Földrajz-hittantanár szakot érdemes elvégeznem?

#11: Aki művelt már bármilyen természettudományt egyetemi szinten, az tudja, hogy elméletek jönnek, egy ideig maradnak, aztán megcáfolják vagy kijavítják őket. A földrajztudományban például a tektonikai elmélet csak olyan 60 éve vált elfogadottá. A kémiában száz éve sincs, hogy az atomokat felépítő elektronokat, protonokat és neutronokat ismerjük. Az atommag belső felépítése, szerkezete a mai napig nincs teljes mértékben tisztázva. Nagyon sokáig azt gondolták, hogy az atommagokban a protonok és neutronok permanens, egymáshoz tapadt golyószerű részecskék, de most már az az uralkodó nézet, hogy másodpercenként milliárdszor és milliárdszor egymásba alakulnak, és egy közös tömegközéppont körül keringenek. Hamis képet fest egy természettudományról az, aki az igazság mindenkori megmondójaként állítja azt be. A természettudományok provizórikus modelleket állítanak a világról, amelyek szükségszerűen csak kompromisszumok lehetnek. Egyrészt azért, mert a világ végtelenül bonyolult, ezért nincs tökéletes modell semmire, másrészt pedig azért, mert az emberi agy felfogóképessége korlátozott. Aki azt gondolja, hogy a természettudományok valamiféle abszolút igazságokat tárnának fel az emberiség számára, az nagyot téved.

A hittudomány pedig (ha jól művelik) úgyszintén provizórikus jellegű. Ugyanis minden forrás, amiből dolgozik, például a keresztény teológia esetén a Biblia is, interpretációk széles körét teheti lehetővé. A hitviták pedig egyáltalán nem haszontalanok, mert a vitatkozó felek saját nézőpontjuk gyengeségeit felismerve árnyalhatják a véleményüket. A lelki fejlődés folyamán sokat segít, ha az emberek a világról alkotott hite fejlődik.

Nekem az a véleményem, hogy a világ mint olyan maradéktalanul megismerhetetlen. Elméleteket, modelleket gyárthatunk, elfogadhathatunk vagy elutasíthatunk, de ez minden. Amit igaznak gondolunk a világról, abban sosem lehetünk teljesen biztosak. Szerintem az az igazán értékes hit, beleértve a tudományos elméleteket és a vallásbeli hiteket is, amelyben van merszünk kételkedni. Az persze igaz, hogy sajnos az iskolákban a hittant legtöbbször doktríner módon tanítják. A jövő tanárgenerációk feladata lesz ezen változtatni.

A hittudomány vagy teológia valójában egyáltalán nem tudomány, a vallástörténettel foglalkozó kérdéskörök lehetnek tudományosak, de konkrétan egy vallás művelése semmi esetre sem tudományos, hiszen eleve ellentmond a tudománynak. Bár a 12-es valószínűleg ironikusan írta, hogy a földrajzot nem nevezné mesének, de nyilvánvalóan nem arra értettem a mesét.

Mint geográfus, az első bekezdéseddel tisztában vagyok, többek között ez különbözteti meg a vallásokat és a tudományokat, mert utóbbiak képesek korrigálni az elméleteket, a vallások azonban hiten alapszanak, nem tudáson.

Nem kell világról alkotott hit. Tudás kell vagy ismeret. Hitre semmi esetre sincs szükség, mert az téves, nem visz előbbre, sőt.

Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy a világ nem ismerhető meg 100%-ig.A tudományos elméletek viszont nem hiten alapszanak, igazából az elmélet szó sem mindig megfelelő. Bizonyíték kell rájuk, ha van, akkor viszont már több puszta elméletnél.

Hittanra NINCS is szükség az iskolában, tanulják történelemből, földrajzból, irodalomból és művészetekből a vallásokat, de ne hittant oktassanak, mert rettentő káros.

14. A hit úgy viszonyul a teológiához, mint a kirándulás a földrajztudományhoz.

Az iskolában oktatott hittan valójában teológia. Nincs benne semmi káros.

Utolsó: 17. csak egy tanulatlan gyerek, nem ért a tudományfilozófiához.

17. Én értem amit mondani akarsz, de a vallás sokkal több a vízen járásnál, sőt még a feltámadás hitnél is. Alapvető kérdéseket feszeget: mivégett vagyunj itt a Földön? Mi a jó és a rossz? Mi a bűn? Stb. Amikről más szaktárgyakon belül nincs lehetőség beszélgetni.

De a vallást nem lehet különválasztani azoktól a meséktől, amiken alapszik, mint például a vízen járás. A tapasztalásba vetett hittel teljesen értelmetlen jönnöd, mert ennyi erővel bármit meg lehet kérdőjelezni, aminek nincs értelme, mert így a büdös életben nem jutunk egyről a kettőre. Te például azt mondod, hogy én nem létezek, csak a te képzeletedben, ezt hogy cáfoljam meg? Semmi értelme ilyeneken leragadni.

Pont, hogy a vallásos emberek ragadnak bele egy világképbe, ami ráadásul ezerszer és ezerféleképpen meg lett cáfolva. Éppen ezért te nem vagy elég intelligens, mert olyan dolgot hozol fel megcáfolandó állításként, amit nem is lehet megcáfolni.

Az érvelésedet megértettem, de értelmetlennek találtam, azért mindent nem kell megkérdőjelezni, akkor te a gravitációt is megkérdőjelezed, mert mi van, ha a tapasztalásod csupán egy illúzió? Amit írsz, az teljesen irracionális és életképtelen elgondolás. A természettudományok alapja pedig a bizonyítás, ráadásul nem egyszer, hanem többször, magyarán csak akkor tekinthető egy feltevés igaznak, ha az bizonyítottan folyamatosan (vagy többször) úgy van. Ezzel szemben a Biblia (vagy bármelyik másik vallás) történetei nem tapasztalhatóak meg, vagyis elvileg megtapasztalhatóak lennének, de nem azok, mivel teljesen ellentmondanak a természettudományos törvényeknek.

Amit a 16-os kommentben kérdésként feltettél, az teljesen értelmetlen, igazából én vagyok a hülye, hogy megpróbáltam veled vitába szállni, mert láthatóan értelmetlen. A tudományt követő emberek nem fanatikusak, hiszen elfogadják, ha tévednek és hiába nevezünk néhány dolgot elméletnek, az annál több, mint az evolúciós elmélet is valójában már több egy elméletnél, ugyanakkor ez a motívum a vallásokból hiányzik, hiszen ők továbbra is a berögzült és megdöntött világképhez ragaszkodnak - éppen ezért NINCS helye a közoktatásban a hittannak. A vallásokról lehet és kell is tanulni, de vallásosságra, hitre nem szabad a gyerekeket tanítani.