Japánt tényleg nem érdemes egyedül elkezdeni tanulni?

Akkor felveszi magnóra és visszahallgatja.

A Japán kiejtése egyértelmű. Ennél egyszerűbben kiejthető nyelvet nem igazán találsz. Nem kell semmit sem trükközni a hangokkal. Ha a magyar szavakat rendesen kitudja ejteni, akkor a japánt is, mert ugyan azokat a szótagokat használják 100%-ban.

Ne hasonlítsd az angolhoz, mert annak a nyelvnek tényleg borzalmas a kiejtése. Azt a nyelvet tényleg nem fogja egyedül rendesen kiejteni. (Illetve... meglehet azt is tanulni, de hosszú idő.)

A japán nem ilyen.

Minden egyes szótagnak (mert a Japán szótagokból épül fel, nem betűkből. (Kivétel a mássalhangzók és az "n" hang.)) egyetlen egy fajta kiejtése van.

Hogyha ezt nem tudja valaki megtanulni magától, annak pedagógusnál a helye, mert beszédhibás.

Semmi trükközés nincs ebben a nyelvben.

Ezért mondtam, hogy ne olyan osztja az észt, aki a nyelvek közelébe sem szagolt.

Nem elírtam.... "Kivétel a MAGÁNHANGZÓK és az "n" hang"

akart az lenni. :D

[link]

Ez egy weboldal, ahol beírhatsz szavakat vagy rövid mondatokat, és anyanyelvűek felovassák neked, amit az oldalon visszahallgathatsz. Sokszor beírni sem kell, mert mások már rákérdeztek régen, és kereshetsz a meglévők között.

Amúgy a japán kiejtés könnyű egy magyar anyanyelvűnek, az ん hang kivételével (az se nehéz, ha egyszer megmutatják). Az angol anyanyelvűek japán kiejtése viszont valami szörnyű.

Ha már a kiejtés... Nem trolkodni jöttem, én 7 éves korom óta, most már 17 éve tanulom napi szinten az angolt, ebből 12 éveig tanár mellett, de a kiejtésem olyan, hogy az életben nem fog egy angol megérteni szóban. Annyi hangzása lehet ugyanannak a betűnek, még akkor is, ha ugyanazon betűk közt van, hogy én a francba küldeném őket, amiért ráerőltetik a világra a használatát.

Ellenben a japánban van 5 magánhangzó, ahhoz - ha jól emlékszem - 14 mássalhangzó, ennél könnyebb kiejtése egy nyelvnek nincs. Nem igazán van mit rontani benne, a gond annyi, ami a többi nyelvnél is, hogy az élő beszéd nem egészen az, amit a tankönyv vagy xy oldal mutat, de a valóst beszédet még tanár se adja át, mert nem az van nekik kiadva, azt tényleg csak anyanyelviek közt tanulja meg az ember, de ez minden nyelvnél így van. Én egyébként olaszul középfokig egyedül tanultam meg, könyvek és net használatával, csak pár olasz ismerősöm volt, akivel néha olaszul társalogtam. Mindent lehet egyedül kezdeni, ha elrontja, majd utólag kijavítja a hibákat. Ennyi erővel az ember szakácskönyvet se vegyen a kezébe, ha nincs mellette egy Michelin-csillagos séf.

"Japánba úgy ejted ki a szavakat... Ahogyan le van írva."

Azért ez így elég viccesen hangzik. :)

[link]

"én 7 éves korom óta, most már 17 éve tanulom napi szinten az angolt, ebből 12 éveig tanár mellett, de a kiejtésem olyan, hogy az életben nem fog egy angol megérteni szóban"

Ezt csak azért hiszed, mert sosem beszéltél még angollal. Épp ideje lenne kipróbálnod. Az eleve beszédhibás diákom is tud kommunikálni angolul az iskola egyik angol anyanyelvű tanárával, pedig csak 4 éve tanul angolul.

"Annyi hangzása lehet ugyanannak a betűnek, még akkor is, ha ugyanazon betűk közt van, hogy én a francba küldeném őket, amiért ráerőltetik a világra a használatát."

:) Nem ők erőltetik a világra. Senki sem erőlteti: egyszerűen a világ hasznosnak tartja megtanulni. És nem tehetnek róla, hogy úgy alakult ki a nyelvük, ahogy. Senki sem tehet róla.

Egyébként nem kell minden nyelvjárás minden variációját megtanulni, elég az RP-t, ami összesen 44 hang (mint ahogy 44 betűből áll a magyar ábécé), úgyhogy nem olyan lehetetlen:

[link]

A kommunikáció sikerességéhez nem kell akcentusmentesen jó kiejtés.

#16

Neked viccesen hangzik, mert nem tudod kiolvasni. :D

#19

Akkor te sem értesz hozzá.

Nemtom miaf#szt kell itt pattogni, ha egyikőtöknek sincs fogalma róla.

Megnézed a hiragana/katakana átírását és aszerint ejted ki.

Csak egy példa:

大学院生　・　[だい][がく][さい][いん]　・　[dai][gaku][sei][in] (dáigák(u)szejin retardált magyaros átírással amit rühellek)

生存　・　[せい][ぞん]　・　[sei][zon] (szeizon)

留学生　・ [りゅう][がく][せい]　[ryuu][gaku][sei] 　・　(rjűűgak(u)szei)

Nemtom feltűnt-e, hogy pl.:

A 性　-nek például midnig ぜい az átírása, amit "szei"-nek kell olvasni.

Nem sei, szí, meg mit tudom én hány féleképpen lehetne az angolban, hanem MINDIG "sei" lesz.

Jó a legtöbb Kanjinak van 2-3-4-5 fajta olvasata is, de a kanás átírását csak egyféleképpen lehet olvasni.

Persze, ha a 性 magában áll, akkor az valószínűleg, なま ([na][ma]) lesz, de annak, mint említettem a kanás átírása a なま amit mindig "nama"-nak fogsz ejteni. Ha van negyvennyolc kanji aminek なま az átírása, akkor mind a 48-at "nama"-nak fogod ejteni, és nem másnak.

És ez az ami nehéz a japánban, hogy a kontextusból kell kiszűrnöd, hogy melyik kanjit épp minek fogod olvasni, DE a kanást átírásával EGYÉRTELMŰ az, hogy hogyan kell kiejteni.

Nem olyan rossz, mint az Angolba a

Dean-t Dínnek

Sean-t Shónnak kell olvasni....

De persze vegyétek el a kedvét annak aki ne adjisten tanulni is akar, így sincs elég tanulatlan ebbe az országba.

Így se beszél szinte senki semmilyen idegen nyelvet, holott máshol majdnem mindenki beszél 2 vagy akár 3 nyelvet is.

Az angol meg a francia (meg még ezen kívül van pár nyelv) az aminek az írott formája köszönőviszonyban sincs a beszélt változatával.