Elveszve érzem magam és nem tudom mit csináljak?

Sziasztok!

Előre is bocsi, de valószínűleg keszekusza lesz amit leírok, mert tényleg nagyon össze vagyok zavarodva.

Már legalább 2 éve azt érzem, hogy fogalmam sincs mit kezdjek az életemmel. Most vagyok végzős és nem találok semmit, ami iránt szenvedélyes lennék. Nem vagyok benne biztos, hogy egyetemre szeretnék menni, de abban sem, hogy nem.

Egy ideje az volt a terv, hogy Németországba megyek Ausbildungot elvégezni ápolásban ( aki nem ismerné, talán az OKJ-hoz tudnám leginkább hasonlítani ). Gyerekápolásban, hogy konkrétabb legyek, mert úgy érzem, hogy velük szívesen dolgoznék. Viszont ez nem egy egyetem, és most elbizonytalanodtam, hogy biztos ki akarom-e hagyni az egyetemi éveket az életemből. Félek, hogy ezt később megbánnám, mert igazából azt érzem, hogyha találnék egy olyan szakot ami igazán érdekel, akkor szívesen mennék egyetemre.

Mindig is érdekeltek például a művészeti ágak. Főként a fotográfia, design, divat, filmek, könyvek akár az animálás is, de nem tudom, hogy elég tehetséges lennék-e hozzá.

De a nyelveket is szeretem, talán azokról is tanulnék.

Viszont ezek ellenére mindig is úgy készültem, hogy egészségügyben fogok dolgozni. Őszintén nem tudom ez miért alakult ki bennem, valószínűleg az is formált, hogy az összes barátnőm orvosnak készül. De nem vagyok biztos benne, hogy ez az én utam. De abban sem, hogy nem.

Igazából az a terv is tetszik, hogy Németországban gyermekkórházban dolgozzak, csak attól félek, hogy hosszútávon ráunnék. Ott van, hogy hétvégén is dolgozni kéne és örülnék, ha a hétvégéim szabadok lennének. Arról nem beszélve, hogy németül kellene beszélnem. Nem utálom a németet, sőt, de az angol sokkal közelebb áll hozzám. Sokkal szívesebben beszélem. Valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy a németet mindennaposan használjam.

Úristen, ezt inkább vissza sem olvasom, mert ennek sem eleje, sem vége. Egyszerűen csak szeretném, ha végre biztos lehetnék valamiben. Úgy érzem, hogy ettől a bizonytalanságtól egyre motiválatlanabb leszek és elmegy a kedvem az élettől. Jó lenne újra kezdeni, újra középiskolába járni, mert úgy érzem, hogy már elkéstem azzal, hogy bármin is változtassak.

Őszintén, nem tudom hogy miért osztom meg ezt a kisebb regényt, mert azt sem tudom mi a kérdés, miben tudnátok egyáltalán segíteni. Tisztában vagyok vele, hogy ezt magamban kéne rendezni. Csak fárasztó, hogy évek óta azon agyalok, hogy mit kezdjek az életemmel és nem találok választ.

Köszönöm, ha elolvastad.