Mit tegyek, hogy megszokjam az egyetemet?

Elsőéves vagyok az egyetemen, szóval még új nekem ez az egész. Gimiben jó tanuló voltam, de nem erőltettem meg különösebben magam, ráadásul azért nem kis ideig volt karantén, online oktatás, ami lazább volt (ennek ellenére nem szerettem). Meg ugye 3 hónap nyári szünet, amikor szó szerint semmit nem tanultam. Most hirtelen rám zúdult minden. Az első héten ért egy kis sokk, amikor az órákon közölték a tanárok, hogy miből mikor írunk, mit kell csinálni, kiírogattam a naptáramba és bepánikoltam, hogy ennyi mindent hogy fogok megcsinálni? Aztán lenyugodtam, de most, hogy október van és kezdenek beindulni a dolgok, már kezdődnek a számonkérések, megint egyre reménytelenebbnek látom a helyzetet. Olyan szakra járok, ahol sokkal több a szeminárium, be kell járni, vannak szorgalmi időszakban is számonkérések. Mostantól kezdve ahogy nézem, minden hétre minimum 1 számonkérés jut, de inkább 2-3: kisdolgozat, teszt, zh, prezentáció, beadandó stb. és sokszor házit is kapunk. Hétfőn 2 órám lesz, az egyiken egy dolgozatot írunk, a másik az egy zh vagy nagyobb teszt lesz. Ha ez még nem lenne elég, most jutott eszembe, hogy az egyik órára holnapra még van egy rövid házi is.

Van egy olyan óránk, ahol óráról órára rengeteg mennyiségű házit adnak fel. Nem is az, hogy nehéz, csak a múltkor is az volt, hogy 3 órát ültem felette (persze kis szünetekkel), 1-2 feladatot ki is hagytam és akkor óra előtt közlik, hogy még lett volna egy másik feladat is, az még kb. plusz 1,5 óra.

Nagyon rosszul érint, hogy nem lesz őszi szünetünk, mert eddig az elmúlt 13 évben volt és pont most, amikor a legjobban szükségem lenne rá, amikor hirtelen minden rám zúdul, most nagyon jó lenne az az 1 hét szünet (még akkor is, ha tudom, hogy akkor is kéne sulis dolgokkal foglalkoznom, tehát teljes szünet nem lenne), erre semmi.

A mindennapok során annyira nem érzem, hogy stresszelnék, egyébként stresszes típus vagyok, de szerintem az van, hogy fel sem tűnik nekem, hogy ez mennyire megvisel. Gyakran fáj a fejem, van, hogy reggel felkelek és a tananyag megy a fejemben akaratlanul is, szeptemberben rendszertelen volt a menstruációm (soha az elmúlt 8 évben ilyen nem volt), illetve kicsit betegeskedtem is, de persze otthon maradni nem tudtam, mert "nem lehet hiányozni".

Gimiben sokszor volt, hogy nem tanultam annyit, amennyit elterveztem, simán voltak napok, amikor semmit nem tanultam, mégsem látszott meg a jegyeimen. Most nincs olyan nap, hogy semmit nem tanulok, mert valami mindig van, órák után is muszáj leülni otthon is és lefekvésig vagy majdnem lefekvésig nyomni szünetekkel, mert különben nem jutok sehova. Amikor meg nem tanulok, akkor meg bűntudatom van, hogy lusta dög vagyok, mert amúgy lenne mit csinálnom. Ma is pont azon gondolkodtam, hogy amúgy ki kéne takarítani, rendet rakni a lakásban, mert undorító, ahogy kinéz, edzeni kéne, de közben meg holnap lesz 2 dolgozat is, házim is van, azokkal kell foglalkoznom.

Tudom, hogy rengetegen megcsinálták már, keményebb szakokat is, én sem vagyok hülye, de jelenleg borzasztóan érzem magam és kétségbe vagyok esve.