Egy lassú de jó képességű embernek milyen továbbtanulási irányt ajánlanátok?

Amúgy ami "kifogásokat" írtam szerintem sok esetben elég elgondolkodtatóak. Van is két különböző megközelítési irány, hogy az ellenfeled gyengeségeire játszol rá, vagy a saját erényeid próbálod kidomborítani, pld sportban. Én a saját erény kidomboritását éreztem mindig jónak. Kevés dologgal foglalkozni, de azzal mélyen. Edzesbe is ilyen vagyok, akkor csak erőemelő fogasnemek, de akkor nem csinalok mást ezen kívül, csak olyat, ami rapakol a totálomra. Kombinatorika statisztikabol is tök szivesen elmelyultem volna, de a tantárgyon belül is szazfele szakitanak, ami nem is arra épül, köze sincs hozza, lehet statisztikuskent sose kell kordinatageometriaval vagy trigonometriával foglalkoznom. A művészetbe is ilyen vagyok, szeretem egy-egy alkotásba megelni az elmélyülés élményét. A matek is művészet, nem ez a kiherélt, darálós, versenysport, mint amivé tették. Mindig szerettem benne gyönyörködni. Lassú, kissé elvarazsolt vagyok, nem lusta. Szóval nagyon csalóka a sok tanulás is, főleg szerintem nálam, mert ha azt kérik olvassak egy 80 oldal, nem is bonyolult anyagot es mondjam fel, lehet nem menne. De lehet egy bonyultabb valószínűségszamitasi feladatot kis tanulással, gyakorlassal nagyon jól el tudok végezni. Sose voltam olyan aki kitűnő, mindenbe jó. Ezt is le lehet egyszerűsíteni, h én csak lusta vagyok, de nem fura, hogy nyelvtanbol, 1,5 éven belül, pont egy olyan anyagresz, ami masoknak jol megy, nekem s legrosszabbul, pont egy olyan anyagresz, ami meg nagyon nehéz es sokan elvereznek en vagyok benne a legjobb magasan. Tok mindegy mennyit tanultam, egyikre se semmit kb, bar ami rosszul sikerült is próbáltam átnezni este de nem ment, ami jól azt meg óra elott futottam át. Sokan akik jo képességuek amugy is azt mondjak, órán figyeltek es ez egy általános iskolába bőven elég volt, abbol 5ösök voltak. Nekem se az volt a bajom, hogy általánosban olyan nehéz dolgokat veszünk, hanem hogy óriási anyagrész zúdul az emberre,legalábbis nekem. Volt h bioszból is 3 órát tanultam a másnapi feleletre, erre kaptam egy 3ast :D. Tehát en főleg saját magam kapcsan azon az allasponton vagyok, ezert kertem segítséget hatha ki tudjuk találni, mi erdekelhetne, mert képes vagyok a nehéz anyagreszen atgordulni siman, tanulás nélkül 5-öst írni, a könnyebbet meg hiaba tanulom, 3as vagyok belőle,úgy erzem, ha csak azt kéne tanulnom, talán akkor lennék 5os belőle :D

Az meg megegyszer mondom, rohadtul nem túlzás, h az orszag kilátásai is elbizonytalanitottak. Most is elbizonytalanitanak, az iskola nem segitett abba mi lenne nekem valo, mik az en kepessegeim, egyszeruen nem ertem a jelenségeket, nem magyarázat erre egy lustaság, mert ezek szélsőséges kilengesek, teljesitmenyingadozasok (egyébként eleg ingadozó vagyok hangulatilag is stb). Akkor lusta lennék és lennek vele stabilan 1es,2es vagy epp 4es 5os. Fogalmam se volt ez jó irány e nekem, meg most se, apam, csalad meg csak mondja, mutatja, h egy képzetlen soforkent is 1,5-2x annyit keresnek, mint más a diplomajaval :D akkor felmerul mennyire érdemes valamit eroltetni, ami addig se ment a legjobban, ha azonnal kezdhetek egy sofőrkent es kereshetek? Csak ezt nem tudom, mennyire megy, nem megy mert sok a furcsasag. Lehet meg kérdezek egy szakembert, ez annál bonyolultabb :D

