Mit szóltok, hogy felvettek egy magyar diákot a Yale Egyetemre?

#10

Azért ez sem teljesen igaz. Sok helyen azért erősen számít az, hogy melyik egyetemen végeztél. Tehát nem mindegy, hogy egy Harvardi közgáz diplomád van vagy egy angol vagy német egyetemen szerzett diploma. Persze, a valóságban nem biztos, hogy többet fog tudni az a másik, de amikor mondjuk tanácsadónak felveszik, akkor jobban mutat egy Harvardos diploma.

Átlagban ezek az egyetemek amúgyis ezt képviselik. Nem kimondottan az a lényeg, hogy húúú, de sokkal többet tudsz, hanem a presztízs értéke. Egy Harvard jogász diplomával koknkrétan bármilyen ügyvédi irodába felvesznek a világon gondolkodás nélkül, például.

Ha jól tudom egy facebook posztot rakott ki.

Rengeteg diák rak ki posztot miután felvették valahova, akárcsak itthon az ELTEre, ahova nevetségesen egyszerű bejutni, sőt kb mindenki kirakja facebookra mint státusz, hogy elkezdte tanulmányait az XY egyetemen, ahogy megjön a felvis sms.

Tehát ez egyátalán nem hivalkodás.

Utána az iskola kiposztolta, mert bükszék rá, ami szerintem jogos. Ha tegyük fel egy miliárdos szülői háttérről van szó és valahogy beprotezsálták (ami elvileg lehetséges, nem rég volt ebből USAban botrány) akkor is az iskola szempontjából jó PR, hogy egy diákjuk a legjobb egyetemre ment tovább.

Ezt felkapta a sajtó és onnantól kezdve a sok irigy ember interakciója vitte tovább a hírt, hiszen ha Pista vagy és azt kommenteled facebookon, hogy "Mi a f-sznak kell ezt lehozni egy cikkben?" látja minden ismerősök, több a kattintás stb... és persze hogy így minél több helyen lehozzák, mert megosztó.

Vagy csak szimplán van hírértéke.

Szerintem mindkettőben van valami.

Miért lennénk irigyek egy tinire, aki még el sem végezte az egyetemet, mi meg már igen és a szakmánkba dolgozunk, ami teljesen más, mint amit a yale-n tanítanak,ergo soha az életben eszünkbe nem jutott ott tanulni?

Az irigység fogalmát szerintem keresd ki az értelmező kéziszótárba, ha képtelen vagy megfelelő kontextusba használni

Igen, lassan le kell tagadni, ha az ember valami teljesítményt ér el… ha bekerülsz egyetemre, akkor pofa sutba, mert el is kell ám azt végezni. Ha sikeresen elvégzed, akkor sincs mire büszkének lenni, mert most kezdődik csak az igazi élet és majd most kiderül, hogy a való életben is megállod-e a helyed. Ha a munkádban is sikeres vagy, akkor jönnek az olyan dumák, hogy csak szerencsés vagy, meg én is végezhettem volna itt ott amott, de az én szüleim nincsenek úgy eleresztve pénzzel, nekem dolgoznom kellett ám, úgy nem lehet mindenféle “egyetemeket” elvégezni, és amúgy is van az az ismerős, aki summa cum laude végzett az MIT-n, mégis csöves, bezzeg a Józsi, akinek még érettségije sincs, mégis lapátolja haza a milliókat…

Igen érdekes világ az, ahol nem a teljesítményt jutalmazzuk, hanem az aluliskolázott embereket pátyolgatjuk, nehogy szegény ártatlankák egy pillanatra is szembesüljenek a saját sikertelenségükkel, azzal a nagy semmivel, amit eddig produkálni sikerült.

Hatalmas teljesítmény, gratulálnék neki ha ismerném.

Viszont szerintem a világon top egyetemekre bár nem sok magyar megy, nem azt jelenti, hogy pár évente egy lenne képes rá.

Nyilván nagyon sokan meg sem próbálják helyette itthon tanulnak vagy olcsóbb helyeken külföldön.

Az anyagiak például elég erős érv.

Biztos vagyok benne hogy ha készülne rá, akkor azért akadna még nem egy-kettő magyar diák akinek összejönne, mert a tehetsége meg van, csak vagy nem célja (más a célja) vagy nem akar külföldre menni, vagy nincs is képben róla.

És ez mivel nem olyan mint a magyar felvételi rendszer, hogy látom, hogy hova hány pont volt a határ, nekem meg hány pontom volt, ezért nem mondhatja azt, hogy úgysem kerültem volna be vagy biztos bekerültem volna.

Erre tudatosan kell készülni, így nem lehet megmondani utólag, hogy X bekerült-e volna vagy sem.

Az ő eredményét ez nem növeli vagy csökkenti, hanem csak azt akartam vele mondani, hogy mások is lehetnek köztünk hasonlóan tehetségesek, csak egyéb szempontok miatt nem jelentkeznek oda.