Milyen magántanulónak lenni?

Félévente vizsgázni kell és önállóan készülni a vizsgákra.

Egyébként nagyon megszigorították a magántanulóvá válás feltételeit, jóformán csak az lehet magántanuló, aki valamilyen fogyatékossággal küzd, külföldön él vagy élsportoló.

Én a kiközösítésem után lettem magántanuló, amikor is nem tudtam, hogy miért bántanak. Akik kitalálta, hogy akit kiközsítenek, az is járja végig az adott tanévet, mielőtt egyéni tanrendes lesz, annak kívánom, hogy legalább pár hétig mobbing áldozata legyen. Akkor majd más lesz a véleménye.

Nagyon jó volt magántanulónak lenni, három-négy évig voltam. Megkaptam a diagnózist is, Asperger-szindróma.

Sok előnye és hátránya is van, de az sem mindegy, ki miért magántanuló. Ha nincs valami nagyon alapos indokod, nem hiszem hogy engedélyezik, főleg miután egyéni tanrend lett a neve és még jobban megszigorították.

A vizsgákra ha valaki rendesen tanul, felkészül, akkor teljesíthetők, de nyilván nehezebb, mint rendszeresen dolgozatot írni, több a tananyag, de előny lehet később pl. az érettséginél, hogy nem akkor kell életedben először nagyobb anyagot megtanulni, vizsgázni, hanem tapasztaltabb leszel ebben.

Ha jó az időbeosztásod, több időd juthat olyan dolgokra, amik valóban fontosak neked és amit szeretsz.

Ha valami nem megy, abból magántanárhoz kell járni, ennek a költségeivel számolni kell, pl. szerintem a matekot nem lehet egyedül tanulni, akkor sem, ha nem vagy rossz belőle. Viszont a magántanárral való tanulás hatékonyabb, mert a tanár csak rád figyel, valamennyire személyre tudja szabni az anyagot és neked kell mindent megmondanod, minden feladatot megoldani, tehát nem tudsz lemaradni.

Néha viszont elég unalmas tud lenni. Ha nem vagy elég önálló, nem jó az időbeosztásod, nem vagy elég szorgalmas, akkor jobban lemaradhatsz és ha nem figyelsz oda, könnyen leromolhat az átlagod vagy akár meg is bukhatsz.

Nagyon nehezen engedélyezik, ahogy a 2-es mondta. Én forszíroztam a fiamnak, mert az iskolában nagyon szemét módon bántak vele, de nem akarták megengedni. A pszichológus is azt mondta, hogy csak rossz lenne neki, elszigetelődne. Ezzel egyébként én nem feltétlenül értek egyet.

Váltottunk iskolát, ami annyiból jobb volt, hogy legalább a tanárok itt kiállnak mellette, de a közösség itt is pocsék. (Szerintem az előző iskolában egyébként lehetett volna jó a közösség, ha a tanár nem határozta volna el, hogy a fiamat ki kell közösíteni.)

Most szerencsére nálunk nem merült fel, hogy ki akarja tenni az iskola, de én sokszor elgondolkodom rajta, mert a gyerekemet nagyon sokat bántják. Ő is sni-s egyébként.

A covid alatt én tanultam vele itthon, és meg tudta tanulni, viszont én idegileg nagyon megsínylettem, szóval szerintem nem lenne annyira jó. Ő önállóan nem tanul, noszogatni kell, nekem meg ahhoz hosszú távon nincs erőm.

Egyébként ha egyéni tanrend lenne, abban az iskolának is sokat kéne segíteni, de a legtöbb helyen azt hallottam, hogy eszük ágában sincs, minden a szülőre hárul. Így elég nehéz.