Károli Gáspár pszchiológia szakáról vélemények?

Pszichológiát tanulni egyrészt csak nagyon hosszú távon éri meg, másrészt pedig végképp nem mindenkinek való ez a pálya.

Igazából ha jól kereső pszichológus szeretnél lenni, akkor a magánpraxist is folytató klinikai pszichológusi irány az igazi. Eddig eljutni 3 év alapképzés plusz 2 év mesterképzés plusz (munka mellett) 4 éves továbbképzés a klinikai szakpszichológusi vizsgáig. Ha félállásban elhelyezkedsz mondjuk egy kórházban, akkor mellette tudsz magánpraxist is folytatni, lelkibeteg emberekkel foglalkozni. Ez járható út, bár arra számítanod kell, hogy a magánpraxis elindítása némi anyagi befektetést is igényel: még ha másokkal összeállsz, akkor is pénzbe kerül egy rendelésre alkalmas lakás kibérlése és berendezése, valamint a rendelés meghirdetése. Jelenleg Budapest kivételével mindenütt nagyobb a kereslet pszichológus magánrendelésre, mint amennyi szükséglet volna. De amíg minden beindul, addig eljutni hosszú út és sok-sok tanulás.

A másik, amire gondolnod kell, hogy a pszichológus pályára végképp nem mindenki alkalmas. Általában nagyon nagy lelki állóképesség, kedves, megértő természet, és egészen kiváló empatikus készségek kellenek, valamint tudnod kell elengedni a nap végén a klienseid problémáit, nem viheted magaddal este a családodba. Gondolj bele, hogy este jól tudnád-e érezni magad a bőrödben, tudnál-e este lazítani, ha aznap mondjuk 3 órát beszélgettél depressziósokkal és mondjuk másik 3 órát olyannal, aki alkoholista idegroncs vagy pánikrohamai vannak. Ezt hosszú távon nem mindenki bírja, s ha mondjuk pár év után kiderül rólad, hogy te sem, akkor át kell képezned magad vagy elmehetsz mondjuk szervezőnek egy művelődési házba.

A Károliról nincs személyes infóm, de a pszichológia szakról én is azt tudom mondani, amit az első. Ha "klasszikus" terapeuta jellegű munkában gondolkozol, akkor 3+2+4 évvel számolj, sőt, ha konkrétan pszichoterapeuta szeretnél lenni, akkor erre a 9 évre jön még egy képzés... Szóval hosszú és gyakran drága út. De a tanácsadóknak is javasolt az egyetem után 2 éves szakképzést végezni. És akkor még közben is vannak módszerspecifikus képzések, amik erősen ajánlottak, és rengeteg gyakorlati hasznuk is lehet. Ezek szintén pénzbe és időbe kerülnek.

De sok más irány is van, pl. a kutatás (nem fizet túl jól, a PhD szintén nehéz és hosszú folyamat), HR vagy munkapszichó (úgy hallottam, ezek egész jól tudnak fizetni, de lehet, hogy itt is kérnek plusz szakképzést)... Ezek is lehetnek érdekesek, viszont azért arra fel kell készülni, hogy ez nagyon nem az a szakma, aminél elvégzed az egyetemet, többet semmit nem kell tanulnod, és másik kapsz havi fél milliót. Nem lebeszélni szeretnélek róla, mert nagyon szép szakma lehet ez, én is szeretem tanulni, de nem való mindenkinek. Ha viszont tényleg ezt választja valaki, és valóban az a célja, hogy pszichológus legyen, akkor megéri. :)

*máris kapsz havi fél milliót

(Bocsánat, autocorrect...)

(második vagyok)

Ha már a 4. válaszoló is írt ilyen jellegű infót, akkor én is leírom, miket hallottam. Több csoporttársam jött a Károliról az ELTE-re mesterre, és ők is mondtak "érdekes" dolgokat tanárokról, vizsgákról vagy úgy alapból a képzésről. Előzetesen nekem is viszonylag szimpatikus volt a Károli, meg is jelöltem a felvételinél, mert én is egész jókat hallottam róla. De azok alapján, amiket a csoporttársaim mondtak, nagyon nem bántam meg, hogy nem oda mentem. Más egyetemek sem tökéletesek, nem erről van szó, de nem mindegy, milyen szintű és mértékű problémái vannak valakinek a saját képzésével.

(második, harmadik és ötödik vagyok)

Azért nem írok konkrétumokat, mert nem a Károlira járok, nem a saját történeteim ezek, és kvázi pletykálni sem szeretnék, hiába bízok a csoporttársaim megítélésében. Emellett nem tudok neveket vagy konkrét kurzusokat írni, amelyekről beszéltek, mivel egyszerűen nem jegyeztem meg. De itt GYK-n is olvastam már a Károliról olyan dolgokat, amelyek egyszerűen egyes oktatók szakmaiatlanságáról szóltak (ezeket könnyedén megtaláljátok itt), és voltak ezek között olyanok, amiket az ismerőseim is alátámasztottak. Ezen felül például olyanról hallottam még, hogy egy vagy több oktató (nem tudom, ki/kik) lényegében nyíltan érdemnek vélte azt, hogy nála nagyon nehéz vizsgázni, jó jegyet kapni meg szinte lehetetlen. Én a saját egyetemi éveim alatt nem találkoztam ilyennel.

Még egyszer mondom, ezek másodkézből származó infók, nem személyes tapasztalatok, ezért sem írok le ilyeneket szívesen. Nem szeretném szidni a Károlit, mindenhol lehetnek kevésbé könnyen elviselhető tanárok vagy rosszabb kurzusok, de csak arra akartam kilyukadni az előző válaszommal is, hogy én személy szerint örülök, hogy nem a Károlira mentem. Ahhoz képest, hogy egyesek mennyire dicsérik (vagy néha inkább szidják a többi egyetemet), én a vidéki, pl. szegedi és pécsi pszichó képzésről sokkal jobbakat hallottam.