Azért nem összeszedett a mondanivalóm, mert sok gondolat felmerült bennem, egy fórumra pedig nincs kedvem, energiám olyan igényességgel írni, mint ha esszét írnék (pld. telefonról írtam eddig végig). Sokan mondtatok ellentétes dolgokat, sokatokból eléggé süt a rosszindulat, amit megértek, ingyen nem várhatom el, hogy kedvesek legyenek velem az emberek, megértsenek és még segítsenek is, viszont sokan járnak az internetre, dühöngeni-frusztrációt kiadni. Az ellentétes dolgok miatt kezdtem mindenki gondolataira reagálni, "győzködni" őt, mivel nincsenek mögöttem tanulmányok, mérések, csak saját, anekdotikus tapasztalások, ezért nem tudok túl lényegretörően fogalmazni, eléggé kavarognak a gondolataim, érveim, amikor cáfolni akarok valamit. Épp emiatt, ellentétesen, ahogy a mostani ciklusba az első válaszoló mondta, sokan nem értik, hogy nem vagyok lusta, mert szeretnek az emberek általánosítani, skatuályázni. Szóval nem igaz, hogy értitek, van aki érti, van aki direkt csak ide akar böfögni valamit, azzal a céllal, hogy úgy lehúzzon, ahogy őt lehúzták. Én inkább egymás támogatásába és a nagyot álmodásba hiszek. Lehet sokan ezért nagyképűnek tartanak, de szerintem inkább az a szomorú, hogy Magyarországon nem írhatod le őszintén, hogy szerinted jó képességeid vannak, nem mondhatod ki, hogy neked dolgok jól sikerültek, mert folyamatosan ebbe az álszerénységbe kell lenni. Nézzétek meg Almási Kitti előadásait erről.

Bármilyen emberre kijelenteni, hogy lusta, szerintem rendkívül destruktív ráadásul téves. Nincs lusta ember. Egy barátom is, aki az ELTE-n végzett fizikusként, szóval nem egy buta srác, ugyanezt mondta - nézzük meg, hogy az emberekre nem lehet azt mondani, hogy lusták, mert ha valami olyat kell csinálni, ami érdekli őket, rögtön nem azok. Egyébként amilyen mértékű túlfogyasztás, túltermelés van a világba, szerintem ideálisabb lenne, ha kicsit lustábbak, lassabbak lennénk, jelenkorunk legnagyobb krízise egyértelműen az ökológiai válság. Olyan van, hogy egy ember nem érdeklődik valami iránt, vagy nem találta meg, mi az amibe el tud veszni és tud érte lelkesedni, így kívülről csak egy lusta, léhűtőnek tűnik. Olyan értelembe elismertem, hogy valaki lehet egy könyv elolvasásához lusta, szellemi dolgokhoz. Viszont ő se egzakt módon kijelenthetően lusta, hanem valójában nem okos, érdeklődő, vagy csak az a téma nem érdekli, mindegy is, és ebből következik, hogy lusta elolvasni a könyvet. Ezt nem akarom tovább ragozni. Félreismertetek, egyáltalán nem vagyok nagyképű, és csak olyan társaságok, emberek "utáltak ki", akik kötözködős, cigizős, bulizós emberek voltak. Elég sok barátom volt az életem során, pld. általános iskolámból, többen a Corvinusra, ELTE-re járnak, vagy pld. első legjobb barátom a Karinthy gimibe járt, csak sajnos elment. De a fizikus srác, akiről másoltam is az egyik legjobb barátom volt, aki most N.o.-ba jár egyetemre. Érdekelne mit éreztetek nagyképűnek, én csak őszinte akartam lenni, egyáltalán nem akartam bizonygatni, hogy jó képességű vagyok, sőt egész életembe úgy éltem, mivel 5.-től kezdtem lemaradni abba az erős osztályomba a legokosabbaktól az átlagot tekintve, hogy vagy taxis, vagy sportoló, max. edző vagy külföldön újságkihordó leszek kb. :D. Ennyi önbizalmam volt az intellektuális pályához :). Általában kikerekítettem a szemem, még most szakközépbe is, amikor egyedül én írtam 5-ös kisérettségin a statisztika részből, és nagyrészt 2-es körül lett a többieknek.

