Ezekről a szakokról tudnátok mondani nekem pár mondatot a jó és a rossz oldalukról? Pl A gyógytornász mint szakma nagyon tetszik és az Orvosi diagnosztikai analitikus is.

Ég és föld a kettő.

Gyógytornászként közvetlen kapcsolatban vagy a betegekkel, szerencsés esetben végigkíséred a felépülésüket, akár még azt is láthatod, hogy valaki újra járni kezd. A te feladatod és felelősséged, hogy a megfelelő gyakorlatokat végeztesd vele, figyelembe véve a betegségét és az aktuális állapotát, a személyeddel rengeteget tehetsz a gyógyulásáért. Persze ennek a másik oldala is igaz, ha nemtörődöm vagy, akkor akár a későbbiekben nagyon nehezen helyrehozható állapotba is navigálhatod a beteget.

Diagnosztikai analitikusként kémcsövekkel dolgozol egy laborban, semmi kapcsolatod a betegekkel, csak egy kódszámot látsz a mintán. Elvileg standardizált folyamatokat kell végezned, persze Magyarországon időnként improvizálnod kell, hogy az éppen aktuális korlátok mellett is megcsináld azokat a vizsgálatokat, amiket kérnek tőled. Nélkülözhetetlen munkakör, de igazi szürke eminenciás leszel, akinek a létezéséről a legtöbben nem is tudnak.

Gyógytornászként lehetsz vállalkozó is, függetlenítve magad az állami ellátorendszertől, analitikusként viszont csak alkalmazottként tudsz dolgozni.

Hogy kinek mi a nehezebb, az tényleg egyénfüggő. Ha a kémia mumus, akkor nyilván a diagnosztikai analitikus nem lesz könnyű menet. Az biztos, hogy egyik sem egy félvállról vehető szak.