Van itt olyan, aki elvégezte a Green Fox Academy képzését?

Én nem végeztem el, de sokat olvastam róla. Szerintem igazából se egy egyetemtől, se egy gyorstalpalótól nem lesz jó programozó az emberből. Mint minden szakmával kapcsolatban elhivatottság és némi elvakultság, fanatizmus kell hozzá... És nagyon-nagyon sok áldozat.

Én programozó vagyok, 40 éves kor felett. Még azt se tudtam mi a tarnzisztor, de kb 4-5. osztáyos lehetettem, amikor a Rádiótechnika újság alatt egy picik szappantartóba (amit a "tisztasági csomagban" kellett hordanunk, ha valaki melékszik rá) 2 LED-el, 2 tranzisztorral és pár passzív alkatrészel egy bistabil multivibrátort forrasztgattam össze, rég csöves TV-kből kitördelt forrlécre... Anyámnak ajándékoztam Jó nem informatika, csak megemlítettem.

Tulajdonképpen a 80-as években kaptam ez első számítógépem egy C64-et. Tesóm 5 évvel volt fiatalabb. Már általános iskola felsőbb osztályában BASIC nyelven írtam neki matek oktató programot. Nekem a C64 és floppi kapcsolási rajza volt az ágy felé felszögezve, nem úgy mint a korabeli srácoknak csupasznős plakátok. Talán szakközépiskolás voltam, és C64 user portjára LED-es fényfüzért építettem. És már 8051 CPU-val és memóriákkal, logikai kapukkal mini számítógépet építettem. Persze piszok rossz tanuló voltam cserébe, mert a számítástechnikán kívül semmi nem érdekel az iskolában. Még irodalom órán is papíron programoztam, vagy kapcsolási rajzokat készítettem, és alig vártam hogy hazamehessek. És soha senki nem segített. Apám anyám egyszerű emberek voltak, zéró ilyen tudással. Még Internet sem volt. De volt sok könyvem. Az első PC-t úgy vették meg 92-93 körül, hogy a SZÜV öltönyös üzletkötője mint egy céghez jött ki tárgyalni a lakásról a PC vásárlásról, mert olyankor még számtek boltok sem voltak. És anyámék befektettek a jövőmbe fél évi fizetésüket.

Az informatikával és tanulással soha egy napot sem álltam le többet. Talán egy napja sem telt el az életemnek enélkül. Persze vannak ennek rossz vonzatai is. De most ezt hagyjuk. A lényeg, hogy az informatikai is egy olyan szakma, ahol a folyamatosan generálódó akadályok arra kell hogy késztessenek, hogy tanulsz... Nem feladod, hanem hajt a vágy hogy legyőzd a számítógépet. Megoldod, még ha 100 szor kell nekifutni akkor is.

Nem akarom fényezni magam, igen, jól megfizetett, és nagyon sok mindenhez értő informatikus lettem. És nem "csak" programozó. Tudásom talán onnan tudom felmérni, hogy pontosan tudom mihez nem értek, és rengeteg elismerést kapok. Persze "ráfizettem" rendesen... magánélet, gyerekkor. Itt azért ez visszaüt. Viszont nem munkám van, hanem cserébe "csak" hobbim van, amiért megfizetnek. Néha amúgy nem is érdekel már a pénz része...

És éppen ezért nem is tudom elképzelni, hogy pár hónapos, de még pár éves iskolákban tanfolyamokon olyan rendszerszintű, a problémát minden szinten átlátó informatikus legyen valakiből. Persze kiindulási alapnak nagyon jó. Amikor valaki már nem úgy old meg problémát hogy gondolkodik rajta, hanem "ráérez" és "bevillan". Biztos van aki tudja milyen érdekes érzés ez..

Persze azért nagyon nem akarom az ilyen gyorstalpalókat bántani, mert valahol mindenkinek el kell kezdeni, és a "valameddig" jutás is pont végtelenszer több mint a 0. De 25 év folyamatos tanulást, ami nem is kényszerből, hanem "elvakultságból" történik, szerintem sosem lehet már behozni 25-30-35 évesen sem. Ez csak az én biológiai elméletem, de szerintem ha valaki valamit gyerekkorában kezd el, és kitart mellette, már az agyának az ideghálózata is ebbe az irányba fejlődik, ami kb. behozhatatlan előny. (És hátrány is más dolgok tekintetében.)

