Szerintetek merjek annak tanulni?

A nagy betűs kérdésem:

Mi alapján választottad ezeket?

Passzol a személyiségedhez, tulajdonságaidhoz, előnyeidhez, hátrányaidhoz? Tudod-e szeretni s elhivatottan alázattal teljesíteni?

Mert ha csak a sablon mentalitás miatt választod ezeket bele fogsz fásulni és nyűg lesz, az pedig kihat rád minden téren, karriertől a magánéletig.

Sokan hajszolják a pénzt, a prioritásukban 1. helyet adják neki... Holott az önismeret, kibontakozás következménye a siker, azzal pedig párhuzamosan nő az anyagi része is.

Gondold át!

Nekem anno mondták csóró leszek azzal amibe belevágtam, nos, ellenkezője történt. Csak tudni kell miből mit hozhatsz ki és élvezd mindazt.

Nekem egyik szempontom az volt, hogy nem akarok megsavanyodott, munkámat utáló ember lenni, ami ugye mindennapos jeleség. Elég ha kilép az ember az utcára s látja embereken, hallja ki milyen fájdalommal vergődik. Hiába is kap többet, mint átlag.

Pl. : körzeti dokimat offoltam.

Hanyag munka, folytonos panaszának hallgatása elég volt, majd átmentem magánba fogdokihoz.

Jobb közérzet, kellemes társalgás, mindent tökéletesen csinál, önmaga munkáját is ellenőrzi. Nálam ez plusz pont, mert szeretem a magamhoz hasonló precíz személyiségeket. +pár alapanyagot, eszközt jómagam is használok így a közös szenvedélyünk is megvan.

Szeretem, ahogy mesél, asszisztál és nem színjáték, szereti a munkáját.

Olyan ember lesz sikeresebb, aki ezzel a szeretettel, elhivatottságával bevonzza az embert és mindebből fakad az, hogy tisztességgel csinálja munkáját, sőt felül teljesít, mert imádja.

Mindez több hozzá járó embert jelent, ami ugyebár több kesst is.

Az elégedett vevő, ügyfél elégedettsége pedig szájról szájra terjed. Én is így jutottam el hozzá. Üzlettársam javaslatára kerestem fel.

Az általad felsoroltaknál fontos mindez, kivéve katona.

U. I. :

Bárki mesélheti neked mit élvez ő maga az adott munkájában, ám nem biztos, hogy te magad élveznéd mindazt!

Minden ember más.

Ennyi ésszel inkább ne legyél orvos!! Légyszi ne!!

Az hogy én élvezem-e a szakmámat, hivatásomat irreleváns, mert attól még te nem élveznéd ugyanazt.

Tipikus döntésképtelen ember vagy aki majd 50 éves korában gyári munkásként jön rá, hogy elcseszte az életét. Akkor már késő lesz.

Mondanám, hogy vállalkozz, de ilyen nyafka hozzáállással 2 nap alatt bukna a céged.

Legyél influenszer, arra talán még jó vagy.

Nem csak az elméleti rész fontos, hanem az, hogy gyakorlatban ki mit teljesít.

Épp úgy, mint a sportolóknál mely motoros képességek fejlettebbek alapon és milyen kombinációban van jelen.

Művészeteknél és minden másnál lényeges szerepet töltenek be a motoros képességek variációi, szintjei.

Én a helyedben az orvost választanám.

Jogászból tényleg sok van, ha nem érdekel egy konkrét terület, vagy nincs ügyvédi iroda a családban, esetleg nem vágyad 200-250 nettóért dolgozni a közigazgatásban, ne válaszd.

Katona nem rossz, de azzal borzasztóan behatárolod magad, bár a fizetés jobb, mint jogászként.

Építészmérnök, gépészmérnök esetén ne a pénz vonzzon, ha maga a terület nem érdekel, nem fogod szeretni, hiába a jó fizetés. Sőt, ha nem érdekel és cask kényszerből tanulod, nem leszel a legjobb - márpedig középszerűként semmivel nem lehet jól keresni.

#8 vagyok, a katonai számok: br 550 a kezdő, br 600, ha nyelvvizsgával igazolható nyelvtudásod van.

550000*0,665 a nettó bér, ami bértábla szerint növekszik.

Az orvosoknak is bértábla van, de az övék magasabbról indul (keress rá).