Bölcsész alapszakosként mit tegyek, hogy ne "üres" diplomával lépjek ki az egyetem kapuján? (több lent)

Ez melyik egyetem?

El se hiszem, hogy ezt így le kell írnom: nyilván nem muszáj a minimummal megelégedni...! Mi tart vissza attól, hogy mélyebben beleásd magad abba ami őszintén tetszik vagy amit fontosnak tartasz (feltételezem, hogy legalább egy általános képet kaptál a francia kultúra/irodalom/töri fontosabb részleteiről)? Szabadon választható tárgynak meg egész nyugodtan felvehetsz nem franciás tárgyakat is látókör-tágítás céljából, de más szakos bölcsész évfolyamtársaidtól is simán elkérhetsz anyagokat... Kérdezd meg a könyvtárost, mit ajánl. Bármi. Legyél egy kicsit proaktív. Nem is értem ezt.

Radnótikból, Kosztolányikból, Babitsokból generációnként 1 születik. Ha neked ez a mérce, feleslegesen stresszeled magad vele.

Én anglisztikás vagyok és sajnos ismerős, amiről írsz. Nálunk mondjuk elég sokat kell olvasni, beadandókat írni stb. és ebből a szempontból van követelmény rendesen, de így a képzés végére én is azt érzem, hogy nem tudok semmit. Minden órámra bejártam, tanultam - olvastam - írtam, teljesítettem a követelményeket és elég jó jegyeket is szereztem, de ahogy te is mondod, nem tudnék válaszolni egy random felvetődő kérdésre, nem érzem magam hozzáértőnek. Szóval elég sok időt és energiát fektettem bele, a semmiért gyakorlatilag. Én is azt éreztem sokszor, hogy egyes oktatók csak a saját fókuszuk alá eső dolgokat tanítják (vagy csak az érdekes, fun dolgokat… tehát egy alap, átfogó tudásunk nincsen, mert sosem tanultunk ilyet és az egyetem mellett nincsen idő arra, hogy közben mindent bepótolj), sokszor ugyanazokat a témákat dolgozzuk fel óráról órára vagy akár tárgyakat átívelően, de sok oktatóm szájából elhangzott az is, hogy “ez nem fontos, nem kell, magukat úgyse érdekli, mindegy, úgyse használnák semmire, nem kell” vagy ugye az “ezt már biztos tudják, átugorjuk” miközben nem, nem tudjuk. Sokan nem is tanítanak a szó szoros értelmében és nem hajlandóak észrevenni, hogy a “majd órán együtt megvitatjuk” módszer nem működik, mert egyszerűen nincsen meg az ehhez szükséges tudásunk (pl. mikor tényleg csak beülünk az órára beszélgetni és mindenki ül síri csendben mert nem mer vagy nem is tud mit mondani, vagy a másik kedvencem mikor az óra anyagát kiosztják prezentációnak és a tanár semmit nem csinál egész félévben, minden órán prezentál valaki a csoportból, a többiek meg próbálják megérteni azt amiről a prezentáló is akkor hallott életében először mint ők…). Arról nem is beszélve, hogy a mi korosztályunk már elég elcseszett ahhoz, hogy ezt mind “kínzásnak” élje meg, szorongjon az órán, ne merjen megszólalni stb., ami szintén megnehezíti a dolgot. Sajnos az egyetemen sem kimondottan jó minden oktató hozzáállása, engem sem aláztak még meg annyira mint az egyetemen, és ismerek olyanokat, akikből az egyetemi közeg váltotta ki azt, hogy már nem magabiztosak a nyelvhasználatban, nem mernek megszólalni, félnek nehogy felszólítsák őket stb. Az sem normális, hogy erős középfokú - felsőfokú nyelvtudással érkező emberek rettegnek az alapvizsgától vagy a szemináriumoktól, ahol beszélni kell… Nekem ez korábban is megvolt, de egyértelműen romlott az egyetemi évek alatt. Az egyetemen kívül nem használom a nyelvet (maximum sorozatot nézek és hasonlók, de hobbiként olvasni nincs időm, szóban egyáltalán nem használom) és ezzel a legtöbb szaktársam is így van. Hiába angolról van szó, nem egyszerű olyan közeget találni, ami lehetőséget teremt a nyelvgyakorlásra és akinek ilyen tapasztalatai vannak, annak már el is megy tőle a kedve… Szóval én elismerem azt, hogy ebben nekünk is van felelősségünk, de nem egyszerű elszántnak és magabiztosnak maradni, ha közben azt kapod, hogy nem tudsz semmit, meg fogsz bukni, ez nem C2 hanem A0 stb., vagy azt is meg tudom említeni, hogy mi magyarok teljesen más bánásmódban részesültünk mint a külföldi hallgatótársaink (pl. az ő akcentusuk teljesen normális, mi pedig tanuljunk meg angolul…).