Utolsó válaszoló azt írta, az, hogy nehezebbet megértettem, az csak szerencse, mert ráállt az agyam, valójában akkor a könnyebbet is megértettem volna, ha tényleg jó képességű vagyok. Ezzel nem értek egyet, ezek szerint, te úgy gondolod, hogy az iskolai osztályzás elég jól felméri a gyerek képességeit, miközben több pszichológus mondja, hogy kb. csak szorgalmat, gyors felfogóképességet, memóriát mér. Akik tényleg nem voltak túl intellektuális emberek az osztályomban, sose volt olyan, hogy valamit, főleg egy nehéz anyagot megértettek és jobbat írtak, szinte az összes olyan tanulónál az osztályomba (10-13 emberről beszélünk), akik közül sokan az ország szellemi krémjéhez fognak tartozni. Egyszer se, nem többször, mint az én esetemben. Ha ezek nem lettek volna, rég elengedtem volna ezt.

Az is egy valós jelenség, hogy nem áll feltétlen egyenes arányosságban egy adott anyag, feladat nehézsége azzal, hogy te mennyire jól, könnyen tudod befogadni. Én, az írásaimból is látszik, szeretek gondolkodni, szeretem a bonyolult dolgokat (pld. zenei, irodalmi alkotások). Egy kombinatorika sokkal közelebb áll hozzám és ezért könnyebb, mint ha pld. azt kéne megtanulnom, hogy főzzük meg az újházi tyúkhúslevest. Egyik osztálytársam vendéglátós sulijába ez volt a leghúzósabb, mert a tanár pöccre pontosan kérte a recepteket, szabályokat, de ez csak főzés, csak be kell tanulni, gyakorolni, nekem se ment volna, ahogy a könyvelés se ment, pedig ezek azok amikhez "csak" le kell ülni. Na igen, csak nekem a memóriám ilyen téren alig jobb, mint az átlagnak, főleg, ami nem érdekel, nagyon nehezen ragad meg, nem tudom jól visszamondani az anyagot, alapból inkább kreatív, alkotó típus vagyok. Tehát akkor buta lennék, mert, ha igazán okos vagyok a tyúkhúsleves receptjét is tudom? Pont ellentétesen, szerintem ezek a történések jeleznek valamit, hogy valamihez csak van érzékem, ami sokaknak nehéz, jó képességű személyek közül is.

Az írásaimat, mint ahogy minden szöveget, pedig érdemes lenne teljes egészében értelmezni, nem kiragadni a kontextusból részleteket, és arra narratívákat felhúzni. Ez nagyon buta dolog, ez a tömegkommunikációba, médiában-politikába működik így, okos emberek nem így beszélgetnek egymással. Igen, lemásoltam egy olyan anyagot, amit végig tudtam, hogy értem, tudom, 5-öst írnék belőle, bármikor, minek gyakoroljam akkor otthon? Igen átnéztem az osztálytársam jegyzeteit, de azt olyan röviden, hogy valszeg akkor is 5-ös lett volna, ha épp nem nézem át, minek írjak valamiből jegyzetet, ami anélkül 5-ös lesz? Ezt félre is értetted, mert előtte figyeltem órán, ahogy mindig próbáltam figyelni, nagyon ritkán kanászodtam el, főleg általánosba, és nem az ő jegyzetét jegyeztem meg, segített ahhoz, h 5 perc alatt 1-esből 5-öst csináljak, hanem előtte is értettem, és talán ez adott még egy +5-10%ot a tudásomhoz, de akkor is az egyik, ha nem a legjobbat írom.. aztán lehet még ennyit se adott, az biztos, hogy kb. 5 percet néztem a jegyzetét, nem az segített. Azt viszont nem tudjátok, hiszitek el, és most már hiába írtam le, mert az egybites, címkéző, fekete-fehér világképetekbe nem fér bele, hogy attól függetlenül, egész sokat tanultam a suliban, nem egyszer próbáltam meg neki ülni, sikertelenül, ami engem bizonytalanított el. Biológia, környezetismeret, földrajz, sorolhatnám, minden tantárgyból volt, hogy órákat tanultam akár, és örültem, ha kapok egy 3-ast. De le is írtam szerintem, volt, hogy fizikából feleltünk és egy osztálytársam tök jó lefelelt belőle, megjegyezte, pedig sose volt jó tanuló, vagy túl okos, ez látszik az életmódján is, érdeklődési körén. Én örültem a kettesnek a végén, pedig otthon is átolvastam egy fél órát, meg óra előtt is kb. ugyanennyit és nem volt óriási anyagrész. Most akkor én tényleg bármit elfogadok, tényleg csak érdekel, hogy mi ez a jelenség? Hogy miért van az, hogy egy elvileg könnyebb anyagrészből súlyos óráim mehetnek el, utána ugyanúgy gyengén felelek belőle, ezt már akkor láttam, ha minden anyagot ilyen sebességbe fogadnék be, így lemaradnék néha, akkor sose tudnék én egyetemi szintű anyagokat megtanulni. Máskor meg úgy, hogy nem tanulok, simán 5-öst írok, pld. ugyanúgy fizikából is 9.-be szakközépbe csak 5-ösöm volt, pedig max. átnéztem utolsó este, de az is csak szorgalomból, mert tudtam, hogy tudom. Volt olyan osztálytársam aki azóta BGE-re jár, elég okos srác volt, még neki is volt pár 4-ese.

