Mit kéne tennem szerintetek továbbtanulás ügyileg? Teljesen kétségbe vagyok esve

Idén vagyok végzős gimnazista. Biológia-kémia tagozatra járok kilencedik óta, mert orvos szerettem volna lenni, viszont elég hamar rádőbbentem arra, hogy engem leginkább a gyógyítás kémiai része érdekel, ezért a gyógyszerészi kezdett el érdekelni jobban, emiatt most ősszel csináltam is egy 73%-os emelt kémia érettségit előrehozottan. Ez volt a fő motiválóerőm, viszont kezdem úgy érezni mintha kiégnék. A mindennapok során rájövök arra, hogy engem rengeteg minden érdekel. Pl mikor apummal szereljük az autót, tökre élvezem, rádöbbenek arra, hogy van egy elég erős gépészeti érdeklődésem. Vagy például rendszeresen sétálok a határban, olyankor arra is rájövök, hogy a mezőgazdaság is lázba tud hozni elég erőse , így agrárszakokon is gondolkodtam már. Egyszerűen úgy érzem, hogy túlságosan sokminden érdekel, mindegyiket szivesen tanulnám. Tudom jól, hogy bármely szakot is jelölöm meg végül, nem fogok mellényúlni, mindegyiket élvezni fogom, mindegyiket a saját magam útjává tudom tenni. Egyszerűen szomjazom a tudásra, annyi mindenről szeretnék tanulni, használható ismereteket szerezni. Viszont egyszerűen felidegesít, hogy annak ellenére, hogy a gyógyszerészettől kezdve a gépészeten meg a vegyiparon át az agrártudományokig minden érdekel, olyan dolgokról kell tanulnom minden egyes nap, mint Tóth Árpád vagy éppen a hidegháború. És bár nem tudom 100%-ra biztosan, hogy mit szeretnék tanulni, viszont azt igen, hogy ez utóbbiakkal soha az életben nem akarok foglalkozni.

A képet tovább árnyalja, hogy öcsém tizedikes, nem gimnáziumba, hanem szakgimnáziumba jár, vagyis az érettségire való felkészülés mellett szakmát is tanulnak. CNC gépkezelőnek készül, minden héten hozza haza a munkadaeabokat, amiket csináltak, nekem pedig nagyon tetszenek. Jogosan érezheti azt, hogy van értelme annak, amit csinál, viszont én ezt egyáltalán nem mondhatom el magamról.

A tanítási napok kb 75%-a teljesen értelmetlen dolgokra megy el a hittanóráktól kezdve a dráma és táncon át egészen a filozófiáig meg énekig. Úgy érzem, hogy egyáltalán nem vagyok hasznos a társadalom számára, semmi használható tudásom nincs. Attól, hogy megtanulom azt, hogy Juhász Gyula milyen metaforákkal fejezi ki a szerelmet, vagy hogy mikor jött létre az antikominter paktum, még nem érzem magam hasznosnak. De mégis kinek áll érdekében az, hogy ilyeneket tanuljunk, míg olyan dolgokról tanulhatnék, amik egyszerre érdekelnek és a társadalom számára is hasznosak?

Úgy érzem, hogy lehúz, lemerít ez a sok értelmetlen tantágy, arra ami érdekelne, pedig nem jut elég időm. Pedig naplopónak se mondanám magamat, hiszen kismillió dolog érdekel, de egyszerűen nem hagyják, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Már csak 2 hónap vam hátra, míg le kell adni a jelentkezéseket, de egyszerűen fogalma sincs miket jelöljek meg, mert ahelyett, hogy ezekkel foglalkozhatnék, leköt a sok töltelék tárgy. Mit kéne tennem?