Mire számíthatok, ha biológusnak megyek 30 évesen?

Őszintén, röviden és tömören, elbaltáztam legalább 20 hasznos évet az életemből, mindenféle nem intellektuális munkát végeztem idáig; mint az utcasöprés, mosogatás, 0-24-es őrködés, szalagmunka, kubikolás, takarítás stb.

Mind ezt azért, mert a szülői és rokoni befolyás olyan negatív önképet aggatott rám, amit végül én magam is elhittem. (Azaz hogy én soha nem leszek alkalmas többre a sz*rpucolásnál.)

Ugyanakkor mindig is érdekelt és foglalkoztatott hobbi szinten a kémia, a fizika, a biológia és még pár tudományos ág. Szabadidőmben mindig is szívesen olvasgattam az érdeklődési köreimmel összefüggő tudományos írásokat. Sokszor agyaltam is azon, mi lenne ha belefognék a "tudós pályába", mert mindig is érdekelt engem a világ működése: a legnagyobb rendszerektől a legkisebb elemi részecskékig.

Tudom hogy eleve hülyeség és reménytelen dolog ilyesmin agyalni 30 évesen (úgy olvastam hogy ilyenkorra az ember agya kezd eltompulni - azaz már nem lesz olyan mint pl. 20 évesen - az agysejtek kezdenek elhalni, az ember maga pedig fokozatosan kezd elbutulni). Azt is tudom, hogy ha az ember el is végzi a kurzust, semmire nem fog menni Magyarországon a megszerzett tudásával, nyugodtan mehet ugyanúgy vissza WC-t pucolni vagy mosogatni.

De engem még ettől függetlenül is érdekelne ez az egész, engem az se érdekel ha a megszerzett tudást nem is tudom hasznosítani, csak végre szeretnék komolyan foglalkozni olyasmivel, amit tényleg szeretek és ami engem érdekel.