Spanyol után könnyebb a francia nyelv?

És könnyebb.

De nem mindig.

Azért annyira nem hasonlítanak. Lesz pár szó ami megegyezik, vagy nagyon hasonlít, az segít.

Itt van 6 latin nyelv. Érdekességből leírok egy példamondatot.

Példamondat: Én egy lány vagyok

Francia: Je suis une fille

Spanyol: Yo soy una niña

Olasz: Io sono una ragazza

Portugál: Eu somo uma menina

Latin: Ego sum puella

Román: Eu sunt o fată

Innen is látszik, hogy alig hasonlítanak :)

Szerintem a spanyol nyelvtudás nagyon sokat segít a nyelvtan megértésében, de szerintem nehezebb lesz így, mintha fordítva tanultad volna (francia után a spanyolt).

Én újlatin nyelvek közül elsőnek a franciát tanultam, és csak utána foglalkoztam keveset spanyollal, és borzasztóan könnyűnek éreztem.

Első gondolatom, hogy úristen, mennyivel jobban tükrözi az írást a kiejtés :D Fordítva viszont ez idegőrlő lesz, hogy a francia fonetikája sokkal komplikáltabb, hosszabb ideig tart megszokni, hogy mit, milyen pozícióban, hogyan kell kiejteni, nem is említve a liaison-t (hangkötés)

A nyelvtan szinte teljesen ugyanaz, egyáltalán nem fogsz megbotránkozni (mint én elsőre), hogy a főnév után jön a melléknév, meg mindent egyeztetni kell mindennel, többféle névelő van (nemek, többesszám), igeragozás tartogat némi meglepetést mind a spanyolban, mind a franciában (itt is iszonyú sok hasonlóság van a két nyelv között), igeidőket is kb. ugyanúgy kell használni mindkét nyelvben.

Ám a spanyol – ha jól tudom – több igeidőt használ. A franciából az egyszerű múlt kihalt, kötőmódban a 4 idő helyett már csak a jelent használják aktívan, ritkábban az összetett múltat.

A spanyol után sokkal gyorsabban rá fogsz érezni a szóképzésre, a különféle pre- és szuffixumok működésére, ha azokat „fordítod át” franciára, sokkal gyorsabban fog menni, mintha az első újlatin nyelvet kezdenéd.

Arra gondolok itt, hogy pl.

He jugado. (yo) he jug-ado.

J'ai joué. J(e)'ai jou-é.

Ha rájössz (vagy még jobb, ha a tanárod tud spanyolul is, és eleve így magyarázza el), hogy ami spanyol igén -ado-ra végződik, az franciául -é (rendes igéknél), akkor ezt konkrétan ki is pipálhatod, mert innentől 99,9%-ban ugyanúgy kell majd használni. És ilyen hasonlóságokból konkrétan végtelen van.

A szókészlet elképesztően hasonló. De tényleg, látványosan.

Most ez az előző példa a „lány” szóval... Ez pont minden újlatin nyelvben valami más :D igen, ilyesmi is előfordul, de ritkábban.

[link]

A kiejtést sem lesz könnyű megszokni szerintem. A sok nazális szótag meg az uvuláris R, amik annyira franciává teszi a franciát, nehéz őket megszokni, sokkal több a szabály a kiejtésre, mint a spanyolban, valamint az olyan anomáliák, amikor egy-egy megszokott betűkapcsolatot nem úgy kell ejteni, ahogy azt elsőre gondolnánk.

De én mindig azt mondom, a francia helyesírás-kiejtés kapcsolata még így is fényévekkel következetesebb, mint az angolé.

Mindazonáltal, a két nyelv hasonlít annyira, hogy jól össze lehessen keverni őket, de nem hasonlítanak annyira, hogy kölcsönösen érthetőek legyenek egymásnak :D

Én azt tanácsolom neked, hogy olyan tanárt keress, aki tud spanyolul is, vagy legalábbis valamennyire ért hozzá, mert ez meggyorsíthatja az egész nyelvtanulási folyamatot, mert folyamatos párhuzamot és ellentétet tud vonni a két nyelv között, sokkal gördülékenyebben fogtok haladni.

Érdekes sztori: egyszer Párizsban összefutottam egy csak spanyolul tudó turistával. Én franciául beszéltem hozzá, ő hozzám spanyolul, és én nagyjából értettem, mit akar mondani, viszont ő az én válaszomat sosem értette... Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem minden „néma betűt” kiejteni, és spanyolosabban ejteni a francia szavakat, és akkor már tök jól tudtunk kommunikálni :D