is komolyan veszed egy 11 éves gyerek fantáziálásait, ismerkedését a körülötte levő világgal. Külföldi iskolában gondolkodni, meg ilyenek... Ezzel el is rémisztheted, gondoltál rá? Nem is csak ettől a konkrét iránytól, hanem magától attól, hogy bármikor pályát válasszon. Mert azt gondolhatja, akkor el kell, hogy szakadjon a családjától.

Örülj neki, ha érdeklődő, de bármi érdekli is, ne láss bele mindjárt egy egész életet meg karriert. Ha úgy érzi, hogy ti már most ráállítjátok egy pályára, esetleg nem mer majd letérni róla, mert elvárásnak fogja érezni.

Inkább abban segítsétek, hogy minél jobban megismerje önmagát, tisztában legyen a képességeivel, hogy majd azok tudatában tudjon választani, amikor eljön az ideje. Addig meg hadd kóstolgasson bele mindenfélébe.

#5-ös vagyok.

Remélem jó hírekkel érkezem majd júliusban. :)

Mint írtam, nekem is már hasonló korban kialakult, hogy biológia irányába szeretnék továbbtanulni és erről a vonalról sose tértem le, pedig a matekot ezerszer könnyebben tanulom, de egyszerűen az azzal kapcsolatos munkák nem izgatnak.

Sajnos én egy nagyon gyenge általános iskolába jártam, ahol a tanárok kiröhögtek, hogy a város legjobb gimijébe akarok bekerülni. Az iskolában nem is tartottak rendes felvételi felkészítőt, teljesen magamtól értem el az eredményeimet és végül 3. helyen kerültem be az elsőnek megjelölt iskolába.

Persze az évek alatt nekem is többször változott a pontos elképzelésem. Míg általánosban a tengerbiológia/zoológia érdekelt, gimi első 3 évében inkább állatorvosnak készültem (suli mellett végig dolgoztam állatorvosi asszisztensként, tehát ezt is elég komolyan gondoltam). Aztán 12-ben történt egy nagy fordulat (elég sokat voltam kórházban) és inkább orvosira jelentkeztem, ahova fel is vettek, elvégeztem 2 félévet, de már az elején látszott, hogy nem ez az én utam.

Azóta rájöttem, hogy amit tényleg igazán szívesen csinálnék az az állatok kutatása, tehát pontosan az, amit 10 évvel ezelőtt kinéztem magamnak. Engem az elején rengetegen befolyásoltak, hogy "mondjak le a tengerbiológiáról, úgyse sikerül kimennem külföldre, itthon pedig csak éhenhalni lehet biológus diplomával", "menjek inkább állatorvosnak, mert azok milyen jól keresnek" stb.. Én meg hallgattam rájuk, bekerültem egy nagyobb állatorvosi klinikára (és egyébként nagyon élveztem az asszisztenskedést), de az ott eltöltött idő csak azt erősítette bennem, hogy lelkileg hosszútávon nem bírnám az állatorvoslást. A szüleim mindig azt szerették volna ha orvos lesz belőlem, én 11. osztályig erről hallani se akartam (egyszerűen nem érzem magam komfortosan emberek társaságában). Aztán az élet úgy hozta, hogy saját bőrömön tapasztaltam meg, mekkora hiány van a JÓ orvosokból, akik szakmailag is a topon vannak, de közben nincsenek elszállva maguktól és tényleg a beteg érdekeit tartják szem előtt. Úgyhogy hirtelen felindulásból irányt váltottam és csak orvosi egyetemeket jelöltem meg. Tapasztalatból mondom, hogy az ilyen hirtelenül jött nagy lelkesedés sajnos nem tart ki 6 évig, az orvosi azoknak való, akik hivatásként tekintenek erre a szakmára és nem a környezetük hatására vágnak bele. Én már az első vizsgaidőszakban teljesen elvesztettem a motiváltságomat és vágyakozva gondoltam arra, hogy sokkal szívesebben tanulnám az állattant mint a humán anatot. Tavaly végre ki mertem állni magamért és bejelentettem, hogy otthagyom az orvosit, idén egyetemet fogok váltani és biológus szakra fogok jelentkezni, ami az eredeti tervem is volt. Decemberben pedig megláttam, hogy most először zoológus képzést is indítani fognak Magyarországon és ezt egy megerősítésnek vettem, hogy nem hiába csapongtam ennyi ideig és most jó irányba tartok. Nagyon úgy tűnik, hogy minden egyes döntésem ahhoz vezetett, hogy én ezen a szakon tanulhassak és ezért nem is bánom, hogy 22 évesen fogom előröl kezdeni az egyetemet.

Ezzel a kis mesével csak azt akartam mondani, hogy szerintem nagyon is jó, hogy támogatod a döntésében, mert ha van érzéke a biosz-kémiához, akkor a környezete valószínűleg megpróbálja majd az orvosi/állatorvosi irányába terelni és sajnos elég meggyőzőek tudnak lenni, így jó ha van valaki aki az eredeti elképzeléseiben támogatja. És senki se féljen egyetemet váltani, ha véletlenül olyan szakon kötött ki amit nem szeret, sose késő újrakezdeni.

"A nagyobb Fiam is 6-os kora óta tudja mi szeretne lenni"

Ja, igen, még azt is akartam írni, hogy ebből semmi sem következik arra nézve, hogy a kisebb fiad mikor fog tudni választani. :)