Más ember is úgy érzi, hogy a részképességzavara komoly hátrányt okoz az életben? Legyen az diszlexia, diszgráfia, vagy éppen diszkalkulia.

Röviden elmesélem a történetemet. Már óvodás koromban megjegyezték az óvónők, hogy kitűnő a memóriám, mert hamar rögzülnek a versek, mondókák, viszont a logikai gondolkodásom nagyon gyenge. Emlékszem, azt javasolták a szüleimnek, hogy vigyenek el nevelési tanácsadóba, de ők homokba dugták a fejüket. Már általános iskolás koromban is kínlódtam a matematikával, de igazán gimis koromra ütköztek ki a hiányosságok. Középiskola elején felmentettek a matematika osztályozása alól, sőt, még érettségiznem sem kellett. Annak idején örültem, mint majom a farkának, hiszen nem kellett vesződnöm ezzel a tantárggyal, utólag viszont rádöbbentem arra, hogy ez a részképességzavar jókora hátrányt jelent az életben, mert korlátozza a lehetőségeket, alig akad olyan munkakör, szak, ahol ne lenne szükség matematikára. Egy időben érdekelt a biológia tanári szak, ahogy a pszichológia vagy a turizmus-vendéglátás szak is, de letettem róluk, amikor megláttam, hogy akadnak matematikával összefüggő tárgyak is. Elvégeztem egy bölcsészszakot ugyan, de a mai napig feszélyez a részképességzavarom.

Más diszes hogyan vélekedik?