Angolosok. Lefordítanátok ezeket?

Az álmaink azért vannak, hogy újraálmodjuk őket akkor is, ha összetörtek.

Our dreams exists for us only to have them redreamed. Enven though they're broken.

Állandó harc lenne az életem, ha nem hagynék rá egy csomó mindent. Amikor tükörbe nézek, néha alig ismerek magamra... Mintha már nem is én lennék... Már eltűnt az egyéniségem egyik része. Mert abszolút nincs kedvem harcolni. Hagyom magam... elnyomni.

My life would be a continuous struggle if I wouldn't leave her a bunch of things to go. When I stand and look into the mirror, I can sometimes barely recognize myself... As if I wasn't myself... A part of my personality has practically waned. Because I absolutely don't feel like fighting. I'd rather let myself being grained down.

Tizenhét másodperc. Mindössze ennyi ideig kellene összpontosítanod a vágyadra, tisztán, hittel, boldogan, várva, hogy beteljesüljön. És akkor be is fog teljesülni. Minél többször tizenhét másodpercig gondolsz rá, annál közelebb lesz hozzád. És a végén elérkezik.

Seventeen seconds. That's all the time you need to focus on your wish, with purity and faith, merrily too; waiting for it to get perfected. The more time you think of it, for seventeen seconds, it will get even closer to you, And finally, it'll come.

Néha azzal is nehéz megküzdeni, ha álmaid valóra válnak.

Sometimes it can be an onerous task to scuffle with your dreams when they eventually come true.

Az ember tekintete nem hazudik. Szavakkal lehet hazudni, de a szem mindent elárul.

The look on one's face is never deceitful. One can lie in words, but the eyes let on it all.

Rájöttem, hogy a jelen, a pillanat fontosabb, mint a jövő (...) és közben az is kiderült, hogy néha a jelen, a pillanat magától értetődően átvezet a jövőbe.

I've figured that the present time and the ticks of the moment are more vital than the future (...) and meanwhile, it's turned out that sometimes the present moment congenially ushers us over to the future itself.