Valamint ugye bölcsész képzés, tehát nincsen duális képzés, szakmai gyakorlat és a mi egyetemünk legalábbis egyáltalán nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Egyénileg pedig nagyon nehéz így érvényesülni, mert a bölcsész kb. szitokszó a társadalom szemében. Én senkit sem ismerek, akinek az egyetem mellett sikerült jobb munkát találnia, ahol használhatná a nyelvet vagy legalább releváns munkatapasztalatot szerezne. Szinte mindenki próbálkozott a korrepetálással, de senkinek sem sikerült tanulókat találnia és azért azt is tegyük hozzá, hogy végzettség és tapasztalat nélküli egyetemistákról van szó, akik nem tanulnak szakmódszertant stb., közünk nincs a tanításhoz, értelemszerűen nem minket fognak választani. Önkéntes munkában gondolkoztam még, de nem találtam kapcsolódó lehetőséget, de szerintem ennek érdemes még utánanézni. Ha van valami “épkézláb” hallgatói szervezet, egyetemi újság, akkor esetleg még azt lehet megpróbálni (nálunk ezek is siralmasak és igazából ugyanazok az emberek vannak mindenhol meg a haverok). Esetleg szakkollégium ha jó vagy, ha van rá lehetőséged, akkor menj Erasmusra. Ennél többet sajnos én sem tudok mondani, mert mi is ebben a posványban kapálózunk.

6, hova jársz? Sokkoló olvasni amit írtál, mert én is anglisztikás vagyok, de teljesen más tapasztalataim vannak.

"erős középfokú - felsőfokú nyelvtudással érkező emberek rettegnek az alapvizsgától vagy a szemináriumoktól, ahol beszélni kell" - Ha ennyire rettegnek, akkor viszont valószínűleg mégsem olyan erős a nyelvtudásuk. Ezen nincs mit szépíteni.

"Hiába angolról van szó, nem egyszerű olyan közeget találni, ami lehetőséget teremt a nyelvgyakorlásra és akinek ilyen tapasztalatai vannak, annak már el is megy tőle a kedve…" - Ezt nem értem. Személyesen helyben tényleg korlátozottabbak a lehetőségek, de az internet tele van a legkülönbözőbb témák és hobbik köré csoportuló angol nyelvű közösségekkel. Csak az nem talál ilyet, aki nem keres.

"Szinte mindenki próbálkozott a korrepetálással, de senkinek sem sikerült tanulókat találnia" - Ha ez a "szinte mindenki" az, aki "erős középfokú" nyelvtudással retteg megszólalni szemináriumon, akkor nem csodálom.

