Merre tanuljak tovább ha csak az érdekel, hogy minél több pénzt keressek (legálisan), lehetőleg vállalkozóként?

Szerintem itt fejben van a probléma, már ne haragudj. Semmi értelme. A pénztől fogsz csak igazán kiégni. Szerintem a boldogsághoz elég havi 500 ezer és egy jó munka, amit szenvedéllyel csinálsz.

A pénz csak egy ideig fog motiválni, utána drogokhoz fogsz nyúlni vagy egyre extrémebb életmódot fogsz folytatni. Mert már minden üres lesz számodra.

Inkább próbálj visszatérni ahhoz, ami lázba tud hozni és ne foglalkozz a fizetésekkel. 1

#5

Ez azért nem teljesen így működik. Elég sokan keresünk 500 fölött, mégis alig drogozik közölünk valaki.

Ja, mert nyilván úgy értettem, hogy az 500 ezer az konkrét bűvös határ :D

Nagyon jól tudom miről beszélek. Egyszerűen van egy összeg ami felett eltűnnek a kihívások az életből. Nem azt mondom, hogy mindenki drogozni kezd, csak azt, hogy k*rva sokan csinálják, mert önmagában a pénz nem ér semmit. A kérdező írásából látszik, hogy lelki problémái vannak, azt kéne megoldani először.

A pénz nem a barátunk, a pénz a materiális világ rabszolgájává tesz. Szimplán egy eszköz a boldoguláshoz, de nem életcél. Üres vágyak kitöltésére jó, de nagyon rövid ideig tart a hatása. Amíg eléred a kívánt szintet, addig jól érzed magad, utána jön az igazi üresség. Számtalan aberráció is ebből fakad, de erre inkább nem mondok példát.

Én is egyetértek abban, hogy vállalkozást csak szenvedéllyel érdemes csinálni. Abban is ki lehet ám égni, ha jön a pénz, akkor is!...

Viszont a vállalkozásban éppen az a szép, hogy abba az irányba mehetsz, amerre a szíved húz. És közben lehet NAGYON jövedelmező. Win-win - szereted is csinálni, jól is megy.

Úgy gondolom, ez a kombó az, ami egyrészt milliárdokhoz vihet téged, másrészt érzelmileg is kielégít a Maslow-piramis felsőbb szintjein.

Tényleg az a havi félmilla lesz az a körülbelüli határ, ami fölött már egyre kevésbé jelent többet a több pénz, legalábbis ami a hétköznapi, egészséges igényeket illeti. Tehát tudsz úgy gyűjteni kocsira, hogy ami marad, abból is tudod cserélni a mosogatógépet, ha letérdelne, meg mondjuk észre se veszed a zsebeden mellette, hogy a kertet meg a háztartást pénzért csináltatod valakivel, és hogy tényleg csak azért nem eszel mindig készételt, mert szerencsésen hozzászoktál a frissen készült otthoni főzésűhöz, így időnként a békés főzőcske jelent a pillanatnyi kiteljesedést... Kiváló alapanyagokból. És ha nem adósodsz el bámulatos sürgősséggel, akkor már benne is vagy a pénzből élők világában, vagyis tudsz úgy tartalékot képezni, hogy fial is korrektül, és évente már összegnek hívják a hozamát is, és ugye ez még csak a kezdet.

Valamit a sok pénzért csinálni már középtávon se szerencsés, és hosszabb távon rendszerint tarthatatlan. A pénz csak kell, de ne legyen már cél, hogy minél több legyen! Nyilván ha olyan célt állítasz, hogy alkotsz kivitelezhetőnek tűnő terveket arra, hogy tisztán 300 beessen havonta úgy, hogy csak rajtad múlik, hogy később is jön-e, több lesz-e vagy kevesebb úgy általában, meg ugye megmarad a lehetőség a fejlődésre, és mondjuk megmarad a felső korlát nélküliség érzete (meg persze ténye is) havi milliós "jövedelemmel" is (azért akkora kivét nem tudom mi a francra lenne jó annyiért, amennyibe kerül kivenni). Ilyen terveket gyártani és találni már nevezhető célnak, bár ott is inkább a mérföldkő vagy a fejlődési szakasz lenne a jó fogalom. A célokkal az a baj, hogy azonnal létrehozol egy olyan hiányérzetet magadban, ami a célállító majom hozzáállás nélkül soha nem tűnne fel, hogy hiányzik. Amikor terveket készítesz, akkor már emelheted is a lábadat a tettek mezejére lépéshez, abból lesz valami.

Ha tényleg kíváncsi vagy, mik lesznek a majdani terveid, akkor tényleg végig kell próbálgasd magadban, hogy mi olyan, hogy amikor szenvedés az egész, akkor is tolod, mert az még mindig élet, bármilyen nehéz is. Ezt az érzést ritka és szerencsés esetekben hozza meg a tudat, hogy magadért/a családodért/az embereid jövőjéért, stb erőlködsz. Fontos összetevője, de még fontosabb, hogy otthon legyél a saját életedben. És ennek tényleg jó előrejelzője, ha ezt-azt irreálisan nagy szenvedéllyel, az idő múlásáról és a főétkezésekről megfeledkezve művelsz anélkül, hogy bármiféle pénzkérdés felmerülne (vagy hát jellemzően pénzkérdésként max azok az irdatlan összegek kerülnek szóba, amiket csont nélkül beleölsz egy-egy eszközbe, ha kicsit nem vigyázol). Kár taglalni, nálad a stafétabot, befelé kell kérdezősködnöd elég sokat.