Van értelme tanulni?

Én tanári szakon vagyok (igaz, más szakpárral), most fogom otthagyni, pedig 3 évig ide készültem gimiben. Most már totál más szakra készülök, külföldi egyetemre. Nem beszélnék le róla senkit, mert ha valakinek tényleg ez az álma és úgy érzi, hogy ez az, ami érdekli, amit mindenképp csinálni szeretne, akkor vágjon bele, aztán majd meglátja mi lesz, lehet neki beválik, de katasztrófa az egész tanárképzés úgy ahogy van, nem beszélve arról, hogy utána ugye a fizetés semennyire sem elég, nulla a megbecsültsége a pályának, ráadásul töri-föci szakosként tényleg csak iskolában tud elhelyezkedni az ember, magántanítás nem olyan gyakori ezekből, inkább matekból, nyelvekből. Egyszerűen nem éri meg.

Amit írsz, azt megértem, egyetértek veled, én is elkeserítőnek találom. Nekem sem volt sosem az a célom, hogy nagyon gazdag legyek, csak egy átlagos, normális életszínvonalat szeretnék, de már ahhoz is rengeteg pénz kell.

Kérdező, ha úgyse akarsz gazdag lenni, akkor gondold még át a tanárkodást.

Akkor is jó ötlet tanárnak menni, ha egyelőre nem akarsz családot: legalább nem leszel tökegyedül egész életedben, hanem a nap egy részét mindig emberek között töltheted (nem is csak egy kétszemélyes irodába zárva, hanem sok, különböző életkorú ember között, ami jó!, és még ha utána egy üres lakásba mész haza, összességében akkor sem fogod magad magányosnak érezni).

Ha majd változik a terv és mégis akarsz családot, akkor is jó ötlet tanárnak menni: félig-meddig te oszthatod be a munkaidődet (mert oké, hogy az órarend fix, de amit azon kívül kell még dolgozni, azt egész jól beoszthatod magadnak úgy, ahogy családbarátabbnak találod).

Úgyhogy azért gondold meg, ha tényleg érdekel a földrajz meg a történelem, és csak a megbecsülést hiányolod. Ki nem szarja le, hogy ki mit gondol? :D Ezt amúgy is fontos megtanulni, másképp az élet minden területén egyfolytában csak megfelelni akarsz majd, az meg nem a boldog élet titka.

Pont ugyanígy érzek, mint te, kérdező. Én is nagy földrajzimádó voltam, sajnos ebben az országban a földrajzzal sok pénzt keresni nem lehet, ezért nem is választottam ilyen szakot.

Én azt látom kiútnak, hogy elválasztod a munkaidőt a magánéletedtől. Valamit dolgozni kell, és sajnos csak a filmekben van ilyen maszlag, hogy az álmokat a munkahelyen kell megvalósítani... nem. Nagyon szép, ha a kettő találkozik, és valaki szereti és akarja is csinálni, ami a munkája, és öröm minden egyes perce, de a valóságban szerintem ez nem egy gyakori dolog. Valahol valamit dolgozni kell, és meg kell élni, ennyi. Rajtad áll, hogy szeretnél-e töri-földrajz tanár lenni, de azt kalkuláld be, hogy az osztálykirándulástól kezdve egy sok egyéb kötelesség is van, és szerintem hamar beleunsz abba, ha minden évben mindig ugyanazt kell leadnod az adott évfolyamnak, nincs ebben olyan "szárnyalás", amit szerintem te akarnál. Ha viszont ezt tudod vállalni, és a pedagógia részre is hajlandó vagy, ha nem érdekel a pénz, éppen közel lehetsz ahhoz, ami érdekel. Ha te kutatós fazon vagy, megpróbálhatsz phd-ra menni, egyetemen tanárként elhelyezkedni, de ezek eléggé lutri és kapcsolaton alapuló dolgok, ettől függetlenül meg lehet próbálni. Külföldre is mehetsz, csak oda kellene egy nagyon jó angol.

A megbecsültséghez annyit tennék hozzá, hogy ebben az országban minden egyes diplomás és nem diplomás szakma alulfizetett, külföldön mindenki ugyanazért a munkáért többet keres, és a tisztelet, megbecsülés meg csak egy társadalmilag erőltetett érték, az állatetemet is fel kell szednie valakinek a földről, a munkahelyi, iskolai, stb. mosdókat is takarítania kell valakinek, a pult mögött is kell valakinek állni,valakinek téglákat kell pakolni, hogy új épületek jöhessenek létre, más kiönti a téglát, a harmadik meg megtervezi az épületet... - Ezzel azt akarom mondani, hogy szerintem mindenféle munkavégzésnek megvan a maga értéke és helye, és szerintem az egy totálisan rossz emberi szokás, hogy az emberek szakmáikkal/diplomáik megléte vagy hiánya miatt néznek le másokat, és úgy általánosságban hibásnak érzem azt a hozzáállást, hogy a különböző munkavégzéseket összehasonlítgatják emberek. Ne azalapján válassz egy munkát, mert vajon mennyire tiszteli a lakosság X százaléka...