Megéri elvégezni a jogot?

#10 Ahogy leírtam életpályaként, hivatásként tekintek erre a munkára. Ha már beletettem ebbe 5 évet, elvégeztem egy szakjogászit és dolgoztam benne 2 évig, akkor nem fogom feladni. Sose adtam fel semmit és a jövőben sem tervezem. Hiszek abban, hogy a sok nehézség ellenére egyszer kifizetődik ez az egész.

Egyébként régen programoztam is, szóval az sem állna tőlem távol. Terveztem is beiratkozni egy programozó képzésre, de tudtam azt, hogy amikor elvégezném az állásgarancia miatt szinte azonnal találnék állást és a jogot pedig pihenővágányra kellene tennem. Csalódnék magamban. Tudom ez hülyeségnek hangozhat elsőre, de bennem ez él.

Angolul, németül beszélek. Ahogy leírtam vannak más végzettségeim is, de szeretem a munkámat és nem szeretném kidobni az eddig beletett 7 évemet, mert azt kudarcként élném meg.

Ettől függetlenül lehet egyszer eljutok odáig, hogy nem hiányzik minden hónapban, hogy a garast számoljam, nagy felelősség alatt dolgozva és keresek egy kifizetődőbb, nyugisabb állást. Jelenleg nem ez a terv! :)

Ha bármi kérdés van írj nyugodtan!

Maximum ügyvédként, ha kaptál a nyakadba egy ügyfélkört. :)

Persze, lehet azzal keresni. Jó pénzt fizetnek a kirendelések, meg tök jó elkérni egy ügyféltől 200-300 ezer forintot egy ittas járművezetésre, ahol nagyjából semmit nem lehet csinálni. :D

De ha ilyen jól keresel, akkor gratulálok neked és így tovább! :)

Az ismerőseim nem gyengék a szakmában, több nyelven ők is tárgyalóképes nyelvtudással rendelkeznek. Sajnos valahogy ők is keveset keresnek. :)

Kezdő ügyvédként már nem kell írnom semmit, 7-es és 9-es leírták a rögvalóságot. Bár azzal továbbra sem értek egyet, hogy önmagában a jogrendszerek különbözősége gátolná a külföldre menést. A legtöbb jogász rákoncentrál egy-két jogterületre, tehát végső soron az itthoni jognak is csak egy szeletét ismeri, mégis van munkájuk. A külföldnél szerintem inkább az a gátló erő, hogy sokan nem akarjuk/merjük elhagyni a megszokottat.

Bármilyen szakmát megéri megszerezni ha érdekel, és egy olyat sem éri meg igazán, ami nem érdekel. A jognál ez meg van fejelve azzal, hogy sokáig tart, míg diplomáig meg valami épkézláb melóig eljutsz, tehát sokkal több idődet teszed fel rá az életedből. Egy 2-3 éves képzésnél ez nem mondható el. Én pl úgy érzem eladtam a lelkem az ördögnek, méghozzá nem is sokért. Aztán lehet hogy a legtöbb ember szintén így van vele, lehet hogy ez a normális: az élet nehéz, csá.