Óvónő, tanító vagy általános iskolai tanár?

Szia!

Én harmadéves tanító szakos vagyok, el tudom neked mondani az én sajátos tapasztalataimat, hát ha tudok vele segíteni.

Először is nagyon pozitív benyomást keltett, amikor az első pár mondatban kifejtetted hogy ne akarjon senki lebeszélni erről a pályáról a szar fizuk miatt. Sajnos ezt én is mindig megkapom, és általában ki is kérem magamnak, senkinek semmi köze hozzá, hogy te miért szeretnél pedagógus lenni! :)

Tanítóként 6 éves kortól 10 éves korig fogsz foglalkozni a gyerekekkel, ők azok, akiknek még nagyon bele kell szokni az iskolai rendszerbe, nem feltétlenül fognak kibírni egy 45 perces órát egyhelyben, ezért sok-sok jàtékos, interaktív feladattal kell elhalmozni őket. Borzalmasan barátságosak és nagyon feltudnak nézni a tanító nénire hogy ha azt látják, hogy a tanító viszont szereti őket és élvezi a szakmát. Ezt nagyon megtudják hálálni a gyerekek, rengeteg pozitív visszacsatolás fog érkezni, amikor elkezdesz tanítani. Tanítóként arra is fel kell majd készülnöd, hogy mindenféle tantárgyat tanítanod kell ( akár ének, tesi, magyar, matek, környezetismeret) ezekből mind-mind lesznek módszertani óráid.

Viszont kötelezően választanod kell majd egy műveltségterületet, amit taníthatsz akár 5-6.osztályban is ( van angol és magyar szakosodás is)

Összességében én bíztatnálak hogy jelentkezz tanító szakra, mert itt a gyermekek sokkal inkább kezelhetőek, mint a felsőbb évfolyamokon, és látható a fejlődés, ahogyan azt te is leírtad. Tanítóként vihetsz kreativitást az óráidba, bár a Nemzeti Alaptanterv és kerettanterv megszabja, miket taníts, de ahogyan azt te megvalósítod, csak is rajtad áll - itt még nincs annyira megkötve a pedagógus keze.

Összességében ezeket tudnám mondani :)

Ha engem kérdezel, szerintem a három közül a tanító a legnehezebb és legfárasztóbb. Én felső tagozatos tanár vagyok, és nem egyszer volt már, hogy beküldtek helyettesíteni alsóba a kicsikhez, sőt, olyan is, hogy egy egész délutánt kellett velük töltenem, mert nem tudták mással megoldani a napközis tanárnénijük helyettesítését.

Azt hinné az ember, hogy egy hatodik vagy nyolcadik osztály után bemenni egy harmadik osztályba az milyen könnyű falat lesz, és "pihenés". Aha, persze! Egyrészt, borzasztó nehéz őket fegyelmezni, egyszerűen a kicsiknek szükségük van a mozgásra, izegnek-mozognak, sokkal elevenebbek, mint a nagyobbak! Ha nem tudod lekötni minden egyes percüket, akkor egy pillanat alatt szétesik az egész, és kontrollálatlanul fognak szaladgálni ide-oda. Borzasztó fárasztó munka ez, én biztos, hogy nem bírnám! Emlékszem, egy ilyen délután után, amit alsósokkal töltöttem, úgy elfáradtam, hogy hazamentem és csak aludtam... Ez nem azt jelenti, hogy fegyelmezetlenek, mert sokkal szófogadóbbak, mint a nagyobbak, és ők még tényleg félnek a tanártól. Viszont igénylik, hogy mindenkinek minden egyes dolgot megmondj, hogy mit csináljon! Ez a fárasztó! Pl. rájuk parancsoltam, hogy írják a leckét. Megkérdezték, hogy melyikkel kezdjék. Aztán megkérdezték, hogy milyen ceruzával írjanak, persze volt, akinek ki kellett hegyezni, megkérdezte, hogy mivel hegyezze ki. Volt, akinek betelt a lapja a füzetében, megkérdezte, hogy lapozhat-e (mert a tanárnéni mondta, hogy az új lapra ne írjanak, mi legyen?). Ha elosztja a két számot, hová írja a maradékot? Fuh, borzasztó fárasztó! Őket még nevelni kell, hogy kell kezet mosni, hogy kell sorban állni, hogy kell cipőt kötni, hogy kell köszönni, hogy kell a kanalat megfogni, végtelenül önállótlanok, minden szempontból neked kell a kereteket megadni nekik! Igazából a kicsik nevelésében ezen van a hangsúly, hogy keretet adj, és fenntartsd a saját magad által kialakított rendet, és nem magán a tanításon. Szerintem borzasztó fárasztó munka, mert nagyon kell rájuk figyelni. És az óvoda is bizonyára ilyen, de abban nincs tapasztalatom.

Egyáltalán ne képzeld azt, hogy az óvoda vagy a tanítónéni munkája könnyebb, mint a felsős tagozatos tanáré! Én biztos nem tudnám csinálni a tanárnénik munkáját, mert egyszerűen képtelen vagyok olyan aprólékosan, részletekbe menően figyelni rájuk, engem az borzasztóan fáraszt, és már a csiripelésüktől megfájdul a fejem (pedig a felső is megedzi az embert...).

Utolsó hozzászóló ezek mind igazak, amiket leírtál tényleg mindent

csúnya szóval élve a ‘szájukba kell rágni’, be kell őket szoktatni az iskolai rendszerbe ami nem mindig móka és kacagás.

Viszont a kérdezőnek ezt kell tudnia megállapítani, hogy ő melyik korosztállyal szeretne és tudna a leghatékonyabban együttműködni, melyik az, ami leginkább az ő személyiségéhez passzol, melyik munkakör felelne meg jobban az ő elvárásainak/elképzeléseinek. Mondhatnám úgyis, hogy melyik illik jobban hozzá.