Pszichológiát vagy jogot tanulnátok inkább?

Én is jogász vagyok, azzal nem értek egyet, hogy a technológia visszaszorítaná a jogot. Minden eset egyedi, hiába vannak ilyen-olyan vágyálmok a robotokról, sosem fogják tudni átvenni az emberek helyét (arról nem is beszélve, hogy még ha technológiailag el is érnénk ezt, az országok nem ezekért a technológiákért fognak fizetni, legfeljebb a robotimádó Japánban). Lehet, hogy kisebb, egyszerű ügyeket el tudna intézni egy gép is, de az esetek többsége szövevényes, éveken át húzódó, gyakran értelmezési kérdésekkel, amik a Kúriáig mennek el, mert mindenki máshogy vélekedik róluk. A technológia meg eddig is segítette a jogot, ahogy az összes többi szakmát is, csak annyi történt, hogy még több ügyet lehet ugyanannyi idő alatt intézni, mert nem könyvekben kell lapozni a jogszabály után, hanem rákeresni a jogtárban, tehát hogy a technológia visszaszorítja a jogászokat majd, az számomra nem világos, hogy miért is gondolja ezt. De minden másban egyetértek, kb. csak azt nem veszik fel, aki nem jelöli meg, túlképzés van, emiatt elhelyezkedni is nehéz, és jó fizetést is szerezni már szinte lehetetlen, főleg szakvizsga nélkül. A jog 5 éves, többnyire mindenki csúszik, kiégsz alatta, mert olyanok a tanárok, hogy pont a jogi egyetemen nincsenek hallgatói jogok, utána kell 3 év gyakorlat, és utána kell 1-3 év, mire minden tárgyból újra leszakvizsgázol (mert időpontok ritkán vannak, és egyszerre egy tárgyból lehet menni, és ott is sokan megbuknak, de már az időpontok miatt is minimum 1 év kell ahhoz, hogy minden meglegyen, de inkább több).Szóval durván 10 évbe beletelik, sokaknak még több évbe, mire igazi nagybetűs Jogász lesz belőle. Már nem értelmiségi pálya a felhígulásnak köszönhetően, és igen, leginkább Magyarországhoz kötődik a végzettség, nem lehet vele kimenni külföldre. Emellett ugyan nem említette a kolléga, de rendkívül kapcsolatfüggő is, ha az ember nem jogászdinasztiából érkezik, akkor nehéz a boldogulás, főleg, ha nem a jövő sztárjogásza az ember fia/lánya. A pszichológiával jobban van magánpraxis, kapcsolatoktól függetlenül szerintem. Ki is mehetsz külföldre, nyilván van honosítási procedúra ott is, de mivel pszichológián tudtommal sok az angol nyelvű szöveg, eleve sok kifejezés meg a nyelvezet nem probléma szerintem - míg jogon nem elég, hogy az ezernyi intézmény, stb. nevét is meg kell tanulni az adott nyelven, de akkor az ottani jogrendszert is meg kell tanulni, meg persze egy olyan magas szintű nyelvtudásra van szükség, hogy jogi műszöveget tudj értelmezni, szerkeszteni, és élő nyelvben használni is. Szóval külföld esetén a pszichológiával egyszerűbb az élet szerintem. Mindkettő lehet mentálisan megterhelő, az ügyész, ügyvéd, bíró is nézhet megcsonkított holttesteket képeken, és láthat olyan embereket tárgyaláson, akik vagy szívszorítóak, vagy más szempontból szörnyűségesek, de a válóperek még néha ezeknél is rosszabbak tudnak lenni, nem beszélve arról, hogy milyen gyűlölet tud egy tárgyaláson kibontakozni. Mindkettőhöz mentálisan edzettnek kell lenni, mert a pszichológus meg az ilyen embereknek az életét akarná helyrehozni, és mindkettőn sokat kell tanulni, mennyiségben és években is.

Talán jog.

A pszichológia érdekesebb és talán érthetőbb is, mint a jog. Közös bennük, hogy mindkettőben sokat kell tanulni, de a joganyagok sokkal szárazabbak, és néhány (vagyis inkább sok) jogszabályt művészet értelmezni is.

Én inkább a jogot választanám, de az sem könnyebb. De amelyik érdekel!

Engem a jog jobban érdekel de ott is az ügyészi pálya pl. Unokatesom jogász, büntetőügyvéd, de ő se ajánlja senkinek.

Ez teljesen egyértelmű, hogy jogot, hiszen foglalkozásdoktorit ad. Márpedig foglalkozásdoktori nélkül bárki bármit mondhat, nincs a nevedbe beleírva, hogy egyetemet végeztél. A foglalkozásdoktorival már valaki vagy. Ez egy rang, kiváltság, kitűntetés xD

17. LOL. A foglalkozásdoktorival nem “valaki” vagy, hanem egy ripacs 🤡, aki szemlesütve menekül, ha a rendes doktorok megkérdezik, milyen témából doktoráltál és miket publikáltál. Az a vicc, hogy a rendes (PhD-zett) doktorok nem is használják a doktori címüket, sem egyetemen sem publikációkon – az érdemtelenül osztogatott, semmit sem érő foglalkozás”doktorival” meg úton útfélen ripacskodnak a szellemi kisfarkúak. :D