Hova tanuljak tovább? Hogyan legyek magabiztosabb?
Jelenleg 12.osztályos tanuló vagyok, szociális technikumi képzésben.Májusban fogok érettségizni, és segítséget szeretnék kérni a továbbtanulásommal kapcsolatosan.
Kiskorom óta nagy álmom az, hogy egyetemre mehessek, mindig is, egészen 14 éves koromig állatorvos szerettem volna lenni. Jól ment a biológia, és a kémia is. Az akkori tanáraim is azt mondták, hogy esélyes nekem az orvosi egyetem. Aztán megváltozott bennem valami, kevesebbet tanultam, romlottak a jegyeim, és már bizonytalan voltam azzal kapcsolatban is, hogy belőlem orvos legyen. Így végül keresgélni kezdtem, már akkoriban a felvi oldalán, és megtetszett a gyógypedagógia és a pszichológia.Így aztán úgy döntöttem, hogy nyolcadikban jelentkezem szociális tagozatra, mert ennek a szaknak alapja mindkettő tudományterület, és megízlelhetem mindkettőt. Ám úgy mentem ilyen képzésre, hogy egyáltalán nem jó a kommunikációs képességem, mindig introvertált személyiségű voltam, rengeteg lelki trauma ért az életben,de úgy éreztem, hogy segítenem kell másokon, akik társadalmi, mentális avagy bármilyen okok miatt segítségre szorulnak.
De a négy év alatt sokat gondolkoztam, olyan emberekkel voltam körülvéve akik mellett nem tudtam kibontakozni, de az utolsó évre úgy érzem sokat fejlődtem, bár még mindig nem vagyok elég magabiztos. Jelenleg arra jutottam, hogy elbizonytalanodtam. A családomat már kikészítem azzal, hogy folyton erről beszélek nekik, de nem tudok dönteni. Azt érzem nem lennék elég jó, mégis ahogy nézegetem a szakokat, keresek valami más alternatívát, valami olyat, ahol nyugodt körülmények között dolgozhatnék, és nem érezném azt a folytonos stresszt, ami minden percben felemészt. Érdekel a művészet is, az írás. Mindkettőt űzöm, de valahogy mindig a fent említett szakoknál kötök ki. Kettős érzésem van folyton. Szeretnék emberekkel foglalkozni, de félek, hogy nem elég hozzá, a személyiségem. Mi tévő legyek?
Ti melyik szakot választanátok, és miért?
(Voltam egy hónapig bölcsődében gyakorlaton, és ott is azt mondták, hogy ügyes vagyok, csak legyek magabiztosabb)
Mindkét szakmához nagy elhivatottság kell, a pszichológiához ráadásul rengeteg tanulás és olvasás, nem leszel senki még az alap+mesterszak után ott.
Szerintem egy ilyen karrierbe nem fér bele, hogy gondolok egyet és onnantól megint nem tanulok..
Egyébként egyiket sem választanám, megmondom őszintén. Nem azért, mert rosszak a képességeid, de egyszerűen nem érzem úgy, hogy neked találták ki bármelyik képzést a kettő közül. Pszichológusnak már tanultam, gyógypedagógust pedig sokat ismerek, mert elég sokan jöttek/hallgattak át gypedről. Érdekelt, csodás volt, de egyrészt reál beállítottságú embernek nincs sok alternatíva a területen belül, ami nem kutatás, másrészt baromi hosszú a képzés és baromi nagy türelem kell magához a munkához is, kibírni amíg lesz valami a karrieredből, szeretni úgyis a szakmád, hogy tudod, hogy a te érdeklődési köröddel ezer mást találhattál volna, amit hamarabb elvégzel és nem lesznek évekig megélhetési problémáid.
Nem, nem választanám karriernek egyiket sem soha többé, kezdenék magammal valami mást, ha már a biosz-kémia annyira ment, vegyész, bionika, bármi hasonló.
Szeretek alkotni, szeretek én is írni, de ez nem egy életbiztosítás. Főleg ha tönkreteszi a számodra kedves dolgokat az, hogy elszegényedsz miattuk az életben.
De akikben még több idealizmus van, lehet le fognak pontozni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!