Én is hiába kezdenék most mondjuk a biológia, fizika, stb felé nyitni... Azt akit gyerekkorától érdekelt, sosem érhetek már utol... semmilyen egyetemmel.

Persze most nem kivételekről beszélek, mert az mindig van, hanem csak az általánosságokról..

17-es vagyok: Van most egy 3 hetes ingyenes angol nyelvű próbaképzésük. Én végigcsináltam, ez alapján vegyesek a benyomásaim.

TL;DR: Pro: A leadott anyag jó, jól épülnek egymásra az anyagrészek, az oktatók érthetően magyaráznak, sok önálló munka van. Kontra: az oktatók nem mindig 100%-ig felkészültek, ha gyorsabb a felfogóképességed az átlagnál, akkor unatkozni fogsz.

Hosszabban:

A képzés már sokadjára ment le, az első alkalommal felvették, én már 3.-4. etapban lehettem, így csak felvételről láttam, nem volt élő interakció az oktatókkal.

Maga az anyag értelmes és jó (html, css, javascript alapok, github), a 3. hét végére egy képnézegetős webapplikációt kellett csinálni (kattintasz, ugrik a következő képre, alul egy szalagon miniatűrben látszódjanak a képek, és közben végig nézzen ki jól). 3-4 óra full frontál oktatás váltakozott 3-4 óra önálló kódolással. Ez az élőben zajló képzésnél gondolom nem pont így van, vagy legalább is interaktívabb.

Az is jó volt, hogy érthetően magyarázták, hogy mi miért és hogyan működik.

Az oktatás tényleg youtube-videók alapján történt, de azt azért hozzá kell tenni, hogy ezt mind ők készítették, és nem hozzáférhetőek nyilvánosan. Viszont a témáról rengeteg más, ingyenes anyag is létezik az interneten, fizetősről nem is beszélve.

Az oktatók: nekem nagyon lassú volt az órák tempója, élőben leolvadt volna az agyam tőle. Az oktatók naaagggyooon ... laassaan beszéltek, nekem 1.75-2-szeresre kellett gyorsítanom a videót, hogy élvezhető legyen, és még így is sokszor úgy éreztem, hogy mehetnénk gyorsabban. Hozzá kell tenni, hogy egy egyetemet tök más témában már végigcsináltam, szóval van rutinom az információk gyors befogadásában. :) És az is igaz, hogy a csetben látszott, hogy sokan így is elvesztették a fonalat közben. Szóval kérdés, hogy egy valós időben zajló képzés közben mennyire tudnak differenciálni a hallgatók képességei szerint.

A másik az oktatókról: nekem sokszor az volt a benyomásom, hogy nem voltak elég felkészültek. Az látszott, hogy a kódolás tényleg rutin nekik, viszont az órára szerintem nem készültek külön. Pl.: nem próbálták ki, hogy működik-e a program amit meg kell mutatniuk, pontosan hol találni meg benne dolgokat, és élő egyenes adásban kezdték el keresgélni, hogy hogy is van ez most. Nem volt nagyon sok ilyen, de majd' minden órára jutott azért legalább egy.

Az biztos, hogy ugyanilyen tananyagok elérhetőek online ingyen is, fizetősen is (olcsóbban). Ami pluszt adnak hozzá, az szerintem két dolog. 1: nem kell neked összeszedni, hogy mit milyen sorrendben érdemes tanulnod. Én tanultam már online egyedül programozni, és nagyon sok időm és energiám elment arra, hogy a millió anyag közül válogassak. 2: tudsz kérdezni az oktatótól. Persze fontos, hogy megtanuld önállóan megoldani a problémáidat, de amíg nagyon kezdő az ember, addig szerintem nagyságrendekkel hatékonyabb az oktatótól kérdezni, mint a Google-től.

Összességében szerintem akkor érheti meg, ha nincs meg az önfegyelmed az önálló tanuláshoz (én pl. elég hektikus vagyok ilyen téren), ha tudsz kb. a csoport tempójában haladni (én pl. gyorsabban haladnék), illetve akkor, ha nem akarsz a tananyag összevadászásával nagyon sok időt eltölteni.