Állatorvosi/fogorvosi/általános orvosi kilátások?

Igazabol igen. Mindenhol kellenek kapcsolatok és mindenhol nyalni kell a te főnöködnek, megjobb ha joba is vagy vele. Köztudott, hogy az orvosok a rezidenskepzes alatt is a kiskedvencuknek adják az osszes jobb és nehezebb eseteket, őket hívják be a műtétre, és ezek függvényében tudsz csak fejlődni. A fő főnökkel szintén joba kell lenned, szóval lényegében az emberek seggét kell nyalnod folyamatosan a rezidens képzés alatt is😂

A kapcsolatokat úgy értettem, hogy apukám orvos, és van egy magán rendelője ahova bármikor mehetek dolgozni, de ehhez ki kell alakítani egy olyan kört akik eljárnak hozzád maganrendelesre is, tehát ebből kovetkezoen könnyebb dolgom van. Illetve a bátyám 2 év előnyben van mint en, ha nem csúszik 😄

Az allatorvosirol nem tudok annyira, de ott is gondolom a kisállat allatorvoslas érdekli a legtöbb tanulot, így oda biztos nehezebb bekerulni mintha haszonallat allatorvos lennél.

De sajnos ez minden szakmában így van, mindenhol legalulrol kezded és utána majd feljebb kerülsz ha cannak olyan kapcsolataid, ami elég szomorú, mert sokszor van egy nagyon jó orvos a tápláléklanc alján és egy olyan fentebb aki amúgy semmit nem tud de lefekudt az osszes főnökével😅

Ezeket a már orvos, vagy éppen rezidenskepzesen lévő ismerőseim és baratiamtol tudom, saját tapasztalatból meg sajnos nem tudok beszélni

🙄Ötödéves vagyok kérdező , de a megfogalmazásod nem volt egyértelmű . Ha így nézzük , akkor nem egyszerűbb egy konzervatív szakma mellett sem összeegyeztetni a munkát a családdal és a szociális élettel. Heti szinten jönnek ki az újabbnál újabb kezelések, protokollok, egyre mélyebben bele lehet menni a betegségek molekuláris hátterébe. Ha valaki nem a műtőben /intenzíven van, attól még egy szakma nem lesz “családközpontú”.

Papám “csak belgyógyász “ volt, elég sokat volt így is távol a családtól. Mindig fejlődni kell, az orvosi pálya az életvégéig tartó tanulásról szól jobb esetben . Az ember a betegei miatt is fejlődni szeretne és szerintem mindenki olyan orvoshoz menne szívesen , aki napra kész és a szakterületén a toppon van. Én egy tanácsot kaptam szakosodás területen , ne szakmát, ha nem kollégákat válasszak.

Fogorvosi után is vannak lehetőségei az embernek, ott is van szakosodás . Viszont az fizetős és sokkal kevesebb ember kerül be. A fogorvosi képzést csak akkor ajánlom , ha rohadt jó a kézügyességet és az állóképességed. Ők vért izzadnak az egyetemen a fél napos gyakorlataikkal. A munka sem könnyebb nekik.

Végére pedig pár szót az állatorvosiról. Én párszor gondolkoztam rajta, de lemondtam róla . Emberek között is tapasztalom a felelőtlenséget, egy állatorvos viszont nagyon sokszor érzékelheti. Elhanyagolt állatok, állatkínzás, utcára kidobott , vízbe ölt kis kutyák és kis cicák. Viszont kevesebb a felelősségük, mint egy humán orvosnak. Nekem volt egy cicám, olyan stílusban beszélt a cica problémáiról nekünk , hogy azt a legkiégettebb orvosok is megirigyelhették volna. Ha valaki mondjuk a mamámról beszélt volna így , akkor a jogi lépéseket megtettük volna a családdal. Szakmailag is rohadt nagyot hibáztak az állatorvosok a diagnózisok felállításánál. Műhibapereket nem lehet hallani az állatorvosok kapcsán , ott azért jobban lehet “hibázni “.

Ezek tudatában dönts . Semelyik sem könnyebb vagy egyszerűbb , mint a másik . Mindegyiknek megvan a maga szépsége, nehézsége. Ha az orvosi pályát választod ( legyen az állat-/fog-/humán ), akkor egy életre elkötelezed magadat . Ha nem így gondolod , akkor őszintén megvallva nem neked valók. Könnyű kiégni már az egyetem alatt is. Sok gyógyszer-, alkoholfüggő,iszonyú nagy a stressz.

Menj el nyiltnapokra, illetve az edukaciora is:)

Végsősoron bárhogy is döntesz nem leszel soha munkanélküli és valószínűleg megbecsülést is kapni fogsz, az emberek hálásak lesznek érted:)