Gyógyszerészetiről váltottam orvosira! Butaság vagy jó döntés?

A kérdésem kifejtése előtt szeretném mindenkinek elmondani, hogy ez nem az a gondolatszál lesz, ahol az orvosi egyetemet szeretném magasztalni és a gyógyszerészetit lehúzni, mert mindkettő nehéz szak és nívós. Csupán annyi a történetem, hogy 22 éves srác vagyok 19 évesen kerültem be a gyógyszerészeti egyetemre, első helyen igazából az orvosit jelöltem végül a gyógyszerészre sikerült bejutnom. Nagyon megtetszett a légkör a gólyatábor az egyetemi élet az 5 év alatt "dr cím" is jól hangzott. (bár nem ez volt nálam a lényeg, főleg kezdtem kicsit viszakozni mivel azt a magamutogatást ami legtöbbször övezte nem szerettem) Maga szakma is kissé mitikus volt. Tetszett, hogy gyógyszereket fogunk készíteni. Eltelt az első félév és úgy gondoltam, hogy révbe értem. A gondolat persze ott motoszkált, hogy orvos akartam lenni és lehet bánni fogom, majd öregkoromban ezt az egészet. Na szóval az első felismerés anatómián kezdődött amikor gyakorlaton voltunk és mi csak vizsgáltuk a tetemet és a szerveit nem nyúltunk bele, nem boncoltunk egyáltalán, mint egy orvostanhallgató persze jön a kérdés, hogy egy gyógyszerésznek minek is, ami teljesen jogos:D. Na szóval, mint gyógyszerészhallgató a laborgyakorlatokat mind élveztem szerettem az anyagokkal kísérletezni.Azért írtam mégegyszer két emeltet. Ami jól sikerült is, de a pontom megint nem volt elég (pár ponton múlt csak) másik egyetemre meg már nem akartam menni. Sikertelen volt a bejutásom orvosira ismét, bár nem éreztem azt, hogy ez baj lenne hiszen nem vagyok rossz helyen. Azonban másodévtől újra elkapott egyfajta kettős érzés amit magamnak sem tudtam megmagyarázni. Aztán vége lett a másodévnek és jött a nyári gyak. Egy nagyforgalmú patikában voltam, ahol igazából a laborban éreztem jól magam. A tára (ahol gyógyszereket szokták kiadni). Olyan volt mint egy futószalag. Nem volt betegkontakt elbeszélgetés semmi, ahogy addig tanultuk még a "jó szóval" sem lehetett kb a betegeket az útjukra engendni mert hatalmas sorok voltak pörögni kellett, bár én csak az események figyelője voltam, mert a gyógyszerészek és a szakasszisztensek szolgáltak ki. Itt jöttem rá, hogy ez nem nekem való, mert a másik variáció az iparban a kutatás lett volna amiben orvosként is tudok részt vállalni, de viszont tudok bármilyen területen szinte szakosodni így kvázi nagyobb a mozgásterem. Ezért elhatároztam, hogy váltok. Most itt vagyok sikerült a felvételi, de megint itt ez a kettős érzés mert úgy érzem "eldobtam" egy jó szakmát magamtót, és szembeköptem sok más embert akik rengeteget küzdenek, hogy elsajátítsák ezt a szép hivatást. Valmint kicsit szégyenlem magam mert harmadikra sikerült az orvosi egyetem és így lesz diákhitelem is.Plussz legjobb esetben is 28 évesen fogok végezni. Bár most remélem azért kárpotól az majd, hogy teljesítem a kissrácként kiszabott álmom. Meg remélem nem bánom majd meg, hogy nem gyógyszerész lettem. Ezeken kívül más nem szeretnék lenni.