Milyen területen tud érvényesülni egy csendes, szerény, introvertált típusú ember? 21/L
Rólam van szó. Nem vagyok szociális fóbiás, antiszociális stb., de alapvetően ilyen a személyiségem és nem vagyok egy társasági ember sem. Nincsen bajom a kommunikációval, nem félek az emberektől és nem is utálom őket, tudok normálisan viselkedni, stb., de én nem vagyok szószátyár, csevegős, túl kedves és közvetlen, nem szeretek szerepelni, nem szeretem mutogatni magam és őszintén, én ezeket a dolgokat nem is érzem fontosnak ebből a szempontból. Sokáig azt gondoltam, hogy ha az ember megteszi, amit meg kell tennie, tanul, ellátja a munkáját stb., akkor ezt majd értékelni is fogják és ez elég. Viszont kezdek rájönni, hogy ez nem mindenhol van így.
Nyelvszakon tanulok és hiába vannak jó eredményeim, úgy érzem nem érek vele semmit. Még a tanároknak is állandóan bizonygatnom kell, hogy nem csaltam, nem hazudok stb., mert egyszerűen nem hiszik el, hogy ténylegesen képes lennék az elért eredményekre (pl. volt aki konkrétan megbuktatott, mert nem hitte el, hogy én írtam a beadandót). Van olyan is, aki szentül meg van róla győződve, hogy nem is beszélem az oktatás nyelvét. Totál hülyének néznek, aki biztosan csak melegedni jár be, nem érdekli az egész, nem érti stb. és mindezt azért, mert én nem beszélem végig az órát, nem élvezem a prezentációkat, nem megyek oda minden egyes óra után beszélgetni, nem járok a fogadó óráikra stb. Azok számítanak jó tanulónak és azok élvezik a tanárok nyújtotta plusz lehetőségeket, segítséget, elismerést stb., akik amúgy be sem járnak az órákra és nem tanulnak, csak valamivel éppen elnyerték a tanárok szimpátiáját (pl. valakinek azért kiváló az órai munkája, mert random beszól valamit az óra közepén, aminek a lényege annyi, hogy "nem tudom", vagy valaki szeret dicsekedni és sztárolni magát, valaki minden óra után odamegy a tanárhoz beszélgetni, valaki pedig minden egyes prezentációt úgy ad elő mintha valami színpadi showműsor lenne). Dolgoztam önkéntesként (gyerekeket korrepetáltam és különböző foglalkozásokat szerveztünk nekik, felnőttekkel és idősekkel is voltak hasonló projektek), vendéglátóhelyen is dolgoztam egy rokon vállalkozásában (pultos, felszolágló, információ), illetve az egyetemen is voltam külföldi hallgatói mentor. Mindig az volt a "probléma", hogy én nem vagyok elég közvetlen, barátságos, "fun", jófej stb., mert az végezte jól a munkáját, aki elcseverészett mindenkivel, viccelődött, fotózkodott meg ölelgette a gyerekeket, összehaverkodott a külföldiekkel és elmondta minden babámnak meg szerelmemnek. Én nem vagyok ilyen, én nem tudok és nem is szeretnék így viselkedni, nem is állna jól és nem is lenne természetes. Én pedig így nem érzem jól magam, hogy olyan dolgokat várnak el tőlem, ami nem én vagyok.
válasza:Én teljesen olyan vagyok mint te és hasonló élményeim voltak az egyetemi évek alatt főképp illetve a munkahelyeimen is gyakran találkozom a kivételezéssel. Agykutatással foglalkozom és ez a szakma pont nekem való: egyedül kell kísérletezgetni, senkihez se kell szólni miközben kiélhetem a kreativitásom. Nekem ez az egyetlen dolog ami számít és kizárom magam körül ezeket a dolgokat. Nem teljesen értem, hogy te pontosan mivel foglalkozol/ szeretnél foglalkozni, de neked is valami hasonlóan magányos foglalkozás lenne jó.
Az emberek nagyon felszínesek, megítélnek az alapján, hogy mennyire látszol magabiztosnak holott a nagyképűeknek fele annyi tudása sem szokott lenni, mint a szerényebbeknek. Ez a kivételezős dolog meg nehogy letörjön, hogy kevesebb vagy, ez téged semmilyen szinten nem határoz meg, inkább azt jelenti, hogy az egyetemi oktatóknak van valami önbizalomhiánya (egyébként kevés jó oktató van ha érted mire célzok itt). Aki szeret szerepelni annak önbizalomhiánya van amit az emberektől kapott figyelemmel próbál gyógyítani, de én úgy gondolom, hogy aki hisz magában annak nincs szüksége külső megerősítésre. Végezetül pedig mindenki lesz egyszer kivételezett, egyszer hátráltatott, de amikor kivételezett voltam se felejtettem el, hogy ennél az embernél még én is lekerülhetek a kispolcra egyszer.
válasza:Ez nagyon attól függ, kik közé kerülsz (közvetlen felettes, közvetlen kollégák): se a választott szakmád (néhány kivételtől eltekintve), se az adott cég nem számít.
