A japánban mennyire gyakori, hogy egy név használatos mind családi, mind pedig utónév használatára?
És mennyire jellemző, hogy családiból vált utónévvé, illetve fordítva mennyire gyakori, arányában?
Valamint egy másik japános kérdés:
ugyebár a japán dalokban szótagonként énekelnek, így kiejtik külön az N szótagot is. Az érdekelne, hogy amely szóban -a hétköznapi beszédben- M-mé hasonul kiejtésben az N, dalokban ennek ellenére N-nek ejtik, vagy mégis M-nek?
Példa: senpai, kiejtve "szeMpáj". Dalban hogyan ejtik?
Én csak a nyelvi kérdésre tudok válaszolni.
Az n-m változás nem tudatos, pont úgy, ahogy te sem tudatosan mondasz magyarul szíMpadot a színpad helyett. Ez egyszerűen a betűk képzési helyének következménye (képzés helye szerinti részleges hasonulás). Tehát a dalokban főleg a ritmikától függ az n kiejtése: ha kell az a plusz szótag, megnyomják az n-t. Ha nem, akkor hozzácsapódik az előtte lévő szótaghoz.
Illetve az énekestől is függhet: az, hogy hol nőtt fel Japánon belül (milyen dialektust beszél), hatással lehet arra, hogy mennyire emeli ki az n-jeit. (Hasonlóan az l-r közzöti skálán való mozgáshoz más-más énekeseknél.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!