7-es

1. Nyilván nem látok bele mások fejébe, de azt biztosan tudom állítani, hogy a legtöbb szaktársam felsőfokú nyelvvizsgával került be a szakra (én is) és többen két tannyelvű gimnáziumban tanultak előtte. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenki valóban olyan szintű nyelvtudással rendelkezett, de azért alapvetően nem a két szép szemedért kapsz nyelvvizsgát és érettségit sem. Ennek ellenére mind rettegtünk az alapvizsgától, mert nem tudtunk róla semmit és mind az oktatóktól, mind a felsőbb évesektől azt hallgattuk, hogy milyen nehéz, nagyon keveseknek sikerül, csak a szerencsén múlik, mindenki megbukik... Ennek ugye nincsen egységesen rögzített követelménye mint mondjuk a nyelvvizsgáknak, hanem minden évben az egyetem oktatói állítják össze és ők is javítják, értékelik ki. Voltak ugyan felkészítő óráink, de azokon teljesen mással foglalkoztunk, én pl. az alapvizsga előtt összesen kettő alapvizsga feladatot láttam amit a tanár hozott be órára megmutatni, de egyébként nem voltak elérhetőek mintafeladatok és csak hallomásból tudhattuk mire számítsunk. Az írásbeli része azt gondolom egyértelműbben értékelhető, viszont a szóbeli már szubjektívebb (nincsen egységes szempontrendszer, több tanárhoz vagyunk beosztva és mind máshogy értékel, én pl. másodszorra mentem át, így két-két tanárnál voltam vizsgázni és mindkét alkalommal teljesen más, egymással ellentétes kritikát kaptam). Amúgy valóban sokan megbuktak az első évben nálunk is, olyanok is akik amúgy az órákon alapvetően jól teljesítettek, volt nyelvvizsgájuk is. Szerintem az is érdekes, hogy sokaknak sikerülnek a tárgyaik, le tudnak vizsgázni, meg tudják írni az esszéket, valaki már szakdolgozatot ír stb., de ismerek olyat, akinek még mindig nincsen meg az alapvizsgája pedig ez már az utolsó évünk és mindennel megfelelően halad. Úgyhogy azt gondolom, hogy azért ez erősen múlik azon is, hogy mit kapsz az egyetemtől, az oktatóidtól és most nem csak az oktatásra gondolok... Ugyanez vonatkozik szerintem a szemináriumokra is, csak pepitában. Ha esetleg nem azt kapnánk az oktatóktól, amit és változtatnának a hozzáállásukon, megpróbálnának több emberséggel fordulni a hallgatók felé, akkor szerintem a hallgatók vagy legalább egy részük sem félne megszólalni az órákon. Nekem is volt olyan órám, ami előtt minden reggel hánytam az idegességtől... nemhogy aktív legyek az órán.

2. Ez szerintem abszolút preferencia, személyiség, érdeklődés, habitus stb. kérdése. Nyilván sok ilyen fórum stb. van, de nem mindenki szereti az ilyesmit, nem mindenki érzi magáénak, nem mindenki érzi magát komfortosan az internetes közösségekben, nem mindenkinek sikerül tartós nyelvcsere partnert találni, az internetes beszélgetés azért megint más mint személyesen kommunikálni, egyetemi közegben, "academic" témákban stb., emiatt szerintem nem kell hibáztatni senkit sem.

3. Ez pedig olyan, hogy kiragadtál pár szót a hozzászólásomból és egymás mellé raktad őket, hogy jól hangozzon, de tulajdonképpen nem áll annyira messze attól amiről én beszélek. Én vidéken tanulok, egyetemváros ugyan, de mégiscsak vidék és nem egy Budapest léptékű település. Itt van több évfolyamnyi anglisztika alapszakos hallgató, több évfolyamnyi angolul beszélő más szakon tanuló hallgató, egy tanszéknyi oktató, néhány ingyenes egyetemi nyelvkurzus, egy halom nyelviskola, egy rakat már közoktatásban / magántanárként dolgozó nyelvtanár... értelemszerűen nem az egyetemistát fogják választani, hanem azt, aki már rendelkezik végzettséggel, tapasztalattal, saját jól bevált anyagokkal, referenciával. Ezen szerintem nincs mit csodálkozni.