Azt tapasztalom, hogy Magyarországon, az, hogy te kiállsz magadért, tisztában vagy a saját értékeiddel, kritikus vagy a rendszerhez, hatalomhoz, van saját, stabil értékrended, gondolataid, az sokak szemét szúrni fogja. Miért nem görnyedsz, te is a könyv felett, mint mi, mit várod el, hogy majd azért mert te pusztán jó képességű vagy, saját magad szerint, megúszod az anyag átnyálazását? Nem várom el. Azt szeretném, hogy senki ne szenvedjen egy olyan rendszerbe, ahol nem őt akarják megismerni, képezni, segítséget nyújtani, irányt mutatni számára, nem pozitív pszichológiával, élvezetesen, érdekesen, szabadon oktatnak, nem a te erősségeid akarják kidomborítani, hanem alattvalókat nevelnek, megalkuvó, csöndben dolgozó elnyomott kisembereket. Aki rendszerellenes, lázadó attitűddel áll hozzá, az vagy h*lye, vagy lusta, vagy ha mindent megcáfol akkor nagyképű. Csak lehessen rá valamit címkét aggatni. Még jó, hogy nemzetközileg elismert pszichológusok azt mondják, hogy a címkézés mindig egy hamis képet ad rólad és a valóságról, amikor azt mondják rád, hogy lusta vagy, vagy nagyképű vagy, mond azt, hogy nem vagyok az, mert ekkor biztosan nem lesz igazuk :). Pld. Feldmár András is erről beszél. Na, pld. pont ezt érzem az iskolával kapcsoaltban, ha úgy érzem, Puzsér Róbert, Feldmár András, Csíkszentmihályi Mihály, Popper Péter vagy külföldiek közül Jordan Peterson, Philip Zimbardo, Irwin D Yalom könyveit szívesen olvasnám tucatszámra, nézném az előadásaikat, akkor hogy lehet, hogy ezt a tananyaggal kapcsolatban sose éreztem? Mármint, akkor én mégis értelmiségi, tudós, kutató, egyetemet végzett emberekre nézek fel, követem őket, iszom a szavaikat, gondolataikat, akkor az ilyen ideák kibontakoztatásának a kulturális közege, nem épp az egyetem falain belül kéne, hogy létrejöjjön? Álomszerű lenne, ha az ő előadásaikat hallgathatnám, ha felelés, dogák helyett, kreatív, egyéni vagy csapatfeladatok, kutatómunkák, ajánlott irodalom elolvasása, majd közös, szemináriumokon történő gondolkodás töltené ki az életem, ahogy kb. Angliába is folyik a felsőoktatás, erről tudok cikket linkelni, ha valakit érdekel.

Amiről beszéltek sokan, az ez a jó magyar alattvalói tudat, ha nekem rossz, legyen másnak is, ha én megszenvedtem vele, ő se ússza meg. Küzdjünk meg mindennel, csak közbe az életet ne élvezzük? De nem azért van eszünk, hogy minket szolgáljon? Hogy nekünk okozzon örömet a használata, az összefüggések meglátása, vizsgálata?

