Állatorvosi szakról tapasztalatok?

Semmiképp nem jelentkeznék újra ide. Érzelmileg teljesen összetört. Rengetegen kiégünk már egyetem alatt. Mivel nincs B tervem, mert már magától az egyetemi léttől rosszul vagyok, félévem is alig maradt és az eddig beletett időt, pénzt, lelkemet, nem akarom teljesen a kukába dobni.

De most úgy gondolom, hogy 1 percet nem fogok állatorvosként dolgozni. Mostmár csak legyen meg a papír.

Én nagyon pozitívan álltam hozzá, aztán rájöttem, hogy sajnos nem minden a legjobb. Értsd: működhetne sokminden sokkal jobban, de valamiért erre nincs igény. Ettől függetlenül én nem érzem úgy, hogy megtört volna az egyetem, de a szaktársam sokat panaszkodik - jogosan.

Szóval hozzáállás kérdése is, máshogy is közelítettük meg az egyetemet, mások a céljaink és motivációnk is.

Én nem bántam meg a jelentkezést, mást nem tudtam volna elképzelni magamnak, és tudok élvezetet találni benne - viszont valószínűleg ez sem lesz mindig elég.

Úgyhogy én mindig azt mondom, hogy ide csak az jöjjön, aki csak ezt akarja és mást nem tud elképzelni. Mert ide kell egy megszállottság, nem egy lacafaca-szak.

Egyes vagyok. Annyit tennék hozzá ketteshez, hogy pl. én mást nem tudtam volna elképzelni. Mégis megbántam.

Úgy helyesbíteném, ha van tapasztalatod. Nagyon meglátszik, hogy sokan állatorvosok gyerekei, gyerekkoruktól “dolgoznak” rendelőben, vagy legalább jó, baráti kapcsolata van az állatorvosával, van gyakorlata.

Nekem se rokonom, se ismerősöm, se olyan állatorvos, akivel jó kapcsolatot tudtam kialakítani. 0 rálátással csak elképzelésem volt és az teljesen más, mint a valóság.

Ez a mostani féléves órarend (remélem megnyílik, szerintem ehhez nem kell belépve lenni)

[link]

Nem igazán tudom megmondani mi okozza ezt a sok negatív érzést. Szépen lassan a hónapok, évek alatt összegyűl az emberben. Amit leírtál minden megvan. Már gólyatalálkozón elkezdődik a nyomasztás, hogy amúgy hova jöttetek, ez az egyik legkiégettebb, egyik legrosszabb öngyilkossági rátával rendelkező szakma. Akkor még legyintettem, hogy én nagyon akarom, velem nem lesz ilyen, ezt akarom, megmutatom, hogy meg lehet csinálni.

Már első félévben előjött, hogy a szerencsén múlik szerintem minden. Pl. sztem az is szerencse, hogy pont egy rugóra járjon a tanárral az agyatok. Írásbelin gyakran nem egyértelműek a kérdések. Szóbelik sokszor arról szólnak, hogyan tudod eladni magad, milyen kapcsolatot buliztál össze a tanárral.

Valószínű rosszul érzem, de a dolgok 90%-a felesleges. Talán úgy már igaz, hogy ilyen formában felesleges. Túl sok mindent akarnak átadni, amik így lógnak a levegőben, nem tudod semmihez sem kapcsolni.

Rendkívül gyakorlat orientáltnak kellene lennie az oktatásnak, azt is hirdetik. De a valóság, hogy első évben kiküldenek lótrágyát takarítani, vagy kiderül, hogy nincs is oktató a heti gyakorlatodon. Később az a gyakorlat, hogy ülsz egy teremben és kisebb csoportban hallgatsz egy előadást.

"hogy hogy magától a szakmától is búcsút mondasz?"

Egyrészt annyit kell a jövőben is visszajárni tanulni, hogy kiráz tőle a hideg. Értem, hogy ez egy életen át tartó tanulással jár ez a szakma, amit a sok kudarc miatt, nekem már nincs erőm. Kamarai pontok miatt kell járni oktatásra, az oktatás meg gyakran elég súlyos pénzekbe kerülnek. A fizetés meg annyira nem a legjobb, ha nem vagy valamiben nagyon jó. Felismerem a képességeimet, max sima egyszerű, mezei állatorvos tudok lenni. Kezdetben az Aldiban többet kapok, mint állatorvosként, és a felelősség összehasonlíthatatlan.

Van olyan évfolyamtársam, aki mondta, hogy szinte tuti pályaelhagyó lenne, ha nem lenne odahaza neki egy olyan rendelő, ahol már várják, hogy menjen. Nekem nincs ilyen. Több rendelőben voltam már, de nem fogadtak be sehova, egyik helyet se tudom elképzelni, hogy valaha a munkahelyem legyen. Meg nem is a kisállatozás vonz, de haszonállattelepre meg szintén csak kapcsolattal lehetne bejutni, ami nekem nincs.

#7es valaszolo, en is ugyanigy vagyok… en mar tavaly erettsegiztem, es a biologia iranyaba szeretnek tovabbtanulni, viszont a sima Biologia szak nagy resze nem erdekel, vagy nem olyan szinten hogy kepes legyek megtanulni (emellett rengeteg nagyon negativ velemenyt hallottam az orszag minden teruleterol a biologia bsc rol)

Az allatorvosin sokat gondolkodtam, de rajottem, hogy amekkora felelosseggel jar ez a szakma es amekkora elhivatottsag szuksegeltetik hozza, nekem sosem lenne ez megfelelo, ha az egyetemet el is tudnam vegezni. Na meg en mogottem sincsen olyan rokon, barat, ismeros aki legalabb a tapsztalataival tudna tamogatni ezen az uton.

Ettol eltekintve en is meglepodtem, hogy magaval az egyetemmel kapcsolatban mennyi negativ velemeny van…

Én meglobogtatnám a válaszomat, hogy nem mindenki éli meg egyformán negatívan a dolgokat, nekem eddig inkább pozitív az egész, nyilván nem lesz olyan egy egyetem sem, amire ne tudnék panaszkodni.

Nekem sincs senki áo ismerősöm, rokonom.

Azért a rendelőkben érdemes érdeklődni, még így "ismeretlenül" is, ismerek olyat, aki az 50 óráját végezte ott.