Átérzem a problémádat amúgy. Aki fun arc, meg jól kijön mindenkivel, annak a szakmai véleményére is jobban fognak adni sajnos.
Egyébként nem feltétlenül jó ez az introvertált-extrovertált beskatulyázás, hiszen mindenkinek van olyan helyzet és környezet, ahol beszédesebb és oldottabb, meg olyan, ahol csendesebb és távolságtartóbb. (Ezt tapasztalatból - is - mondom.)
A leírtak alapján nincs veled semmi probléma; te egy komoly és őszinte ember vagy, és előbb-utóbb meg fogod találni a helyed, ahol megbecsülnek. Egyébként ha szeretnél, tudsz javítani a kommunikációs készségeiden (és ez alatt nem a smúzolást és a bullshitelést értem).
válasza:Én is 21. éves vagyok, introvertált és szeretek távolságtartó lenni, viszont azért veled ellentétben én mindigis próbáltam megtanulni "fun arc" is lenni. Nem mondom, hogy sikerült, de azért valamit fejlődtem ilyen téren is, én nem szeretek introvertált lenni veled ellentétben, van elég barátom de azért irigylem azokat az embereket, akik egy random "nem tudom" beszólással jó benyomást tudnak kelteni. Az embereknek nyílván szimpatikusabbak azok, akikkel könnyen kommunikálni tudnak, akik visszajelzést adnak, akiket meg tudnak ismerni és kevésbé szimpatikusabbak a kiismerhetetlen, társalgást kerülő személyek, akikről semmit nem lehet tudni és furának tűnnek. Ezen nem tudsz változtatni, lehetsz bármennyire is jó abban, amit csinálsz, ha senkinek nem vagy szimpatikus, soha nem fogsz előrébb jutni. Én úgy érzem, informatikával picit szerencsésebb helyzetben vagyok mint te, mert ez a szakterületen inkább a logikus gondolkodás dominál, ez egy tömegképzés és egy tömegszakma, ahol nem annyira kell jópofizni, hanem a teljesítményed alapján értékelnek. Ha lefut a program, ha kijön a matek feladat megoldása, ha elmondod helyesen a tételt, ha leprogramozod a házit akkor senkit nem érdekel az, hogy te ki vagy és gyanítom, hogy ez munkában is így lesz majd. Viszont introvertáltként karrier terén előrébb jutni, esetleg főnökké válni egy csoporton belül, kapcsolatokat építeni és vállalkozni az elég nehéznek tűnik nekem, lévén hogy nem vagyok központi ember.
Szóval nagyon a kérdésedet nem tudom megválaszolni, csak random írom, ami eszembe jutott arról, amit írtál, mert én is félig-meddig hasonló helyzetben érzem magam 😅.
Köszönöm szépen!
Nem vagyok benne biztos, hogy én olyan munkát szeretnék majd, ahol egyedül kell dolgoznom, nem kell emberekkel kommunikálnom stb. Diákként nyilván kevés a lehetőség és részben ezért is végeztem ilyen munkákat, de a vendéglátást leszámítva engem ezek érdekelnek is és mindegyiket szívesen csináltam, nekem tetszett és jól is éreztem volna magam. Szívesen dolgozom akár párban, akár csapatban is és nekem nincsen problémám azzal sem, ha emberekkel kell kommunikálnom. Az egyetemmel sem lenne semmi gondom, ha nem azt érezném, hogy csupa olyan dolgot várnak el tőlem, ami nem én vagyok (pl. egy órán még énekelni is kellett, rendszeresek az ilyen és ehhez hasonló feladatok). Én a magam részéről nem is szeretnék megváltozni, mert én teljesen jól érezném magam így is és nem érezném problémának, hogy olyan vagyok amilyen. Bár szerintem nem is tudnék, én azt gondolom ez személyiség kérdése. Csak az frusztrál, hogy sokan totál alkalmatlannak tartanak ezekre, hülyének néznek, nem vesznek komolyan és így a magam fajta embereknek nincs is lehetőségük érvényesülni.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!