Most nézzétek már meg, lehet rám bármi rosszat mondani, de nehogy már az legyen a jó irány, ami ilyen kommenteket szül, mint a #14-es, akit jól felpontoztok? El se olvassa, amit írok, akkor minek szól hozzá, ha elolvassa, és nem tetszik neki, miért nem érvel? Nem, egyszerűen nem tetszik neki, amit csinálok, hogy élek, létezem, álmodok, bármi, sz*r az élete, és jól esik neki belerúgni a másikba, hogy menj el szófosónak, mert egy nulla vagy öreg... Ez a lelkiállapot. Meg az utolsó kommentelőnek ezek a jó magyar autoriter, kissé már fasisztoid, mindenképp valami hierarchikus, erőkultuszt valló megfejtései, hogy "kib*sznak, mint macskát sz*rni", "nehogy azt hidd, hogy te vagy itt a jani", amikor senki nem mondott ilyet, csupán jól esik, olyan kis apró mozdulatokkal, jelezni azért mégis kinek hol a helye, pofád lapos, mert ugye ebbe szocializálódtunk, csak miért gondoljuk, hogy a gyerekeinknek is ez lesz a jó?

A tudás megszerzése öröm, mindig is imádtam a szép, okos, minőségi dolgokat. Miért nem maradhat meg annak, legalább gyerekkorban? Miért merül fel egyáltalán, hogy egy gyerek lehet a hibás, ő a rossz? Ő benne van a hiba, nem a rendszerben? Az állam fektet az állampolgárokba akkor, amikor oktatást biztosít nekik, neki, a tanulónak, a társadalomnak, mindenkinek az lenne az érdeke, hogy megtalálja a hivatását, hogy jó legyen benne, élvezze, hogy ha hozzá tud rakni valami egyedit, szellemit a közösséghez, akkor ezt tegye hozzá, fejlesszen ezzel egy iparágat, és ne a szalag vagy a kormány mellett/mögött állva/ülve vesszen el a tudása. Azért lássuk már itt kinek van hibája, felelőssége és ki az áldozat, a jelenség elszenvedője. Azért lássuk már, hogy azt aki jó képességű, egy rendes állam, társadalom megbecsüli, a tenyerén hordozza, nem elnyomja, felesleges kötelességeket, nehezítéseket állít vele szembe, megfosztja a jogaitól, szabadságától, majd azt mondja neki, "ha nem tudtál megküzdeni vele, ennyit érsz". És itt nem magamról beszélek, hanem azokról az emberekről, akik látom, hogy rosszul teljesítettek az iskolában, mégis aztán az élet más területén sikeresek lettek, az eszük, tehetségük miatt. Gondoljunk bele, ezt is kimondják rendszeresen szakemberek, mennyi rengeteg tehetség kallódhat el az oktatási rendszerben, csak azért, mert más, mint a többi, és kilóg a sablon alól, amit rátesznek mindenkire, nem tud érvényesülni ebbe az uniformizáló, kollektivista, gyerekeket tömbösítve kezelő tömegtermelésben. Az ilyen embereket addig nyesegetik le, amíg válaszút elé érkeznek, általában valamilyen szinten, anyagilag, környezetileg, egzisztenciálisan elkallódnak, vagy sikerül ebből kitörniük, és az iskola ellenére lesznek sikeresek mindenhogyan, na ők, nagyon kevesen vannak.

És köszönöm a válaszokat ettől függetlenül, tanulságos volt. Ebben a ciklusban az első válasz egész korrekt volt. A többieknek meg csak annyit: igen szeretem magam, az öngyilkos gondolatoktól sikerült évek alatt eljutnom idáig, hogy hiába próbálja lerombolni az engem nem ismerő, külső környezet az önbecsülésemet, önbizalmamat, tudom, hogy vannak értékeim, tudom, hogy vannak gyengeségeim, és hibáimmal együtt megbékéltem azzal aki vagyok és szeretem önmagam. Több tanár mondta, hogy tehetséges lennék (?), nem csak a magyartanárom, viszont nagy részük ugyanezt nyomta, hogy a rendszer tökéletes, a hiba benned van. Nagyon kevés volt, aki esetleg nem ezt mondta, mint itt sokan, hogy én tanuljak többet. Csak ez rettentő csalóka, tévútra vezető dolog lehet, az előbb felvázolt ellentmondások miatt. Kicsit ez olyan, mintha azt mondanád egy zenésznek, hogy ne dalokat írjon és a hangszerén gyakoroljon, hanem barkácsoljon, teniszezzen, oroszul, főzni, fotózni, festeni tanuljon, mert akkor nem vesztegeti el a tehetségét. Na, pont akkor vesztegeti el, amikor ott van számos anyag, téma, terület ami könnyen megy neki és jó lenne benne, de ne azzal foglalkozzon, hanem afelett izzadjon vért, ami nem megy neki.