Érdemes olyan területen tanulni, ahol csak a megbecsülés és az anyagi háttér motivál?

Ha nem érdekel, nem fogod tudni tartani a lépést és ott is alul leszel fizetve a szakmához képest. Ami lehet objektíve jó bér, de azért mégis van benne valami keserű. Az informatika gyorsan változó és kimeríthetetlen terület és sokszor ez annak is nyomasztó tud lenni, akit egyébként érdekel.

Van egy kollégám, ő tesztelőként dolgozik, mondjuk úgy, hogy automatizálgat már, ő is valami hasonló területről került a szakmába (egyébként én is pályaváltó vagyok, ez abszolút nem hátrány). Hát, hogy mondjam, nehéz vele. Értelmes ember, okos is, de sokat kell rúgdosni. Nem azért, mert lusta, hanem mert megcsinál valamit, ami neki onnantól kész van. Az úgy jó. Az első megoldás, amit kitalál, az jó és meg is vagyunk, jöhet a következő. Nem motivált arra, hogy pofozgassa, hogy ha adott egy probléma, akkor olyan kis extrákra odafigyeljen, amire egy érdeklődő odafigyel. Például nagyon nem szeret univerzális megoldást kitalálni (ami pepecselősebb sokszor), gondolván arra, hogy lesz még hasonló problémánk, ahol jól jön, ha újra fel tudjuk használni. Nem, őt az nem érdekli, legyen kész gyorsan, működjön, pont. Ami oké, sokszor tényleg ennyi fér bele, de később csak dagad a feladat (és a kód) emiatt és a saját nyakába lapátolja vele a szart. Ha lesz egy apró módosítás, akkor az egészet fel kell túrni, át kell írni a tesztlépéseket meg az anyámkínját, szarakodni kell vele, mikor már azt hittük, megvan és jól van. És persze, ez módszertani probléma egyben, ami tanulható, kérdés, hogy valaki meg akarja-e tanulni, figyel-e rá, ha valaki elmondja neki, hogy korábban mi volt a baj. Másik példa, ahol kibukik a demotiváltsága, az agilis módszertan. Mint azt tudjuk, az ügyfél általában azt sem tudja, mit akar, sokszor azután sem, hogy leszállítják a terméket. Nyilván ez nekünk sem tetszik mindig, kellemetlen, mikor az ember kétszer végzi el majdnem ugyanazt a munkát, mert valaki hülyén kommunikálta le a saját vagy más igényeit, mindezt kapkodva, mert természetesen tegnapra kell neki. Ilyenkor van az, hogy emberünk eldob mindent és lefagy. Mert nincs kedve. Mert elege van. Mert megcsinálta egyszer, amit nem szeretett és nem érdekelte és most meg kell csinálni újra vagy ki kell bővíteni, de így méginkább rühelli, mert már unalmas is és azt hitte, levetheti végre. És ilyenkor szoktak alkudozni vele, hogy oké, akkor segítsen be másban a többieknek, írjon doksit, kattintson össze riportot, végezzen ""bölcsész"" munkát.

Nem hatalmas teher vele dolgozni, de látszik rajta, hogy szenved vele (és nem a képességei miatt). És egyáltalán nem "informatikus bért" visz haza sajnos. Nekem így nem érné meg ez a pálya. Neked kell tudni, hogy ilyen leszel-e vagy látsz rá esélyt, hogy megszereted és lesz benned iránta egy természetes kíváncsiság a próbálkozásra, kísérletezésre, utánajárásra. Mert sajnos vagy sem, úgy gondolom, hogy ez szükséges.