Kezdő japán. Naidesu=masen? Nakattadesu=masendeshita?

Ejha! Te aztán nem aprózod el... :)

Na, haladjunk sorban:

Azt azért nem merném így kijelentni, hogy JA=DA, csupán érdekesség gyanánt írtam, hogy az idősebbek (nem csupán a tokióiak) beszédében előfordul.

Amit a fiatalok beszédében hallasz, az nem JA, hanem JAN' - ez a JANAI szlenges vagy inkább csak hanyag kiejtése. Animékben/mangákban sokkal gyakoribb, mint a valóságban.

A különféle beszédstílusok használata, keverése talán értelmetlennek tűnhet (pláne az animékben/mangákban), de ez valójában az ún. UCHI-SOTO, illetve SENPAI-KOUHAI viszonyon alapul, amit később majd te magad is kénytelen leszel elsajátítani. Másrészt, ahogy magad is írtad, ez a magyartól sem idegen.

Megjegyzés: ne feledd, hogy az anime, manga, videojáték, zene, stb. nagyon jó kiegészítők, mivel fejlesztik a hallás-értés, kiejtés, olvasás készségeket, sőt akár még bizonyos kultúrális, illemtani, etikett vonatkozású normákat és viselkedési szabályokat is megfigyelhetsz bennük, de fontos, hogy soha ne alapozz ezekre!

Az animére fokozottan jellemző, hogy a karakterek abnormális, szélsőséges, elrugaszkodott, sőt néha kifejezetten természtellenes módon viselkednek. Ennek az oka az, hogy ez által egyedi személyiséget, saját stílust kapjanak; akárcsak a mindenféle-fajta színű és alakú szemek, hajak, ruhák, stb. esetében.

Egy kis korrekció: azt írtad példának, hogy "Oishii deshita!".

Az OISHII egy ún. I-melléknév, melynek múltideje helyesen "Oishikatta (desu)!".

Jól érzed: az a bizonyos nazális hang nagyon is ott van! Nem is csak a japánban, de a legtöbb kelet-ázsiai nyelvben. A G hangzós szótagokat talán helyesebb lenne úgy átírni, hogy "nG".

Igen, a NI is gyakran NyI.

Nincs mit tenni; ezeket meg kell szokni...

Remélem, nem hagytam ki semmit!

Igen, kihallom, de nem csak az idősek, hanem bármely japán beszédéből! Néha ott van, néha nincs; vagy legalábbis nem olyan erős. Néha észreveszem, néha nem. Ember- és kiejtésfüggő is.

A megértésben többnyire nem zavar, mivel a kontextus átalában eléggé leszűkíti a lehetőségeket.

Szabály szerintem nem létezik erre. Bár nem kizárt, hogy fonológiai/fonetikai magyarázat van rá. Talán bizonyos hangzók előtt gyakoribb vagy élesebb, bár én magam még nem figyeltem meg efféle sémát...

Megmondom őszintén, én személy szerint nem hiszek az ilyen írásos útmutatókban. Sok hasonlót láttam már (húzd hátra a nyelved, kerekítsd az ajkad, fogak között, enyhe selypítéssel, stb.), és gyakorlatilag mind haszontalannak bizonyult. Egyrészt nem mindenki alkalmazza ugyanazt a technikát, másrészt nem is mindenki ejt ugyanúgy minden hangot. Persze mint mindenre, biztosan erre is létezik recept (ha gondolod, keress csak rá a neten pl. úgy, hogy „Japanese nasal G pronunciation”), de én a helyedben inkább a hallás-értésre és a gyakorlásra bíznám a dolgot. Ha ez segít, személyes megfigyelésemre alapozva én az „nG” variációt alkalmazom, vagyis egy rövid, enyhe, tompa kis „n” hangot ejtek a G előtt, pontosabban abból formázom, „kerekítem ki” a G hangot. Egyébiránt jól látod: tulajdonképpen nincs jelentősége.

Az angol anyanyelvűeknek is nagy nehézséget okoz pl. az Ü hang megformázása és kiejtése, és annak ellenére, hogy jó néhány recept létezik rá, hallhatóan a legtöbb nem igazán működik… Meglepő módon a WA hangot sem mindig sikerül elsajátítaniuk, így az a bizonyos „Watashi wa…” is olyan élesen szól, mintha nem is japán lenne (talán szerencsésebb lenne valahogy úgy tanulni/ejteni, hogy „Ua”). Vagy ott van az R/L mizéria: egy nyelvtekerő amerikainak vagy egy raccsoló németnek vagy franciának nem is olyan egyszerű belőni azt a bizonyos köztes hangot anélkül, hogy ne hangozna természetellenesnek. Aztán a tompa S hang, ami egyfajta köztes selypítést vagy pöszeséget igényel, stb.

Hogy megértenék-e, azt nem tudom. Attól függ, mennyire erősen ejtenéd, és milyen szóban vagy szövegkörnyezetben. Ha pl. olyan szóban cserélnél le egy G hangot egy N/Ny hangra, amihez hasonló eleve létezik és valami egészen mást jelent (mint pl a KAGI/KANI példád), az bizonyára félreérthető lenne. Ugyanakkor a kontextus mindig sokat segít, az agy pedig pillanatok alatt kizárja és helyre teszi a dolgokat.

A született japán szerintem semmiféle különbséget nem hall éles G és nazális G (nG) között. Legfeljebb külföldi akcentusnak véli azt. De ha már itt tartunk, a született japán szerintem ugyanígy nem hall különbséget L és R, U és Ü, NI és NYI, vagy SI és SZI között sem. Sőt, valójában ők maguk is elég vegyesen és szabadosan keverve ejtik ezeket! De ez így van rendjén, hiszen az ő nyelvükben ezek valójában tényleg ugyanazok. Az már más kérdés, hogy idegen nyelvek elsajátításakor ez nem igazán válik az előnyükre…